Markus 12
1 Andin, u ularƣa tǝmsillǝr bilǝn sɵzlǝxkǝ baxlidi: — Bir kixi bir üzümzarliⱪ bǝrpa ⱪilip, ǝtrapini qitlaptu; u bir xarab kɵlqiki ⱪeziptu wǝ bir kɵzǝt munarini yasaptu. Andin u üzümzarliⱪni baƣwǝnlǝrgǝ ijarigǝ berip, ɵzi yaⱪa yurtⱪa ketiptu.
Ezután példázatokban kezdett beszélni hozzájuk: „Egy ember szőlőt ültetett, körülvette gyepűvel, és sajtót ásott, és tornyot épített, és kiadta munkásoknak, és elutazott.
2 Üzüm pǝsli kǝlgǝndǝ, baƣwǝnlǝrdin üzümzarliⱪtiki mewilǝrdin [tegixlikini] ǝkelix üqün bir ⱪulini ularning yeniƣa ǝwǝtiptu.
Amikor eljött az ideje, szolgát küldött a munkásokhoz, hogy kapjon a munkásoktól a szőlő gyümölcséből.
3 Lekin ular uni tutuwelip dumbalap, ⱪuruⱪ ⱪol ⱪayturuptu.
Azok azonban megfogták, megverték, és üresen küldték vissza.
4 Hojayin yǝnǝ bir ⱪulni ularning yeniƣa ǝwǝtiptu. Uni bolsa ular qalma-kesǝk ⱪilip, bax-kɵzini yerip, ⱨaⱪarǝtlǝp ⱪayturuptu.
És ismét küldött hozzájuk egy másik szolgát, akit meg kővel dobáltak meg, fejét betörték, és gyalázattal illetve visszaküldték.
5 Hojayin yǝnǝ birsini ǝwǝtiptu. Lekin uni ular ɵltürüptu. U yǝnǝ tola ⱪullarni ǝwǝtiptu, lekin ular bǝzilirini dumbalap, bǝzilirini ɵltürüptu.
Ismét küldött egy másikat, de azt megölték, és még sok más szolgát is, akik közül némelyeket megvertek, némelyeket pedig megöltek.
6 Hojayinning yenida pǝⱪǝt uning sɵyümlük bir oƣlila ⱪalƣaqⱪa, ular oƣlumniƣu ⱨɵrmǝt ⱪilar dǝp, u uni ǝng ahiri bolup baƣwǝnlǝrning yeniƣa ǝwǝtiptu.
Mivel pedig még egyvalakije, egyetlen szeretett fia is volt, utoljára azt is elküldte hozzájuk, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni.
7 Lekin xu baƣwǝnlǝr ɵzara: «Bu bolsa mirashor; kelinglar, uni ɵltürüwetǝyli, xuning bilǝn mirasi bizningki bolidu!» deyixiptu.
A munkások azonban ezt mondák maguk között: Ez az örökös, gyertek, öljük meg, és mienk lesz az örökség.
8 Xunga ular uni tutup ɵltürüp, üzümzarliⱪning sirtiƣa taxliwetiptu.
És megfogták, megölték, és a szőlőn kívülre dobták.
9 Əmdi üzümzarliⱪning hojayini ⱪandaⱪ ⱪilidu? U ɵzi kelip baƣwǝnlǝrni ɵltüridu wǝ üzümzarliⱪni baxⱪilarƣa beridu.
Mit cselekszik hát a szőlőnek ura? Eljön, és elveszti a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja.
10 Əmdi silǝr muⱪǝddǝs yazmilardin munu ayǝtni oⱪup baⱪmiƣanmusilǝr? — «Tamqilar taxliwǝtkǝn tax bolsa, Burjǝk texi bolup tiklǝndi.
Ezt az Írást sem olvastátok: »Amelyik követ az építők megvetettek, az lett a szegletkővé.
11 Bu ix Pǝrwǝrdigardindur, Kɵzimiz aldida karamǝt bir ixtur»
Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt«?“
12 Ular uning bu tǝmsilni ɵzlirigǝ ⱪaritip eytⱪanliⱪini qüxǝndi; xunga ular uni tutux yolini izdǝxti; ⱨalbuki, halayiⱪtin ⱪorⱪuxup, uni taxlap ketip ⱪaldi.
És igyekeztek őt elfogni, de féltek a sokaságtól, mert tudták, hogy a példázatot ellenük mondta. Ezért otthagyták őt, és tovább mentek onnan.
13 Xuningdin keyin, ular birnǝqqǝ Pǝrisiy wǝ Ⱨerodning tǝrǝpdarlirini uni ɵz sɵzi bilǝn ⱪiltaⱪⱪa qüxürüx mǝⱪsitidǝ uning aldiƣa ǝwǝtti.
Elküldtek hozzá néhányat a farizeusok és a Heródes-pártiak közül, hogy szavaival fogják meg.
14 Ular kelip uningƣa: — Ustaz, silini sǝmimiy adǝm, adǝmlǝrgǝ ⱪǝt’iy yüz-hatirǝ ⱪilmaydu, ⱨeqkimgǝ yan basmaydu, bǝlki kixilǝrgǝ Hudaning yolini sadiⱪliⱪ bilǝn ɵgitip keliwatidu, dǝp bilimiz. [Siliqǝ], [Rim imperatori] Ⱪǝysǝrgǝ baj-seliⱪ tapxurux Tǝwrat ⱪanuniƣa uyƣunmu-yoⱪ?
Azok pedig odamenve, ezt mondták neki: „Mester, tudjuk hogy igaz vagy, és nem tartasz senkitől, mert nem az emberek személyére tekintesz, hanem az igazság szerint tanítod az Isten útját. Szabad-e a császárnak adót fizetni vagy nem? Fizessünk vagy ne fizessünk?“
15 Zadi baj tapxuramduⱪ-tapxurmamduⱪ? — deyixti. Lekin u ularning sahtipǝzlikini bilip ularƣa: — Nemixⱪa meni sinimaⱪqisilǝr? Manga bir «dinar» pulni ǝkelinglar, mǝn kɵrüp baⱪay, — dedi.
Ő pedig ismerve képmutatásukat, ezt mondta nekik: „Miért kísértetek engem? Hozzatok nekem egy pénzt, hadd lássam.“
16 Ular pulni elip kǝldi, u ulardin: — Buning üstidiki sürǝt wǝ nam-isim kimning? — dǝp soridi. — Ⱪǝysǝrning, — deyixti ular.
Azok pedig hoztak, és Jézus megkérdezte tőlük: „Kié ez a kép és a felirat?“Azok pedig ezt felelték: „A császáré.“
17 Əysa ularƣa jawabǝn: — [Undaⱪ bolsa], Ⱪǝysǝrning ⱨǝⱪⱪini Ⱪǝysǝrgǝ, Hudaning ⱨǝⱪⱪini Hudaƣa tapxurunglar, — dedi. Xuning bilǝn ular uningƣa intayin ⱨǝyran ⱪelixti.
Ekkor Jézus ezt mondta nékik: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.“És elálmélkodtak rajta.
18 Andin «Ɵlgǝnlǝr tirilmǝydu» dǝydiƣan Saduⱪiylar uning aldiƣa kelip ⱪistap soal ⱪoydi:
Ezután szadduceusok jöttek hozzá, akik azt mondják, hogy nincsen feltámadás, és megkérdezték tőle:
19 — Ustaz, Musa [pǝyƣǝmbǝr] Tǝwratta bizgǝ: «Bir kixi ɵlüp ketip, ayali tul ⱪelip, pǝrzǝnt kɵrmigǝn bolsa, uning aka yaki inisi tul ⱪalƣan yǝnggisini ǝmrigǝ elip, ⱪerindixi üqün nǝsil ⱪalduruxi lazim» dǝp yazƣan.
„Mester, Mózes azt írta nekünk, hogy »ha valakinek testvére meghalt, és feleséget hagyott hátra, gyermekeket pedig nem hagyott, akkor a feleségét vegye el az ő testvére, és támasszon utódot a testvérének.«
20 Burun yǝttǝ aka-uka bar idi. Qongi ɵylinip pǝrzǝnt ⱪaldurmayla ɵldi.
Volt tehát hét fiútestvér. Az első feleséget vett, de meghalt, és nem hagyott utódot.
21 Ikkinqi ⱪerindixi yǝnggisini ǝmrigǝ elip, umu pǝrzǝnt kɵrmǝy ɵldi. Üqinqisining ǝⱨwalimu uningkigǝ ohxax boldi.
A második is elvette az asszonyt, de meghalt, és utódot ő sem hagyott. Hasonlóképpen a harmadik is,
22 Xu tǝriⱪidǝ yǝttisi ohxaxla uni elip pǝrzǝnt kɵrmǝy kǝtti. Ahirda, u ayalmu alǝmdin ɵtti.
és mind a hét elvette, és utódot nem hagytak. Legutoljára meghalt az asszony is.
23 Əmdi tirilix künidǝ ular tirilgǝndǝ, bu ayal ⱪaysisining ayali bolidu? Qünki yǝttisining ⱨǝmmisi uni hotunluⱪⱪa alƣan-dǝ! — deyixti.
A feltámadáskor tehát, mikor feltámadnak, melyiküknek lesz a felesége? Mert mind a hétnek a felesége volt.“
24 Əysa ularƣa mundaⱪ jawab bǝrdi: — Silǝr nǝ muⱪǝddǝs yazmilarni nǝ Hudaning ⱪudritini bilmigǝnlikinglar sǝwǝbidin muxundaⱪ azƣan ǝmǝsmusilǝr?
Jézus pedig így felelt nekik: „Vagy nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Istennek hatalmát?
25 Qünki ɵlümdin tirilgǝndǝ insanlar ɵylǝnmǝydu, ǝrgǝ tǝgmǝydu, bǝlki ǝrxtiki pǝrixtilǝrgǝ ohxax bolidu.
Mert amikor a halálból feltámadnak, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben.
26 Əmdi ɵlgǝnlǝrning tirilixi mǝsilisi ⱨǝⱪⱪidǝ [Tǝwratta], yǝni Musaƣa qüxürülgǝn kitabtiki «tikǝnlik» wǝⱪǝsidǝ, Hudaning uningƣa ⱪandaⱪ eytⱪinini, yǝni: «Mǝn Ibraⱨimning Hudasi, Isⱨaⱪning Hudasi wǝ Yaⱪupning Hudasidurmǝn!» deginini oⱪumidinglarmu?
A halottakról pedig, hogy feltámadnak, nem olvastátok-e a Mózes könyvében, a csipkebokornál, hogy hogyan szólott neki az Isten, ezt mondván: »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene«?
27 U ɵlüklǝrning Hudasi ǝmǝs, bǝlki tiriklǝrning Hudasidur! Xunga silǝr ⱪattiⱪ ezip kǝtkǝnsilǝr!
Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene. Ti tehát igen tévelyegtek.“
28 Ularƣa yeⱪin kǝlgǝn, munazirilǝxkǝnlirini angliƣan wǝ Əysaning ularƣa yahxi jawab bǝrgǝnlikini kɵrgǝn bir Tǝwrat ustazi uningdin: — Pütün ǝmrlǝrning iqidǝ ǝng muⱨimi ⱪaysi? — dǝp soridi.
Akkor odament hozzá egy az írástudók közül, aki az ő vitatkozásukat hallotta, és tudva, hogy jól megfelelt nekik, megkérdezte tőle: „Melyik az első az összes parancsolat közül?“
29 Əysa mundaⱪ jawab bǝrdi: — Əng muⱨim ǝmr xuki, «Angliƣin, ǝy Israil! Pǝrwǝrdigar Hudayimiz bolƣan Rǝb birdur.
Jézus ezt felelt neki: „Minden parancsolat közül az első: »Halljad, Izrael, az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr.
30 Pǝrwǝrdigar Hudayingni pütün ⱪǝlbing, pütün jening, pütün zeⱨning wǝ pütün küqüng bilǝn sɵygin». Mana bu ǝng muⱨim ǝmr.
Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat.«
31 Uningƣa ohxaydiƣan ikkinqi ǝmr bolsa: — «Ⱪoxnangni ɵzüngni sɵygǝndǝk sɵy». Heqⱪandaⱪ ǝmr bulardin üstün turmaydu.
A második pedig hasonlít ehhez: »Szeresd felebarátodat, mint magadat.« Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.“
32 Tǝwrat ustazi uningƣa: — Toƣra eyttingiz, ustaz, ⱨǝⱪiⱪǝt boyiqǝ sɵzlidingiz; qünki U birdur, Uningdin baxⱪisi yoⱪtur;
Akkor mondta neki az írástudó: „Jól van, Mester, helyesen mondod, hogy egy Isten van, és nincsen kívüle más,
33 insanning Uni pütün ⱪǝlbi, pütün ǝⱪli, pütün jeni wǝ pütün küqi bilǝn sɵyüxi ⱨǝm ⱪoxnisinimu ɵzini sɵygǝndǝk sɵyüxi barliⱪ kɵydürmǝ ⱪurbanliⱪlar ⱨǝm baxⱪa ⱪurbanliⱪ-ⱨǝdiyǝlǝrdinmu artuⱪtur.
és szeretni őt teljes szívből, teljes elméből, teljes lélekből és teljes erőből és szeretni az ember felebarátját, mint önmagát, többet ér minden égőáldozatnál és véres áldozatnál.“
34 Əysa uning aⱪilanilik bilǝn jawab bǝrginini kɵrüp: — Sǝn Hudaning padixaⱨliⱪidin yiraⱪ ǝmǝssǝn, — dedi. Xuningdin keyin, ⱨeqkim uningdin soal soraxⱪa petinalmidi.
Jézus pedig látva, hogy bölcsen felelt, ezt mondta neki: „Nem vagy messze az Isten országától.“És többé senki sem merte őt megkérdezni.
35 Ibadǝthana ⱨoylilirida tǝlim bǝrgǝndǝ, Əysa bularƣa jawabǝn mundaⱪ soalni otturiƣa ⱪoydi: Tǝwrat ustazlirining Mǝsiⱨni «Dawutning oƣli» deginini ⱪandaⱪ qüxinisilǝr?
Amint Jézus a templomban tanított, ezt kérdezte: „Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Krisztus Dávidnak Fia?
36 Qünki Dawut ɵzi Muⱪǝddǝs Roⱨta mundaⱪ degǝnƣu: — «Pǝrwǝrdigar mening Rǝbbimgǝ eyttiki: — «Mǝn sening düxmǝnliringni tǝhtipǝring ⱪilƣuqǝ, Mening ong yenimda olturƣin!».
Hiszen Dávid maga mondta a Szentlélek által: »Mondta az Úr az én Uramnak: ülj az én jobb kezem felől, amíg lábaid alá nem vetem ellenségeidet zsámolyul.«
37 Dawut [Mǝsiⱨni] xundaⱪ «Rǝbbim» dǝp atiƣan tursa, ǝmdi [Mǝsiⱨ] ⱪandaⱪmu [Dawutning] oƣli bolidu? U yǝrdiki top-top hǝlⱪ uning sɵzini hursǝnlik bilǝn anglaytti.
Tehát maga Dávid nevezi őt »Urának«, hogyan lehet akkor a Fia?“És a nagy sokaság örömmel hallgatta.
38 U ularƣa tǝlim bǝrginidǝ mundaⱪ dedi: — Tǝwrat ustazliridin ⱨoxyar bolunglar. Ular uzun tonlarni kiyiwalƣan ⱨalda kerilip yürüxkǝ, bazarlarda kixilǝrning ularƣa bolƣan [uzun] salamliriƣa,
Jézus pedig ezt mondta nekik tanításában: „Őrizkedjetek az írástudóktól, akik örömest járnak hosszú köntösökben, és szeretik, ha a piacokon köszöntik őket.
39 sinagoglarda aldinⱪi orunlarda, ziyapǝtlǝrdǝ tɵrdǝ olturuxⱪa amraⱪ kelidu.
És szeretik a gyülekezetekben az első helyeket és a lakomákon a főhelyeket.
40 Ular tul ayallarning barliⱪ ɵy-besatlirini yǝwalidu wǝ kɵz-kɵz ⱪilip yalƣandin uzundin-uzun dualar ⱪilidu. Ularning tartidiƣan jazasi tehimu eƣir bolidu!
Az özvegyeknek házát fölemésztik, és színlelésből hosszan imádkoznak: ezek súlyosabb ítélet alá esnek.“
41 U ibadǝthanidiki sǝdiⱪǝ sanduⱪining udulida olturup, uningƣa pullirini taxlawatⱪan halayiⱪⱪa ⱪarap turatti. Nurƣun baylar uningƣa heli kɵp pul taxlaxti.
Ezután leült Jézus a templompersellyel átellenben, és nézte, hogy a sokaság miként dob pénzt a perselybe. Sok gazdag pedig sokat dobott abba.
42 Namrat bir tul ayalmu kelip, tiyinning tɵttin biri ⱪimmitidiki ikki lǝptonni taxlidi.
Egy szegény özvegyasszony is odajött, két fillért, azaz egynegyed pénzt dobott bele.
43 U muhlislirini yeniƣa qaⱪirip, ularƣa mundaⱪ dedi: — Mǝn silǝrgǝ bǝrⱨǝⱪ xuni eytip ⱪoyayki, bu namrat tul ayalning ianǝ sanduⱪiƣa taxliƣini baxⱪilarning ⱨǝmmisining taxliƣanliridin kɵptur.
Akkor odaszólította tanítványait, és ezt mondta nekik: „Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony többet dobott mindenkinél, akik a perselybe dobtak.
44 Qünki baxⱪilar ɵzlirining exip taxⱪanliridin sǝdiⱪǝ ⱪildi; lekin bu ayal namrat turupmu, ɵzining bar-yoⱪini — tirikqilik ⱪilidiƣinining ⱨǝmmisini sǝdiⱪǝ ⱪilip taxlidi.
Mert azok mindnyájan a fölöslegükből dobtak, ő pedig a szegénységéből, amije csak volt, mind bedobta, az egész vagyonát.“
