Yuⱨanna 14
1 Kɵnglünglarni parakǝndǝ ⱪilmanglar! Hudaƣa ixinisilǝr, mangimu ixininglar.
„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem.
2 Atamning ɵyidǝ nurƣun makanlar bar. Bolmiƣan bolsa, buni silǝrgǝ eytⱪan bolattim; qünki mǝn ⱨǝrbiringlarƣa orun tǝyyarlax üqün xu yǝrgǝ ketip barimǝn.
Az én Atyámnak házában sok lakóhely van, ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.
3 Mǝn silǝrgǝ orun tǝyyarliƣili baridiƣanikǝnmǝn, qoⱪum ⱪaytip kelip, silǝrni ɵzümgǝ alimǝn; xuning bilǝn, mǝn ⱪǝyǝrdǝ bolsam, silǝrmu xu yǝrdǝ bolisilǝr.
És ha majd elmegyek, és helyet készítek néktek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.
4 Silǝr mening ⱪǝyǝrgǝ ketidiƣanliⱪimni wǝ u yǝrgǝ baridiƣan yolni bilisilǝr.
Tudjátok, hogy hová megyek, és az utat is tudjátok.“
5 Tomas uningƣa: — I Rǝb, sening ⱪǝyǝrgǝ ketidiƣanliⱪingni bilmǝymiz. Xundaⱪ ikǝn, yolni ⱪandaⱪ bilimiz? — dedi.
Mondta neki Tamás: „Uram, nem tudjuk, hová mégy, mi módon tudhatjuk akkor az utat?“
6 Əysa uningƣa: — Yol, ⱨǝⱪiⱪǝt wǝ ⱨayatliⱪ ɵzümdurmǝn. Meningsiz ⱨeqkim Atining yeniƣa baralmaydu.
Mondta neki Jézus: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.
7 Əgǝr meni tonuƣan bolsanglar, Atamnimu tonuƣan bolattinglar. Ⱨazirdin baxlap uni tonudunglar ⱨǝm uni kɵrdünglar, — dedi.
Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is, és mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok őt.“
8 — I Rǝb, Atini bizgǝ kɵrsitip ⱪoysangla, xu kupayǝ, — dedi Filip.
Mondta neki Fülöp: „Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és az elég nékünk!“
9 Əysa uningƣa mundaⱪ dedi: — «I Filip, silǝr bilǝn birgǝ bolƣinimƣa xunqǝ waⱪit boldi, meni tehiqǝ tonumidingmu? Meni kɵrgǝn kixi Atini kɵrgǝn bolidu. Xundaⱪ turuⱪluⱪ, sǝn nemixⱪa yǝnǝ: «Bizgǝ Atini kɵrsǝtkǝysǝn» dǝysǝn?
Jézus erre azt mondta: „Annyi idő óta veletek vagyok, és mégsem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem látott, látta az Atyát, mi módon mondod azért te: Mutasd meg nekünk az Atyát?
10 Mǝn Atida, Ata mǝndǝ ikǝnlikigǝ ixǝnmǝmsǝn? Silǝrgǝ eytⱪan sɵzlirimni ɵzlükümdin eytⱪinim yoⱪ; bǝlki mǝndǝ turuwatⱪan Ata Ɵz ǝmǝllirini ⱪiliwatidu.
Nem hiszed-e, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki énbennem lakik, ő cselekszi ezeket a dolgokat.
11 Mening Atida bolƣanliⱪimƣa, Atining mǝndǝ bolƣanliⱪiƣa ixininglar. Yaki ⱨeqbolmiƣanda, mening ⱪilƣan ǝmǝllirimdin manga ixininglar.
Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van, ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek nekem.
12 Bǝrⱨǝⱪ, bǝrⱨǝⱪ, mǝn silǝrgǝ xuni eytip ⱪoyayki, manga ixǝngǝn kixi mening ⱪiliwatⱪan ǝmǝllirimni ⱪilalaydu; wǝ bulardinmu tehimu uluƣ ǝmǝllǝrni ⱪilidu, qünki mǝn Atining yeniƣa [ⱪaytip] ketimǝn.
„Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz énbennem, az cselekszi is majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem, és nagyobbakat is cselekszik azoknál, mert én az én Atyámhoz megyek.
13 Wǝ Atining Oƣulda uluƣlinixi üqün, ⱨǝrnemini mening namim bilǝn tilisǝnglar, xularni ijabǝt ⱪilimǝn.
Akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.
14 Mening namim bilǝn ⱨǝrⱪandaⱪ nǝrsini tilisǝnglar, mǝn silǝrgǝ xuni ijabǝt ⱪilimǝn».
Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.
15 — «Meni sɵysǝnglar, ǝmrlirimgǝ ǝmǝl ⱪilisilǝr.
Ha szerettek engem, az én parancsolataimat tartsátok meg.
16 Mǝnmu Atidin tilǝymǝn wǝ U silǝrgǝ baxⱪa bir Yardǝmqi ata ⱪilidu. U silǝr bilǝn ǝbǝdgiqǝ birgǝ bolidu. (aiōn g165)
És én kérem az Atyát, és más Vigasztalót ad néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. (aiōn g165)
17 U bolsimu Ⱨǝⱪiⱪǝtning Roⱨidur. Uni bu dunyadikilǝr ⱪobul ⱪilalmaydu, qünki Uni nǝ kɵrmǝydu, nǝ tonumaydu. Biraⱪ silǝr Uni tonuysilǝr, qünki U silǝr bilǝn billǝ turuwatidu ⱨǝm silǝrdǝ makan ⱪilidu.
Az igazságnak ama Lelkét: akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt, és nem ismeri őt, de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.
18 Mǝn silǝrni yetim ⱪaldurmaymǝn, yeninglarƣa yǝnǝ ⱪaytip kelimǝn.
Nem hagylak titeket árvákul, eljövök tihozzátok.
19 Azƣina waⱪittin keyin, bu dunya meni kɵrmǝydu, lekin silǝr kɵrüsilǝr. Mǝn ⱨayat bolƣanliⱪim üqün, silǝrmu ⱨayat bolisilǝr.
Még egy kevés idő, és a világ nem lát engem többé, de ti megláttok engem: mert én élek, és ti is élni fogtok.
20 Xu kündǝ mening Atamda bolƣanliⱪim, silǝrning mǝndǝ bolƣanliⱪinglar wǝ mǝnmu ⱨǝm silǝrdǝ bolƣanliⱪimni bilisilǝr.
Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti énbennem, és én tibennetek.
21 Kim ǝmrlirimgǝ igǝ bolup ularni tutsa, meni sɵygüqi xu bolidu. Meni sɵygüqini Atammu sɵyidu, mǝnmu uni sɵyimǝn wǝ ɵzümni uningƣa ayan ⱪilimǝn».
Aki ismeri az én parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.“
22 Yǝⱨuda (Yǝⱨuda Ixⱪariyot ǝmǝs) uningdin: — I Rǝb, sǝn ɵzüngni bu dunyadikilǝrgǝ ayan ⱪilmay, bizgila ayan ⱪilixing ⱪandaⱪ ix? — dǝp soridi.
Mondta neki Júdás (nem az Iskáriótes): „Uram, miért van az, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?“
23 Əysa uningƣa jawabǝn mundaⱪ dedi: — «Birkim meni sɵysǝ, sɵzümni tutidu; Atammu uni sɵyidu wǝ [Atam] bilǝn ikkimiz uning yeniƣa berip, uning bilǝn billǝ makan ⱪilimiz.
Jézus így felelt: „Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és elmegyünk hozzá, és nála lakunk.
24 Meni sɵymǝydiƣan kixi sɵzlirimni tutmaydu; wǝ silǝr anglawatⱪan bu sɵz bolsa mening ǝmǝs, bǝlki meni ǝwǝtkǝn Atiningkidur.
Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.
25 Mǝn silǝr bilǝn billǝ boluwatⱪan qeƣimda, bularni silǝrgǝ eyttim.
Ezeket beszéltem nektek, amíg veletek voltam.
26 Lekin Ata mening namim bilǝn ǝwǝtidiƣan Yardǝmqi, yǝni Muⱪǝddǝs Roⱨ silǝrgǝ ⱨǝmmini ɵgitidu ⱨǝm mening silǝrgǝ eytⱪan ⱨǝmmǝ sɵzlirimni esinglarƣa kǝltüridu.
A Vigasztaló pedig a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondtam nektek.
27 Silǝrgǝ hatirjǝmlik ⱪaldurimǝn, ɵz hatirjǝmlikimni silǝrgǝ berimǝn; mening silǝrgǝ bǝrginim bu dunyadikilǝrning bǝrginidǝk ǝmǝstur. Kɵnglünglarni parakǝndǝ ⱪilmanglar wǝ jür’ǝtsiz bolmanglar.
Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek: nem úgy adom nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!
28 Silǝr mening: «Mǝn [silǝrdin] ayrilip ketimǝn, keyin yeninglarƣa yǝnǝ ⱪaytip kelimǝn» deginimni anglidinglar. Meni sɵygǝn bolsanglar, Atining yeniƣa ketidiƣanliⱪim üqün hursǝn bolattinglar. Qünki Ata mǝndin uluƣdur.
Hallottátok, hogy én azt mondtam nektek: Elmegyek, és eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy azt mondtam: Elmegyek az Atyához, mert az én Atyám nagyobb nálam.
29 Silǝrning bu ixlar yüz bǝrginidǝ ixinixinglar üqün bu [ixlar] yüz berixtin awwal silǝrgǝ eyttim.
Most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy amikor majd megtörténik, higgyetek.
30 Mundin keyin silǝr bilǝn kɵp sɵzlǝxmǝymǝn; qünki bu dunyaning ⱨɵkümdari kelix aldida turidu wǝ mǝndin kirgüdǝk ⱨeq yoquⱪ tapalmaydu.
Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme, de énbennem nincsen semmije.
31 Lekin bu dunyaning adǝmlirining mening Atini sɵyidiƣanliⱪimni bilixi üqün Ata manga nemǝ ǝmr ⱪilƣan bolsa, mǝn dǝl xuni ǝmǝlgǝ axurimǝn. Turunglar, bu jaydin ketǝyli».
De hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, amint az én Atyám parancsolta nekem: keljetek fel, menjünk el innen.“
