Luⱪa 23
1 Andin [kengǝxmidikilǝrning] ⱨǝmmisi ornidin turuxup, uni [waliy] Pilatusning aldiƣa elip berixti.
Ezután fölállt az egész testület, és elvitték őt Pilátushoz.
2 U yǝrdǝ ular uning üstidin xikayǝt ⱪilip: — Ɵzini Mǝsiⱨ, yǝni padixaⱨ dǝp atiwelip, hǝlⱪimizni azdurup wǝ ⱪutritip, Ⱪǝysǝrgǝ baj-seliⱪ tapxuruxni tosⱪan bu adǝmni bayⱪap uni tuttuⱪ, — deyixti.
Elkezdték vádolni, és ezt mondták: „Úgy találtuk, hogy ez a népet félrevezeti, és tiltja, hogy a császárnak adót fizessünk, mert Krisztus-királynak mondja magát.“
3 Pilatus uningdin: — Sǝn Yǝⱨudiylarning padixaⱨimusǝn? — dǝp soridi. U: — Eytⱪiningdǝk, — dǝp jawab bǝrdi.
Pilátus megkérdezte őt: „Te vagy-e a zsidók királya?“És ő ezt felelte: „Te mondod!“
4 Andin Pilatus bax kaⱨinlar bilǝn kɵpqilikkǝ: — Bu adǝmdin birǝr xikayǝt ⱪilƣudǝk ixni tapalmidim, — dedi.
Pilátus pedig ezt mondta a főpapoknak és a sokaságnak: „Semmi bűnt nem találok ebben az emberben.“
5 Lekin ular tehimu ⱪǝt’iy ⱨalda: — U Galiliyǝdin tartip taki bu yǝrgiqǝ, pütkül Yǝⱨudiyǝdimu tǝlim berix bilǝn hǝlⱪni ⱪutritidu.
De azok erősködtek, és ezt mondták: „A népet fellázítja tanításával egész Júdeában, Galileától kezdve egészen idáig.“
6 Pilatus «Galiliyǝ» degǝn sɵzni anglap: — Bu kixi Galiliyǝlikmu? — dǝp soridi
Pilátus ezt hallva, megkérdezte, hogy Galileából való ember-e ő.
7 wǝ uning Ⱨerod [hanning] idarǝ kilƣan ɵlkidin kǝlgǝnlikidin hǝwǝr tepip, uni Ⱨerodⱪa yollap bǝrdi (u künlǝrdǝ Ⱨerodmu Yerusalemda idi).
És amikor megtudta, hogy Heródes fennhatósága alá tartozik, Heródeshez küldte, mert az is Jeruzsálemben volt azokban a napokban.
8 Ⱨerod Əysani kɵrgǝndǝ intayin huxal boldi. Qünki u uzundin beri uningƣa dair kɵp ixlarni anglap, uningdin bir mɵjizǝ kɵrüx ümididǝ bolup, uni kɵrüx pursitini izdǝwatatti.
Heródes pedig látva Jézust, igen megörült, mert régóta kívánta őt látni, mert sokat hallott felőle, és remélte, hogy valami csodát lát, amelyet ő tesz.
9 U Əysadin kɵp soallarni soridi, lekin u Ⱨerodⱪa bir eƣizmu jawab bǝrmidi.
Sok beszéddel kérdezgette, de ő semmit sem felelt neki.
10 Bax kaⱨinlar wǝ Tǝwrat ustazliri yeⱪin turup uning üstidin ⱨǝ dǝp ǝrz-xikayǝt ⱪiliwatatti.
Ott álltak a főpapok és az írástudók, és hevesen vádolták őt.
11 Ⱨerod han wǝ uning lǝxkǝrliri uni harlap mǝshirǝ ⱪilixip, uningƣa xaⱨanǝ ton-kiyim kiydürüp, uni yǝnǝ Pilatusning aldiƣa ⱪayturup yollidi.
Heródes pedig katonáival együtt megvetően bánt vele, és kicsúfolta, miután fényes ruhába öltöztette, és visszaküldte Pilátushoz.
12 Mana xu kündin baxlap, Pilatus bilǝn Ⱨerod dost bolup ⱪaldi; qünki ilgiri ular arisida adawǝt bolƣanidi.
Azon a napon Heródes és Pilátus barátok lettek, azelőtt ugyanis ellenségeskedésben voltak egymással.
13 Waliy Pilatus bax kaⱨinlarni, [Yǝⱨudiy] ⱨɵkümdarlarni wǝ halayiⱪni yiƣip,
Ekkor Pilátus a főpapokat, a főembereket és a népet összehívta,
14 ularƣa: — Silǝr bu adǝmning üstidin «Hǝlⱪni azduridu wǝ ⱪutritidu» dǝp xikayǝt ⱪilip uni aldimƣa tartip kǝldinglar. Mana, mǝn silǝrning aldinglarda uni soraⱪ ⱪilƣinim bilǝn, uningdin silǝr xikayǝt ⱪilƣan jinayǝtlǝrdin birinimu tapalmidim.
és ezt mondta nekik: „Idehoztátok nekem ezt az embert, mint aki a népet félrevezeti, és íme, én tielőttetek kihallgattam, és semmi olyan bűnt nem találtam ebben az emberben, amivel őt vádoljátok.
15 Ⱨerodmu tapmidi; qünki mǝn silǝrni uning aldiƣa ǝwǝttim. Mana, uningda ɵlümgǝ layiⱪ ⱨeqⱪandaⱪ jinayǝt yoⱪ ikǝn.
De még Heródes sem, mert ő is visszaküldte hozzám, és íme, semmi halálos vétséget nem cselekedett.
16 Xunga mǝn uni jazalap, andin ⱪoyup berimǝn, — dedi
Megfenyítem tehát, és elbocsátom.“
17 (uning ⱨǝr ⱪetimliⱪ [ɵtüp ketix] ⱨeytida, [Yǝⱨudiy] [mǝⱨbuslardin] birini ularƣa ⱪoyup berix mǝjburiyiti bar idi).
Ünnepenként egy foglyot kellett elbocsátania.
18 Lekin kɵpqilik tǝngla quⱪan selixip: — Buni yoⱪiting! Bizgǝ Barabbasni ⱪoyup bering! — deyixti
Akkor felkiáltott az egész sokaság: „Ezt öld meg, és bocsásd el nekünk Barabást!“
19 (Barabbas bolsa xǝⱨǝrdǝ topilang kɵtürgǝnliki wǝ ⱪatilliⱪ ⱪilƣanliⱪi üqün zindanƣa taxlanƣan mǝⱨbus idi).
Ezt a városban kitört lázadásért és gyilkosságért vettették tömlöcbe.
20 Xuning bilǝn Pilatus Əysani ⱪoyup berixni halap, kɵpqilikkǝ yǝnǝ sɵz ⱪilƣili turdi.
Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szabadon akarta bocsátani Jézust.
21 Lekin ular jawabǝn yǝnǝ quⱪan selixip: — Krestligin, uni krestligin! — dǝp warⱪiraxti.
De azok egyre kiáltoztak: „Feszítsd meg! Feszítsd meg őt!“
22 [Pilatus] üqinqi ⱪetim ularƣa: — Nemixⱪa? U zadi nemǝ yamanliⱪ ⱪilƣan? Mǝn uningdin ɵlümgǝ layiⱪ ⱨeq jinayǝt tapalmidim. Xuning üqün mǝn uni jazalap, ⱪoyup berimǝn, — dedi.
Ő pedig harmadszor is szólt hozzájuk: „De hát mi rosszat tett ez? Semmi halálra való bűnt nem találtam benne. Megfenyítem és elbocsátom.“
23 Biraⱪ ular yǝnila ⱨǝ dǝp quⱪan selixip: «U krestlǝnsun!» dǝp tǝlǝp ⱪilip qing turuwaldi. Ularning ⱨǝmdǝ bax kaⱨinlarning quⱪanliri ahir küqlük kǝldi.
Azok pedig hangos szóval sürgették, és követelték, hogy feszítsék meg, és az ő szavuk győzött.
24 Pilatus ularning tǝlipi boyiqǝ ada ⱪilinsun dǝp ⱨɵküm qiⱪardi.
És Pilátus úgy döntött, hogy legyen meg, amit kértek.
25 Wǝ ularning tiliginini, yǝni topilang kɵtürüx wǝ ⱪatilliⱪ üqün zindanƣa taxlanƣanni ⱪoyup berip, Əysani ularning haⱨixiƣa tapxurup bǝrdi.
Elbocsátotta tehát nekik azt, aki lázadásért és gyilkosságért volt tömlöcbe vetve, és akit kértek, Jézust, kiszolgáltatta akaratuknak.
26 Wǝ ular uni elip ketiwatⱪanda, yolda Kurini xǝⱨirilik Simon isimlik bir kixi sǝⱨradin keliwatatti; ular uni tutuwelip, krestni uningƣa kɵtürgüzüp, Əysaning kǝynidin mangdurdi.
Amikor elvezették őt, megragadtak egy bizonyos cirénei Simont, aki a mezőről jött, és arra tették a keresztfát, hogy vigye Jézus után.
27 Əysaning kǝynidǝ zor bir top hǝlⱪ, xundaⱪla uningƣa eqinip yiƣa-zar kɵtürüxiwatⱪan ayallarmu ǝgixip keliwatatti.
A népnek és asszonyoknak nagy sokasága követte, akik gyászolták és siratták őt.
28 Lekin Əysa kǝynigǝ burulup ularƣa: — Əy Yerusalemning ⱪizliri! Mǝn üqün yiƣlimanglar, bǝlki ɵzünglar wǝ baliliringlar üqün yiƣlanglar!
Jézus hozzájuk fordulva ezt mondta: „Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok, hanem magatokat sirassátok és a ti gyermekeiteket.
29 Qünki silǝrgǝ xundaⱪ eƣir künlǝr keliduki, kixilǝr: «Tuƣmaslar, bala kɵtürmigǝn ⱪorsaⱪlar wǝ emitmigǝn ǝmqǝklǝr bǝhtliktur!» — deyixidu.
Mert íme, jönnek napok, amelyeken ezt mondják: Boldogok a meddők, és az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!
30 Xu qaƣda kixilǝr taƣlarƣa: «Üstimizgǝ ɵrül!», dɵnglüklǝrgǝ: «üstimizni yap!» dǝp nida ⱪilixidu.
Akkor »kezdik mondani a hegyeknek: Essetek ránk, és a halmoknak: Borítsatok el minket!«
31 Qünki adǝmlǝr yapyexil dǝrǝhkǝ xundaⱪ ixlarni ⱪilƣan yǝrdǝ, ⱪurup kǝtkǝn dǝrǝhkǝ nemǝ ixlar bolar?! — dedi.
Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi lesz a szárazzal?“
32 Ikki jinayǝtqimu ɵlümgǝ mǝⱨkum ⱪilinƣili uning bilǝn tǝng elip kelingǝnidi.
Két gonosztevőt is vittek ővele, hogy kivégezzék azokat is.
33 Wǝ ular «bax sɵngǝk» dǝp atalƣan jayƣa kǝlgǝndǝ, u yǝrdǝ uni wǝ yǝnǝ ikki jinayǝtqini, birini uning ong yenida wǝ yǝnǝ birini sol yenida krestkǝ tartti.
Amikor elértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívtak, ott megfeszítették őt és a gonosztevőket, egyiket jobb kéz felől, a másikat bal kéz felől.
34 Əysa: — I Ata, ularni kǝqürgin, qünki ular ɵzining nemǝ ⱪiliwatⱪanliⱪini bilmǝydu, — dedi. [Lǝxkǝrlǝr] qǝk taxlap, uning kiyimlirini bɵlüxüwaldi.
Jézus ezt mondta: „Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.“Azután sorsot vetettek, hogy megosztozzanak ruháin.
35 Halayiⱪ ⱪarap turatti, Yǝⱨudiy ⱨɵkümdarlarmu yenida turup uningƣa dimiƣini ⱪeⱪip mǝshirǝ ⱪilip: Baxⱪilarni ⱪutⱪuzuptikǝn! Əgǝr u rasttin Hudaning Mǝsiⱨi, Uning talliwalƣini bolsa, ɵzini ⱪutⱪuzup baⱪsun! — deyixti.
A nép ott állt, és nézte. Azokkal együtt a főemberek is csúfolták őt, ezt mondták: „Másokat megtartott, tartsa meg magát, ha ő a Krisztus, Istennek választottja!“
36 Lǝxkǝrlǝrmu uni mǝshirǝ ⱪilixip, yeniƣa berip uningƣa sirkǝ tǝnglǝp:
Csúfolták őt a katonák is, odamentek hozzá, és ecettel kínálták,
37 — Əgǝr sǝn Yǝⱨudiylarning Padixaⱨi bolsang, ɵzüngni ⱪutⱪuzup baⱪ! — deyixti.
és ezt mondták neki: „Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magad!“
38 Uning üstidiki [tahtayƣa] grekqǝ, latinqǝ wǝ ibraniyqǝ ⱨǝrplǝr bilǝn: «Bu kixi Yǝⱨudiylarning Padixaⱨidur» dǝp yezip ⱪoyulƣanidi.
Felirat is volt fölötte, görög, római és zsidó betűkkel írva: Ez a zsidók királya.
39 Uning bilǝn billǝ krestkǝ tartilƣan ikki jinayǝtqining biri uni ⱨaⱪarǝtlǝp: — Sǝn Mǝsiⱨ ǝmǝsmiding? Əmdi ɵzüngnimu, biznimu ⱪutⱪuzǝ! — dedi.
A megfeszített gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazta őt: „Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat és minket is!“
40 Biraⱪ yǝnǝ biri uning gepigǝ tǝnbiⱨ berip: Sǝn ɵzüng ohxax ⱨɵkümning tegidǝ turup Hudadin ⱪorⱪmamsǝn?
De a másik megdorgálta, és ezt mondta neki: „Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy!
41 Bizning jazaliniximiz ⱨǝⱪliⱪ, qünki ɵz ⱪilmixlirimizning tegixlik jazasini tarttuⱪ; lekin bu kixi ⱨeqⱪandaⱪ natoƣra ix ⱪilmiƣanƣu! — dǝp jawab bǝrdi.
Mi ugyan méltán, mert a mi cselekedeteink méltó büntetését kapjuk, ő pedig semmi rosszat nem cselekedetett!“
42 Andin, u Əysaƣa: — I Rǝb, padixaⱨliⱪing bilǝn kǝlginingdǝ, meni yad ⱪilƣin, — dedi.
Jézusnak ezt mondta: „Uram, emlékezz meg rólam, amikor eljössz a te országodba!“
43 Əysa uningƣa: — Bǝrⱨǝⱪ, mǝn sanga eytayki, bügün sǝn mǝn bilǝn billǝ jǝnnǝttǝ bolisǝn, — dedi.
Jézus ezt mondta neki: „Bizony mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.“
44 Ⱨazir altinqi saǝt bolup, pütün zeminni toⱪⱪuzinqi saǝtkiqǝ ⱪarangƣuluⱪ basti.
Mintegy hat óra volt, és sötétség lett az egész tartományban egészen kilenc óráig.
45 Ⱪuyax nurini bǝrmidi wǝ ibadǝthanining pǝrdisi tosattin otturisidin yirtilip ikki parqǝ bolup kǝtti.
A nap elhomályosodott és a templom kárpitja középen kettéhasadt.
46 Əysa ⱪattiⱪ awaz bilǝn nida ⱪilƣandin keyin: — I Ata! Roⱨimni ⱪolungƣa tapxurdum, — dedi-dǝ, tiniⱪi tohtap, jan üzdi.
Jézus hangos szóval így kiáltott: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet.“És ezt mondva meghalt.
47 U yǝrdǝ turƣan yüzbexi yüz bǝrgǝn ixlarni kɵrüp: — Bu adǝm ⱨǝⱪiⱪǝtǝn durus adǝm ikǝn! — dǝp Hudani uluƣlidi.
Amikor a százados látta, mi történt, dicsőítette Istent, és ezt mondta: „Bizony ez az ember igaz volt.“
48 Wǝ bu mǝnzirini kɵrüxkǝ yiƣilƣan barliⱪ hǝlⱪ yüz bǝrgǝn ixlarni kɵrüp kɵkrǝklirigǝ urup ɵylirigǝ ⱪaytixti.
És az egész sokaság, amely azért ment oda, hogy lássa mindezeket, amikor látta, mi történt, mellét verve ment haza.
49 Wǝ uni tonuydiƣan barliⱪ kixilǝr wǝ Galiliyǝdin uningƣa ǝgixip kǝlgǝn ayallar yiraⱪta turup, bu wǝⱪǝlǝrgǝ ⱪarap turdi.
Az ő ismerősei mind és az asszonyok, akik Galileából követték őt, távolabb álltak, és nézték ezt.
50 Wǝ mana xu yǝrdǝ kengǝxmidikilǝrdin Yüsüp isimlik biri bar idi. U ɵzi aⱪkɵngül wǝ adil adǝm bolup, ularning mǝsliⱨǝtigǝ wǝ ⱪilƣiniƣa ⱪoxulmiƣanidi. Ɵzi Yǝⱨudiyǝ ɵlkisidiki Arimatiya degǝn bir xǝⱨǝrdin bolup, Hudaning padixaⱨliⱪini tǝlmürüp kütǝtti.
Íme, egy ember, akit Józsefnek hívtak, a tanács tagja, jó és igaz férfi,
aki nem volt részes tanácsukban és cselekedeteikben, aki Arimátiából, a júdeaiak városából való volt, és aki maga is várta Isten országát,
52 U ɵzi Pilatusning aldiƣa berip Əysaning jǝsitini berixni tǝlǝp ⱪildi;
Pilátushoz ment, és elkérte Jézus testét.
53 Wǝ uni kresttin qüxürüp kanap bilǝn kepǝnlǝp, ⱪoram taxtin oyup yasalƣan, ⱨeqkim ⱪoyulmiƣan bir ⱪǝbrigǝ dǝpnǝ ⱪildi.
Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és egy sziklába vágott sírba helyezte, amelyben még senki sem feküdt.
54 Bu «tǝyyarliⱪ küni» bolup, xabat küni yeⱪinlixip ⱪalƣanidi.
És az a nap péntek volt, és szombat virradt rá.
55 Wǝ uning bilǝn Galiliyǝdin kǝlgǝn ayallar [Yüsüpkǝ] ǝgixip, ⱪǝbrini wǝ uning jǝsǝtining ⱪandaⱪ ⱪoyulƣinini kɵrdi.
Az őt követő asszonyok is, akik Galileából jöttek vele, megnézték a sírt, és hogy hogyan helyezték el testét.
56 Andin yenip berip ǝtirlǝr wǝ hux puraⱪliⱪ buyumlarni tǝyyar ⱪildi wǝ [Tǝwrattiki] ǝmr boyiqǝ xabat küni aram elixti.
Aztán visszatértek, illatszereket és keneteket készítettek. Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint.
