Ayup 10
1 Mǝn ɵz jenimdin nǝprǝtlinimǝn; Ɵz dǝrdimni tɵküwalay; Ⱪǝlbimdiki aⱨ-zarimni sɵzliwalay.
Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében.
2 Mǝn Tǝngrigǝ: «Mening gunaⱨimni bekitmǝ; manga kɵrsǝtkinki, Sǝn zadi nemǝ üqün mǝn bilǝn dǝwalixisǝn?
Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!
3 Adǝmni ǝzgining, Ɵz ⱪolung bilǝn yaratⱪiningni qǝtkǝ ⱪaⱪⱪining Sanga paydiliⱪmu? Yamanlarning suyiⱪǝstigǝ nur qaqⱪining yahximu?
Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?
4 Sening kɵzüng insanningkidǝk ajizmu? Sǝn adǝmlǝr kɵrgǝndǝk hirǝ kɵrǝmsǝn?
Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?
5 Sening künliring ɵlidiƣan insanning künliridǝk qǝklikmu? Sening yilliring insanning yilliridǝk ⱪisⱪimu?
Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?
6 Sǝn mening rǝzil adǝm ǝmǝslikimni bilip turup, Sening ⱪolungdin ⱪutuldurƣudǝk ⱨeqkimning yoⱪluⱪini bilip turup, Nemixⱪa mening hataliⱪimni sorap yürisǝn? Nemixⱪa mening gunaⱨimni sürüxtürisǝn?» — dǝymǝn.
Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.
Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson!
8 — Sǝn Ɵz ⱪolliring bilǝn meni xǝkillǝndürüp, bir gǝwdǝ ⱪilip yaratⱪansǝn; Biraⱪ Sǝn meni yoⱪatmaⱪqisǝn!
Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!
9 Sǝn layni yasiƣandǝk meni yasiƣiningni esingdǝ tutⱪaysǝn, dǝp yelinimǝn; Sǝn meni yǝnǝ tupraⱪⱪa ⱪayturamsǝn?
Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?
10 Sǝn [ustiliⱪ bilǝn] meni süttǝk ⱪuyup qayⱪap, Meni irimqiktǝk uyutⱪan ǝmǝsmu?
Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?
11 Sǝn terǝ ⱨǝm ǝt bilǝn meni kiyindürgǝnsǝn, Ustihan ⱨǝm pǝy bilǝn birlǝxtürüp meni toⱪuƣansǝn.
Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.
12 Sǝn manga ⱨayat ⱨǝm meⱨir-xǝpⱪǝt tǝⱪdim ⱪilƣansǝn, Sǝn sɵygüng bilǝn roⱨimdin hǝwǝr alding.
Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet.
13 Biraⱪ bu ixlar Sening ⱪǝlbingdǝ yoxuruⱪluⱪ idi; Bularning ǝslidǝ ⱪǝlbingdǝ püküklikini bilimǝn.
De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:
14 Gunaⱨ ⱪilƣan bolsam, Sǝn meni kɵzitip yürgǝn bolatting; Sǝn mening ⱪǝbiⱨlikimni jazalimay ⱪoymaytting.
Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem.
15 Rǝzil ⱨesablanƣan bolsam, manga bala kelǝtti! Ⱨǝm yaki ⱨǝⱪⱪaniy ⱨesablansammu, ⱪattiⱪ nomusⱪa qɵmüp, azabⱪa qɵmginimdǝ, Beximni yǝnila kɵtürüxkǝ jür’ǝt ⱪilalmayttim;
Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!
16 Ⱨǝtta [beximni] kɵtürüxkǝ jür’ǝt ⱪilsammu, Sǝn ǝxǝddiy xirdǝk mening peyimgǝ qüxǝtting; Sǝn manga karamǝt küqüngni arⱪa-arⱪidin kɵrsitǝtting.
Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.
17 Sǝn meni ǝyiblǝydiƣan guwaⱨqiliringni ⱪaytidin aldimƣa kǝltürisǝn; Manga ⱪaritilƣan ƣǝzipingni zor ⱪilisǝn; Küqliring manga ⱪarxi dolⱪunlap kǝlmǝktǝ.
Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.
18 Sǝn ǝslidǝ nemixⱪa meni baliyatⱪudin qiⱪarƣansǝn? Kaxki, mǝn qaqrap kǝtkǝn bolsam, ⱨeq adǝm meni kɵrmǝs idi!
Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!
19 Mǝn ⱨeqⱪaqan bolmiƣan bolattim! Baliyatⱪudin biwasitǝ gɵrgǝ apirilƣan bolattim!
Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna!
20 Mening azƣinǝ künlirim tügǝy degǝn ǝmǝsmu? Xunga mǝn barsa kǝlmǝs yǝrgǝ barƣuqǝ, — Ⱪarangƣuluⱪ, ɵlüm sayǝ bolƣan zeminƣa, — Zulmǝt bir zeminƣa, yǝni ⱪarangƣuluⱪning ɵzining zeminiƣa, Ɵlüm sayisining zeminiƣa, Tǝrtipsiz, ⱨǝtta ɵz nuri ⱪapⱪarangƣu ⱪilinƣan xu zeminƣa barƣuqǝ, Manga azraⱪ jan kirix üqün, Ixingni bir dǝⱪiⱪǝ tohtat, mǝndin neri bol!».
Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;
Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.
