Yaritilix 20
1 Ibraⱨim u yǝrdin qiⱪip, jǝnub tǝrǝptiki Nǝgǝwgǝ kɵqüp kelip, Ⱪadǝx bilǝn Xurning ariliⱪida turup ⱪaldi; bir mǝzgildin keyin Gǝrarda olturaⱪlaxti.
És elvonult onnan Ábrahám a déli földre én lakott Kódés és Súr között és tartózkodott Gerorban.
2 Xu yǝrdǝ Ibraⱨim ayali Saraⱨ toƣrisida: «U mening singlimdur», degǝnidi. Xuning bilǝn Gǝrarning padixaⱨi Abimǝlǝk adǝm ǝwǝtip, Saraⱨni [ɵzigǝ] hotun boluxⱪa eliwaldi.
És azt mondta Ábrahám Sáráról, az ő feleségéről: nővérem ő. És elküldött Ávimelech, Geror királya és elvette Sárát.
3 Lekin [bir küni] keqisi qüxidǝ Huda Abimǝlǝkkǝ kelip uningƣa: — Mana, sǝn ɵzünggǝ eliwalƣan ayal sǝwǝbidin ǝmdi ɵlgǝn adǝmdursǝn; qünki u baxⱪa birsining ayalidur — dedi.
De eljött Isten Ávimelechhez éjjeli álomban és mondta neki: Íme, te meghalsz az asszony miatt, akit elvettél, mert az férjes asszony.
4 Əmma Abimǝlǝk uningƣa tehi yeⱪinqiliⱪ ⱪilmiƣanidi. U Hudaƣa: — I Rǝb, ⱨǝⱪⱪaniy bir hǝlⱪnimu ⱨalak ⱪilamsǝn?
Ávimelech azonban nem közeledett hozzá és mondta: Uram! vajon az igaz népet is megölöd-e?
5 U ɵzimu manga: «U mening singlim» dǝp eytmidimu? Yǝnǝ kelip, bu ayalmu «U mening akam», dǝp eytⱪanidi. Mǝn bolsam sap kɵnglüm wǝ durus niyitim bilǝn bu ixni ⱪildim, — dedi.
Vajon nem ő mondta-e nekem: Nővérem ő; és ez maga is mondta: Fivérem ő. Szívem ártatlanságában és kezeim tisztaságában tettem ezt.
6 Huda qüxidǝ uningƣa yǝnǝ: — Bu ixni sap kɵngül bilǝn ⱪilƣiningni bilimǝn; xu sǝwǝbtin Mǝn seni aldimda gunaⱨ ⱪilixtin tosup, uningƣa tegixinggǝ ⱪoymidim.
És mondta neki Isten álomban: Én is tudom, hogy szíved ártatlanságában tetted ezt, azért tartottalak vissza én is téged, hogy ne vétkezz ellenem, azért nem engedtelek hozzányúlni.
7 Əmdi u kixining ayalini ɵzigǝ ⱪayturup bǝr; qünki u Pǝyƣǝmbǝr, u sening ⱨǝⱪⱪingdǝ dua ⱪilidu wǝ sǝn tirik ⱪalisǝn. Əgǝr uni yandurup bǝrmisǝng xuni bilip ⱪoyƣinki, sǝn wǝ ⱨǝmmǝ adǝmliring ⱪoxulup jǝzmǝn ɵlisilǝr, — dedi.
Most pedig add vissza a férfi feleségét, mert próféta ő, és imádkozik érted, hogy élj; ha pedig nem adod vissza, tudd meg, hogy meg kell halnod, neked és mindennek, ami a tied.
8 Abimǝlǝk ǝtigǝn tang sǝⱨǝrdǝ ⱪopup, ⱨǝmmǝ hizmǝtkarlirini qaⱪirip, bu sɵzlǝrning ⱨǝmmisini ularning ⱪulaⱪliriƣa saldi; bu adǝmlǝr naⱨayiti ⱪorⱪuxup kǝtti.
És fölkelt Ávimelech kora reggel, hivatta mind az ő szolgáit és elbeszélte mindezen dolgokat fülük hallatára, és a férfiak igen féltek.
9 Andin Abimǝlǝk Ibraⱨimni qaⱪirip uningƣa: — Bu bizgǝ nemǝ ⱪilƣining? Mǝn sanga zadi nemǝ gunaⱨ ⱪildim, sǝn mǝn wǝ padixaⱨliⱪimƣa eƣir bir gunaⱨni yüklǝp ⱪoydung? Manga ⱪilmaydiƣan ixlarni ⱪilding! — dedi.
És hivatta Ávimelech Ábrahámot és mondta neki: Mit tettél velünk? És mit vétettem neked, hogy hoztál rám és birodalmamra ily nagy bűnt? Olyan dolgokat, melyeket nem szabad tenni, tettél te velem!
10 Abimǝlǝk Ibraⱨimƣa yǝnǝ: — Sǝn zadi bizning nemǝ iximizni kɵrgining üqün muxu ixni ⱪilding? — dedi.
És mondta Ávimeleeh Ábrahámnak: Mire néztél, hogy ezt a dolgot tetted?
11 Ibraⱨim jawab berip: — «Bu yǝrdǝ xübⱨisizki ⱨeqkim Hudadin ⱪorⱪmaydikǝn, ular meni ayalim tüpǝylidin ɵltürüwetidu», dǝp oyliƣanidim.
És mondta Ábrahám: Mert azt gondoltam, bizony, nincs istenfélelem ebben a helységben és megölnek a feleségem miatt.
12 Əmǝliyǝttǝ, uning mening singlim ikǝnliki rast, lekin u mening ata bir, ana bɵlǝk singlim; keyin u mening ayalim boldi.
És valóban a nővérem is atyám leánya és így lett feleségemmé.
13 Lekin Huda meni atamning ɵyidin qiⱪirip sǝrgǝrdanliⱪⱪa yürgüzginidǝ, mǝn ayalimƣa: — Biz ⱪǝyǝrgila barsaⱪ, sǝn manga xundaⱪ xapaǝt kɵrsǝtkǝysǝnki, mening toƣramda: «Bu mening akam bolidu», degin, — dǝp eytⱪanidim — dedi.
És történt, midőn kivándoroltatott engem Isten atyám házából, mondtam neki: Ez legyen kegyelmed, melyet velem művelsz, minden helyen, ahova jövünk, mondd rólam: fivérem ő.
14 Andin Abimǝlǝk ⱪoy-kalilar, ⱪullar wǝ dedǝklǝrni elip ularni Ibraⱨimƣa bǝrdi wǝ ayali Saraⱨnimu uningƣa ⱪayturup bǝrdi.
És vett Ávimelech juhot, marhát, szolgákat és szolgálókat és adta Ábrahámnak, és visszaadta neki Sárát, az ő feleségét.
15 Abimǝlǝk: — Mana mening zeminim bolsa aldingda turuptu; kɵzünggǝ ⱪaysi yǝr yaⱪsa xu yǝrdǝ turƣin, — dedi.
És mondta Ávimelech: Íme országom előtted van; ahol jónak tetszik szemeidben, ott lakjál.
16 U Saraⱨⱪa: «Mana, mǝn akangƣa ming kümüx tǝnggǝ bǝrdim; mana bular ɵz yeningdikilǝr, xundaⱪla ⱨǝmmǝ adǝmlǝrning kɵz aldida uyatni yapⱪuqi bolidu; xuning bilǝn sǝn ⱨǝrⱪandaⱪ daƣ-ǝyibtin halas bolisǝn».
Sárának pedig mondta: Íme, én adtam ezer ezüstöt fivérednek, íme, ez számodra szemtakaró mindazok előtt, akik veled vannak és mindenki előtt igazolt vagy.
17 Ibraⱨim Hudaƣa dua ⱪildi, Huda Abimǝlǝk, ayali wǝ kenizǝklirini saⱪaytti; andin ular [yǝnǝ] bala tuƣalaydiƣan boldi; qünki Pǝrwǝrdigar Ibraⱨimning ayali Saraⱨ tüpǝylidin Abimǝlǝkning ɵyidiki ⱨǝmmǝ hotunlarning baliyatⱪulirini etip ⱪoyƣanidi.
Ábrahám pedig imádkozott Istenhez és meggyógyította Isten Ávimelechet, az ő feleségét és az ő szolgálóit, hogy szültek;
mert elzárt az Örökkévaló minden anyaméhet Ávimelech házában, Sára, Ábrahám felesége miatt.
