Yǝrǝmiya 49
1 Ammoniylar toƣruluⱪ. Pǝrwǝrdigar mundaⱪ dǝydu: — Israilning pǝrzǝntliri yoⱪmikǝn? Uning mirashorliri yoⱪmidu? Əmdi nemixⱪa Milkom Gadning zeminiƣa warisliⱪ ⱪildi, Milkomƣa tǝwǝ bolƣan hǝlⱪ nemixⱪa Gadning xǝⱨǝrliridǝ turidu?
Ammón fiairól. Így szól az Örökkévaló: Vajon gyermekei nincsenek-e Izraelnek, avagy nincs-e örököse? Miért foglalta el Malkám Gádot és népe az ő városaiban telepedett le?
2 Xunga mana, xu künlǝr keliduki, — dǝydu Pǝrwǝrdigar, — Ammoniylarning Rabbaⱨ xǝⱨiridǝ jǝng sadalirini anglitimǝn; u harabilik dɵng bolidu; tǝwǝ xǝⱨǝrliri ot ⱪoyup küydürülidu; Israil ⱪaytidin ɵzlirini igiliwalƣanlarƣa igidarqiliⱪ ⱪilidu, — dǝydu Pǝrwǝrdigar.
Azért, íme napok jönnek, úgymond az Örökkévaló, és harcnak riadását hallatom Ammón fiainak Rabbája ellen és rommá, pusztasággá lesz, leányvárosai pedig tűzben gyújtatnak föl; és elfoglalja Izrael az ő elfoglalóit, úgymond az Örökkévaló.
3 — Zarlanglar, i Ⱨǝxbon! Qünki Ayi xǝⱨiri harabǝ ⱪilinƣan! Rabbaⱨ ⱪizliri, ɵzünglarƣa bɵz rǝhtni baƣlap matǝm tutunglar; sepil iqidǝ uyan-buyan patiparaⱪ yügürünglar; qünki Milkom wǝ uning kaⱨinliri, uningƣa tǝwǝlik ǝmirliri sürgün bolidu.
Jajgass Chesbón, mert elpusztíttatott Áj, kiáltsatok Rabba leányai, kössetek föl zsákokat, gyászt tartsatok és barangoljatok az aklok közt, mert Malkám számkivetésbe megy, papjai és nagyjai egyetemben.
4 Nemixⱪa küq-ⱨǝywitingni danglaysǝn? Sening küqüng eⱪip ketiwatidu, i: «Kim manga yeⱪinlixixⱪa petinalisun?» dǝp ɵz bayliⱪliringƣa tayanƣan, asiyliⱪ ⱪilƣuqi ⱪiz!
Mit dicsekszel a völgyekkel, bővelkedő völgyeddel, te elpártolt leány, aki kincseiben bízik: ki jöhet ellenem?
5 Mana, Mǝn barliⱪ ǝtrapingdikilǝrdin wǝⱨxǝt qiⱪirip üstünggǝ qüxürimǝn, — dǝydu samawi ⱪoxunlarning Sǝrdari bolƣan Rǝb Pǝrwǝrdigar, — xuning bilǝn silǝr ⱨǝrbiringlar ⱨǝydiwetilisilǝr, aldi-kǝybinggǝ ⱪarimay ⱪaqisilǝr; ⱪaqⱪanlarni yǝnǝ yiƣƣuqi ⱨeqkim bolmaydu.
Íme én hozok rád remegést, úgymond az Úr, az Örökkévaló, a seregek ura, mind a körülötted levőktől, és el fogtok taszíttatni kiki maga elé és senki sem gyűjti össze a bujdosót.
6 Lekin keyinki künlǝrdǝ, Ammoniylarni sürgünlükidin ⱪayturup ǝsligǝ kǝltürimǝn, — dǝydu Pǝrwǝrdigar.
De azután vissza fogom hozni Ammón fiainak foglyait, úgymond az Örökkévaló.
7 Edom toƣruluⱪ: Samawi ⱪoxunlarning Sǝrdari bolƣan Pǝrwǝrdigar — Israilning Hudasi mundaⱪ dǝydu: — Temanda ⱨazir danaliⱪ tepilmamdu? Danixmǝnliridin nǝsiⱨǝt yoⱪap kǝttimu? Ularning danaliⱪini dat besip ⱪalƣanmu?!
Edómról. Így szól az Örökkévaló, a seregek ura: Vajon nincs-e többé bölcsesség Témánban, elveszett-e tanács az értelmesektől, megromlott-e bölcsességük?
8 Burulup ⱪeqinglar, pinⱨan jaylardin turalƣu tepip turunglar, i Dedanda turuwatⱪanlar! Qünki Mǝn Əsawƣa tegixlik balayi’apǝtni, yǝni uni jazalaydiƣan künini bexiƣa qüxürimǝn.
Fussatok, forduljatok, mélyre menjetek lakni, Dedán lakói, mert Ézsáu balsorsát hozom rá, amely időben megbüntetem.
9 Üzüm üzgüqilǝr yeningƣa kǝlsimu, ular azraⱪ wasanglarni ⱪalduridu ǝmǝsmu? Oƣrilar keqilǝp yeningƣa kirsimu, ular ɵzlirigǝ quxluⱪla buzup, oƣrilaydu ǝmǝsmu?
Ha szüretelők jönnek hozzád, nem hagynak böngészetet, ha tolvajok éjjel, rontanak, amennyi elég nekik.
10 Mǝn Əsawni yalingaqliwetimǝn, u yoxurunƣudǝk jay ⱪalmiƣuqǝ dalda jaylirini eqip taxlaymǝn; uning nǝsli, ⱪerindaxliri ⱨǝm ⱪoxniliri yoⱪaydu; u ɵzi yoⱪ bolidu.
Mert én megmeztelenítettem Ézsáut, feltártam rejtekeit, elbújni nem tud; elpusztíttatott a magzatja, meg testvérei és szomszédjai, és ő nincs meg.
11 Lekin yetim-yesirliringni ⱪaldur, Mǝn ularning ⱨayatini saⱪlaymǝn; tul hotuninglar Manga tayansun.
Hagyjad el árváidat, én majd életben tartom, és özvegyeid bennem bízzanak.
12 Qünki Pǝrwǝrdigar mundaⱪ dǝydu: — Mana, [ƣǝzipimning] ⱪǝdǝⱨidin iqixkǝ tegixlik bolmiƣanlar qoⱪum uningdin iqmǝy ⱪalmaydiƣan yǝrdǝ, sǝn jazalanmay ⱪalamsǝn? Sǝn jazalanmay ⱪalmaysǝn; sǝn qoⱪum uningdin iqisǝn.
Mert így szól az Örökkévaló: íme akiket nem illet meg inniuk a serleget, inniuk kell, és épen te maradnál büntetlen? Nem maradsz büntetlen, hanem innod kell.
13 Qünki Ɵz namim bilǝn ⱪǝsǝm iqkǝnmǝnki, — dǝydu Pǝrwǝrdigar, — Bozraⱨ dǝⱨxǝt basidiƣan ⱨǝm rǝswa ⱪilinidiƣan bir obyekti, harabilik wǝ lǝnǝt sɵzi bolidu; uning ǝtrapidiki xǝⱨǝrliri daimliⱪ harabilik bolidu.
Mert magamra esküszöm, úgymond az Örökkévaló, bizony iszonyattá, gyalázattá, borzadássá és átokká lesz Boczra, és mind a városai örök romokká lesznek.
14 Mǝn Pǝrwǝrdigardin xu bir hǝwǝrni anglaxⱪa muyǝssǝr boldum, — wǝ bir ǝlqi ǝllǝr arisiƣa ǝwǝtilgǝnidi — U: «Uningƣa ⱨujum ⱪilixⱪa yiƣilinglar! Uningƣa jǝng ⱪilixⱪa ornunglardin turunglar!» — dǝp hǝwǝr beridu.
Hírt hallottam az Örökkévalótól, és a nemzetek közé küldött követet: gyülekezzetek és jöjjetek ellene és keljetek fel a harcra.
15 Mana, Mǝn seni ǝllǝr arisida kiqik, Insanlar arisida kǝmsitilgǝn ⱪilimǝn.
Mert íme kicsinnyé teszlek a nemzetek között, megvetetté az emberek közt.
16 Sening ɵzgilǝrgǝ dǝⱨxǝt salidiƣanliⱪing, Kɵnglüngdiki tǝkǝbburluⱪung ɵzüngni aldap ⱪoydi; Ⱨǝy tik ⱪiyaning yeriⱪliri iqidǝ turƣuqi, Turalƣung egizlikning yuⱪiri tǝripidǝ bolƣuqi, Gǝrqǝ sǝn qanggangni bürkütningkidǝk yuⱪiri yasisangmu, Mǝn xu yǝrdin seni qüxüriwetimǝn, — dǝydu Pǝrwǝrdigar.
Rémület rád! Elámított téged szíved kevélysége, aki lakozol sziklahasadékokban, aki tartod a domb magasságát. Ha fennen rakod fészkedet, mint a sas, onnan döntlek le, úgymond az Örökkévaló.
17 — Wǝ Edom tolimu wǝⱨimilik bolidu; Edomdin ɵtidiƣanlarning ⱨǝmmisi uning barliⱪ yara-wabaliri tüpǝylidin wǝⱨimigǝ qüxüp, ux-ux ⱪilidu.
És pusztulássá lesz Edóm; bárki elmegy mellette, eliszonyodik és pisszeg mind a csapásai fölött.
18 Sodom, Gomorra wǝ ularning ǝtrapidiki xǝⱨǝrliri bilǝn birgǝ ɵrüwetilgǝndǝk Edommu xundaⱪ bolidu, — dǝydu Pǝrwǝrdigar, — ⱨeqkim xu yǝrdǝ turmaydu, insan baliliri xu yǝrdǝ olturaⱪlaxmaydu.
Szodoma és Amóra és szomszédjai feldúlásaként, mondja az Örökkévaló, nem fog ott lakni senki és nem tartózkodik benne ember fia.
19 Mana, Iordan dǝryasidiki qawar-qatⱪalliⱪtin qiⱪip, daim eⱪip turidiƣan xu sular boyidiki yaylaⱪtiki [ⱪoylarni] tarⱪatⱪan bir xirdǝk Mǝn [Edomdikilǝrni] bǝdǝr ⱪaqⱪuzimǝn. Əmdi kimni halisam Mǝn uni Edomning üstigǝ tiklǝymǝn; qünki Manga kim tǝng kelǝlǝydu? Kim Meningdin ⱨesab elixⱪa Meni qaⱪiralaydu? Mening aldimda turalaydiƣan pada baⱪⱪuqi barmu?
Íme, mint oroszlán, mely felszáll a Jordán büszkeségéből szilárd tanyára, egy szempillantás alatt elűzöm őt onnan és aki csak ki van választva, azt rendelem ellene. Mert ki olyan, mint én, ki idézhet meg engem és ki az a pásztor, aki megáll előttem?
20 Xunga Pǝrwǝrdigarning Edomni jazalaxtiki mǝⱪsitini, xuningdǝk Temandikilǝrni jazalax niyitini anglanglar: ularning kiqiklirimu tartip epketilidu; bǝrⱨǝⱪ, ⱪilmixliri tüpǝylidin Pǝrwǝrdigar uning yayliⱪini wǝyranǝ ⱪilidu.
Azért halljátok az Örökkévaló határozatát, melyet Edómról határozott, és gondolatait, melyeket gondolt Témán lakóiról: bizony elhurcolják őket, a juhok legkisebbjeit, bizony elpusztítják velük együtt a tanyájukat.
21 Ularning yiⱪilip kǝtkǝn sadasini anglap yǝr yüzidikilǝr tǝwrinip ketidu; nalǝ-pǝryadliri «Ⱪizil dengiz»ƣiqǝ anglinidu.
Esésük zajától megrendült a föld, jajkiáltás – a nádastengernél hallatszott a hangja.
22 Mana, birsi bürküttǝk ⱪanat yeyip pǝrwaz ⱪilip, Bozraⱨ üstigǝ xungƣup qüxidu. Xu küni Edomdiki palwanlarning yüriki tolƣaⱪⱪa qüxkǝn ayalning yürikidǝk bolidu.
Íme mint a sas száll föl és repül és kiterjeszti szárnyait Boczra felett; és lesz Edóm hőseinek szíve azon a napon, mint: a vajúdó asszony szíve.
23 Dǝmǝxⱪ toƣruluⱪ: — Hamat, Arpad xǝⱨiridikilǝr hijalǝtkǝ ⱪaldurulidu; qünki ular xum hǝwǝr anglaydu; ularning yüriki su bolup ketidu; dawulƣup kǝtkǝn dengizdǝk ular ⱨeq tinqlinalmaydu.
Damaszkusról. Megszégyenült Chamát és Arpád, mert rossz hírt hallottak, elcsüggednek; a tengeren aggódás van, nem bír lecsillapodni.
24 Dǝmǝxⱪ zǝiplǝxti, ⱪeqixⱪa burulidu; uni wǝⱨimǝ basidu; azablar tolƣaⱪⱪa qüxkǝn ayalni tutⱪandǝk, azab wǝ dǝrd-ⱪayƣu uni tutidu.
Ellankadt Damaszkus, futásra fordult és reszketés fogta el, kín és fájdalmak ragadták meg, mint a szülő nőt.
25 Nam-dangⱪi qiⱪⱪan yurt, Mǝn ⱨuzur alƣan xǝⱨǝr xu dǝrijidǝ taxliwetilgǝn bolidu!
Hogy nem hagyatott el a dicsőség városa, vígságom vára!
26 Xunga uning yigitliri koqilirida yiⱪilidu, jǝnggiwar palwanlar xu küni yoⱪitilidu, — dǝydu samawi ⱪoxunlarning Sǝrdari bolƣan Pǝrwǝrdigar;
Azért esnek el ifjai a piacain és mind a harcosok megsemmisülnek azon a napon, úgymond az Örökkévaló, a seregek ura.
27 — ⱨǝm Mǝn Dǝmǝxⱪning sepiligǝ bir ot yaⱪimǝn, u Bǝn-Ⱨadadning ordilirini yutuwalidu.
És tüzet gyújtok Damaszkus falában, hogy megeméssze Ben-Hadád kastélyait.
28 Babil padixaⱨi Neboⱪadnǝsar yǝnggǝn Kedar toƣruluⱪ ⱨǝm Ⱨazorning padixaⱨliⱪliri tuƣuluⱪ sɵz: — Pǝrwǝrdigar mundaⱪ dǝydu: — «Ornungdin tur, Kedarƣa ⱨujum ⱪilip, xǝrⱪtiki adǝmlǝrni bulang-talang ⱪil!» — deyilidu;
Kédárról és Cháczór királyságairól, melyeket megvert Nebúkadnecczár, Bábel királya. Így szól az Örökkévaló Föl, vonuljatok fel Kédár ellen és pusztítsátok el a Kelet fiait.
29 Ⱨujum ⱪilƣanlar ularning qedirliri ⱨǝm padilirini elip ketidu; ularning qedir pǝrdiliri, barliⱪ ⱪaqa-ⱪuqa, tɵgilirini bulap ketidu; hǝⱪ ularƣa: «Tǝrǝp-tǝrǝplǝrni wǝⱨimǝ basidu!» dǝp warⱪiraydu.
Sátraikat és juhaikat el fogják venni, kárpitjaikat és mind az edényeiket meg tevéiket el fogják vinni és azt kiáltják felőlük: rémület köröskörül!
30 Ⱪeqip ketinglar, bǝdǝr tikip pinⱨan jaylardin turalƣu tepip turunglar, i Ⱨazordikilǝr, — dǝydu Pǝrwǝrdigar, — qünki Babil padixaⱨi Neboⱪadnǝsar silǝrgǝ jǝng ⱪilixⱪa ⱪǝst ⱪilƣan, silǝrgǝ ⱪarap niyiti buzulƣan.
Fussatok, bujdossatok nagyon, mélyre menjetek lakni, ti Cháczór lakói, úgymond az Örökkévaló; mert határozott ellenetek Nebúkadnecczár, Bábel királya határozatot és gondolt ellenetek gondolatot.
31 — Ornungdin tur, sepil-dǝrwazilarƣa igǝ bolmiƣan aramhuda yaxap, tinq-aman turƣan ǝlgǝ jǝng ⱪilixⱪa qiⱪ; ular yalƣuz turidu — dǝydu Pǝrwǝrdigar,
Föl, vonuljatok fel egy boldog, biztonságban lakó nemzet ellen, úgymond az Örökkévaló, sem ajtói, sem retesze neki, egymagában lakik.
32 — ularning tɵgiliri olja, top-top mal-waranliri ƣǝniymǝt bolidu; Mǝn qekǝ qaqlirini qüxürgǝnlǝrni tɵt xamalƣa tarⱪitimǝn, ularning bexiƣa ⱨǝr ǝtrapidin külpǝt qüxürimǝn, — dǝydu Pǝrwǝrdigar;
És tevéik prédává lesznek és jószáguk sokasága zsákmánnyá és elszórom őket minden szélnek, a levágott hajfürtűeket; és minden oldalról elhozom balsorsukat, úgymond az Örökkévaló.
33 — Ⱨazor bolsa qilbɵrilǝrning turalƣusi, mǝnggügǝ wǝyranǝ bolidu. Ⱨeqkim xu yǝrdǝ turmaydu, insan baliliri xu yǝrdǝ olturaⱪlaxmaydu.
És lesz Cháczór sakálok tanyájává, pusztaság mindörökké, nem fog ott lakni senki, nem tartózkodik benne ember fia.
34 Yǝⱨuda padixaⱨi Zǝdǝkiya tǝhtkǝ olturƣan dǝslǝpki waⱪitlirida, Yǝrǝmiya pǝyƣǝmbǝrgǝ kǝlgǝn Pǝrwǝrdigarning sɵzi mundaⱪ idi: —
Amely igéje az Örökkévalónak lett Jirmejáhú prófétához, Élámról, Czidkijáhú, Jehúda királya uralkodásának kezdetén, mondván:
35 Samawi ⱪoxunlarning Sǝrdari bolƣan Pǝrwǝrdigar mundaⱪ dǝydu: — Mana, Mǝn Elamning ƣolluⱪ küqi bolƣan oⱪyasini sundurimǝn.
Így szól az Örökkévaló, a seregek ura: Íme én eltöröm Élám íját, vitézségük javát.
36 Asmanlarning tɵt qetidin tɵt xamalni qiⱪirip Elamning üstigǝ qüxürimǝn; Mǝn ularni bu tɵt xamalƣa tarⱪitimǝn; xuning bilǝn Elamdin ⱨǝydǝlgǝnlǝrning barmaydiƣan ǝl-mǝmlikǝtlǝr ⱪalmaydu.
És hozok Élámra négy szelet az ég négy végéről, elszórom őket mind a szeleknek; és nem lesz az a nemzet, ahova nem jönnének Élám elszéledtjei.
37 Mǝn Elamni düxmǝnliri aldida ⱨǝm jenini izdigüqilǝrning aldida dǝkkǝ-dükkigǝ qüxürimǝn; dǝⱨxǝtlik ƣǝzipimni bexiƣa tɵküp, külpǝtlǝrni qüxürimǝn; ularni bǝrbat ⱪilƣuqǝ Mǝn ⱪiliqni ularning kǝynidin ⱪoƣlaxⱪa ǝwǝtimǝn.
És megrettentem Élámot ellenségeik előtt és azok előtt, kik életükre törnek és veszedelmet hozok rájuk, fellobbant haragomat, úgymond az Örökkévaló, és utánuk bocsátom a kardot, míg ki nem pusztítattam őket.
38 Mǝn Ɵz tǝhtimni Elamda tiklǝymǝn, xu yǝrdin padixaⱨi wǝ xaⱨzadilirini yoⱪ ⱪilimǝn, — dǝydu Pǝrwǝrdigar.
És elhelyezem trónomat Élámban es elveszítek onnan királyt és nagyokat, úgymond az Örökkévaló.
39 — Lekin ahirⱪi zamanlarda, Mǝn Elamni sürgünlükidin ⱪayturup ǝsligǝ kǝltürimǝn, — dǝydu Pǝrwǝrdigar.
De lesz a napok végén, visszahozom Élám foglyait, úgymond az Örökkévaló.
