Rosullarning paaliyǝtliri 9
1 Əmma [xu qaƣlar] Saul ⱨǝr nǝpisidǝ Rǝbning muhlisliriƣa tehiqǝ izqil ⱪirƣinqiliⱪ tǝⱨditliri seliwatⱪan pǝyt idi. U Bax kaⱨinning aldiƣa berip,
Saulus pedig még fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úrnak tanítványai ellen, elmenvén a főpaphoz,
2 Dǝmǝxⱪ xǝⱨiridiki sinagoglarƣa tǝwsiyǝ heti yezip berixni soridi. Xundaⱪ bolƣanda, u Dǝmǝxⱪtǝ [Mǝsiⱨ] yolidikilǝrdin birǝrsini, mǝyli ǝr bolsun, ayal bolsun tepiwalsila, baƣlap tutⱪun ⱪilip, Yerusalemƣa elip kelixkǝ ruhsǝt bolatti.
Kére ő tőle leveleket Damaskusba a zsinagógákhoz, hogy ha talál némelyeket, kik ez útnak követői, akár férfiakat, akár asszonyokat, fogva vigye Jeruzsálembe.
3 Saul yolƣa qiⱪip, Dǝmǝxⱪ xǝⱨirigǝ yeⱪinlaxⱪanda, tuyuⱪsiz asmandin küqlük bir nur qüxüp, uning ǝtrapini yorutuwǝtti.
És a mint méne, lőn, hogy közelgete Damaskushoz, és nagy hirtelenséggel fény sugárzá őt körül a mennyből:
4 U yǝrgǝ yiⱪildi wǝ ɵzigǝ: — Saul, Saul! Manga nemixⱪa ziyankǝxlik ⱪilisǝn? — degǝn bir awazni anglidi.
És ő leesvén a földre, halla szózatot, mely ezt mondja vala néki: Saul, Saul, mit kergetsz engem?
5 — I Rǝb, sǝn kimsǝn? — dǝp soridi u. Awaz: — Mǝn sǝn ziyankǝxlik ⱪiliwatⱪan Əysadurmǝn.
És monda: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz: nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznod.
6 Ornungdin tur, xǝⱨǝrgǝ kir, nemǝ ⱪilixing kerǝkliki sanga eytip berilidu» — dedi.
Remegve és ámulva monda: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Az Úr pedig monda néki: Kelj fel és menj be a városba, és majd megmondják néked, mit kell cselekedned.
7 Uning bilǝn billǝ mangƣan adǝmlǝr awazni anglisimu, ⱨeqkimni kɵrǝlmigǝqkǝ, xu yǝrdǝ ün qiⱪiralmay turupla ⱪaldi.
A vele utazó férfiak pedig némán álltak, hallva ugyan a szót, de senkit sem látva.
8 Saul yǝrdin turup, kɵzlirini eqip ⱪaridi, lekin ⱨeq nǝrsini kɵrǝlmidi. Ⱨǝmraⱨliri uni ⱪolidin yetilǝp Dǝmǝxⱪⱪǝ elip kirdi.
Felkele azonban Saulus a földről; de mikor felnyitá szemeit, senkit sem láta, azért kézenfogva vezeték be őt Damaskusba.
9 U üq küngiqǝ kɵzi kɵrmǝs bolup nǝ yemidi nǝ iqmidi.
És három napig nem látott, és nem evett és nem ivott.
10 Dǝmǝxⱪtǝ Ananiyas isimlik mǝlum bir muhlis bar idi. Rǝb uningƣa bir ƣayibanǝ kɵrünüxtǝ kɵrünüp uni: — Ananiyas! — dǝp qaⱪirdi. — Mana mǝn, i Rǝb, — dǝp jawab bǝrdi u.
Vala pedig egy tanítvány Damaskusban, névszerint Ananiás, és monda annak az Úr látásban: Ananiás! Az pedig monda: Ímhol vagyok Uram!
11 Rǝb uningƣa: — Sǝn dǝrⱨal «Tüz» dǝp atalƣan koqiƣa berip, Yǝⱨudaning ɵyidin Tarsusluⱪ Saul isimlik birini sorap tap; qünki mana, u dua-tilawǝt ⱪiliwatidu.
Az Úr pedig monda néki: Kelj fel és menj el az úgynevezett Egyenes utczába, és keress föl a Júdás házában egy Saulus nevű tárzusi embert, mert ímé imádkozik.
12 U dua ⱪiliwatⱪinida, ƣayibanǝ kɵrünüxtǝ Ananiyas isimlik bir kixining kelip, kɵzini kɵridiƣan ⱪilix üqün üstigǝ ⱪolini tǝgküzgǝnlikini kɵrdi, — dedi.
És látá Saulus látásban, hogy egy Ananiás nevű férfiú beméne hozzá és kezét reá veté, hogy lásson.
13 Ananiyas: — I Rǝb, mǝn bu adǝmning hǝwirini nurƣun kixilǝrdin anglidim, u Yerusalemdiki muⱪǝddǝs bǝndiliringgǝ xunqǝ kɵp ziyan-zǝhmǝt yǝtküzgǝn!
Felele pedig Ananiás: Uram, sok embertől hallottam e férfiú felől, mily sok bosszúsággal illeté a te szenteidet Jeruzsálemben:
14 Ⱨazir u muxu yǝrdǝ namingƣa nida ⱪilƣanlarning ⱨǝmmisini tutup baƣlax üqün bax kaⱨinlardin ⱨoⱪuⱪ aptu — dedi.
És itt is hatalma van a főpapoktól, hogy mindazokat megkötözze, kik a te nevedet segítségül hívják.
15 Lekin Rǝb uningƣa: — Bariwǝr! Qünki u namimni ǝllǝrning wǝ ularning padixaⱨlirining ⱨǝm Israillarning aldida ayan ⱪilix üqün ɵzümgǝ alaⱨidǝ talliƣan bir ǝswabtur.
Monda pedig néki az Úr: Eredj el, mert ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izráel fiai előtt.
16 Qünki mǝn uningƣa namim üqün ⱪanqilik azab-oⱪubǝtlǝrni tartixining muⱪǝrrǝr ikǝnlikini ayan ⱪilimǝn, — dedi.
Mert én megmutatom néki, mennyit kell néki az én nevemért szenvedni.
17 Buning bilǝn Ananiyas berip, xu ɵygǝ kirdi; u ⱪollirini Saulning üstigǝ tǝgküzüp uningƣa: — Ⱪerindax Saul, Rǝb, yǝni bu yǝrgǝ keliwatⱪan yolungda sanga kɵrüngǝn Əysa, kɵzliringni kɵrǝlǝydiƣan bolsun dǝp wǝ sening Muⱪǝddǝs Roⱨⱪa tolduruluxung üqün meni xǝhsǝn ɵzi ǝwǝtti, — dewidi,
Elméne azért Ananiás és beméne a házba, és kezeit reá vetvén, monda: Saul atyámfia, az Úr küldött engem, Jézus, a ki megjelent néked az úton, melyen jöttél, hogy szemeid megnyiljanak és beteljesedjél Szent Lélekkel.
18 Saulning kɵzliridin huddi beliⱪ ⱪasiriⱪidǝk bolƣan bir nǝrsilǝr qüxüp, kɵzliri eqilip kɵrǝlǝydiƣan boldi. U ornidin turup, qɵmüldürüxni ⱪobul ⱪildi.
És azonnal mintegy pikkelyek estek le szemeiről, és mindjárt visszanyeré látását; és felkelvén, megkeresztelkedék;
19 U ƣizalanƣandin keyin, ⱪuwwǝtlinip maƣdurƣa kirdi.
És miután evett, megerősödék. Vala pedig Saulus a damaskusi tanítványokkal néhány napig.
20 [Saul] Dǝmǝxⱪtiki muhlislarning yenida birnǝqqǝ kün turdi wǝ waⱪitni ɵtküzmǝy sinagoglarƣa kirip, «U kixi Hudaning Oƣlidur» dǝp Əysani jakarlaxⱪa baxlidi.
És azonnal prédikálá a zsinagógákban a Krisztust, hogy ő az Isten Fia.
21 Uni angliƣanlar sɵzliridin intayin ⱨǝyran boluxup: — Bu adǝm Yerusalemda bu namƣa nida ⱪilƣuqilarni ⱪattiⱪ wǝyran ⱪilƣan ⱨeliⱪi adǝm ǝmǝsmu? Bu yǝrgimu muxundaⱪlarni baƣlap bax kaⱨinlarƣa tutup berix mǝⱪsitidǝ kǝlgǝnmidu? — deyixti.
Álmélkodnak vala pedig mindnyájan, a kik hallák, és mondának: Nem ez-é az, a ki pusztította Jeruzsálemben azokat, a kik ezt a nevet hívják segítségül, és ide is azért jött, hogy őket fogva vigye a főpapokhoz?
22 Lekin Saulning ⱪayil ⱪilix küqi barƣanseri exip, Əysaning Mǝsiⱨ ikǝnlikini ispatlap Dǝmǝxⱪtiki Yǝⱨudiylarni parakǝndiqilikkǝ qɵmdürdi.
Saulus pedig annál inkább erőt vőn, és zavarba hozta a Damaskusban lakó zsidókat, bebizonyítván, hogy ez a Krisztus.
23 Kɵp künlǝrdin keyin, Yǝⱨudiylar Saulni yoⱪatmaⱪⱪa ⱪǝst ⱪilmaⱪqi boldi.
Több nap elteltével azonban a zsidók tanácsot tartának, hogy őt megöljék:
24 Lekin Saul ularning suyiⱪǝstidin hǝwǝr tapti; uni tutup ɵltürüx üqün ular keqǝ-kündüz xǝⱨǝrning ⱪowuⱪlirida paylap yürdi.
De tudtára esék Saulusnak az ő leselkedésök. És őrizék a kapukat mind nappal, mind éjjel, hogy őt megöljék;
25 Lekin muhlislar bir küni keqidǝ uni qong sewǝtkǝ olturƣuzup, sepil [kamaridin] qüxürdi.
A tanítványok azért vevén őt éjjel, a kőfalon bocsáták alá, leeresztve egy kosárban.
26 Saul Yerusalemƣa yetip berip, u yǝrdiki muhlislarƣa ⱪoxulmaⱪqi boldi, lekin ularning ⱨǝmmisi uning muhlis ikǝnlikigǝ ixǝnmǝy, uningdin ⱪorⱪti.
Mikor pedig Saulus Jeruzsálembe ment, a tanítványokhoz próbált csatlakozni; de mindnyájan féltek tőle, nem hivén, hogy ő tanítvány.
27 Biraⱪ Barnabas uni elip berip, rosullar bilǝn kɵrüxtürdi. U ularƣa Saulning Dǝmǝxⱪning yolida Rǝbni ⱪandaⱪ kɵrgǝnlikini, Rǝbningmu uningƣa gǝp ⱪilƣanliⱪini qüxǝndürdi wǝ uning Dǝmǝxⱪtǝ Əysaning namida ⱪandaⱪ jür’ǝtlik bilǝn sɵz-kalam yǝtküzgǝnlikini uⱪturdi.
Barnabás azonban maga mellé vevén őt, vivé az apostolokhoz, és elbeszélé nékik, mint látta az úton az Urat, és hogy beszélt vele, és mint tanított Damaskusban nagy bátorsággal a Jézus nevében.
28 Buning bilǝn, Saul Yerusalemda rosullar bilǝn billǝ oquⱪ-axkarǝ yürüp, yürǝklik ⱨalda Rǝbning namida sɵz-kalam yǝtküzǝtti.
És ki- és bejáratos vala köztük Jeruzsálemben:
29 U yǝnǝ grekqǝ sɵzlixidiƣan Yǝⱨudiylar bilǝnmu sɵzlixip munazirilixǝtti; nǝtijisi, ular uningƣa ⱪǝst ⱪilmaⱪqi boldi.
És nagy bátorsággal tanítván az Úr Jézusnak nevében, beszél, sőt vetekedik vala a görög zsidókkal; azok pedig igyekeznek vala őt megölni.
30 Ⱪerindaxlar bu ixtin hǝwǝr tepip, uni Ⱪǝysǝriyǝ xǝⱨirigǝ elip berip, andin u yǝrdin Tarsus degǝn xǝⱨǝrgǝ yolƣa saldi.
Megtudván azonban az atyafiak, levivék őt Czézáreába, és elküldék őt Tárzusba.
31 U qaƣda, pütkül Yǝⱨudiyǝ, Galiliyǝ wǝ Samariyǝdiki jamaǝtlǝr [bir mǝzgil] tinqliⱪⱪa erixip, [etiⱪadta] ⱪuruldi; Rǝbning ⱪorⱪunqida mengip, Muⱪǝddǝs Roⱨning riƣbǝt-tǝsǝllisi bilǝn ularning sanlirimu barƣanseri kɵpǝymǝktǝ idi.
A gyülekezeteknek tehát egész Júdeában, Galileában és Samariában békességök vala; épülvén és járván az Úrnak félelmében és a Szent Léleknek vígasztalásában, sokasodnak vala.
32 Xu waⱪitlarda xundaⱪ boldiki, Petrus ⱨǝrⱪaysi jaylarni arilap yürgǝndǝ, Lidda xǝⱨiridiki muⱪǝddǝs bǝndilǝrnimu yoⱪlaxⱪa qüxti.
Lőn pedig, hogy Péter, mikor mindnyájukat bejárá, leméne a Liddában lakozó szentekhez is.
33 U yǝrdǝ u Əneyas isimlik bir adǝmni uqratti. Bu adǝm palǝq bolup, orun tutup yatⱪili sǝkkiz yil bolƣanikǝn.
Talála pedig ott egy Éneás nevű embert, ki nyolcz esztendő óta ágyban fekszik vala, ki gutaütött vala.
34 Petrus uningƣa: — Əneyas, Əysa, yǝni Mǝsiⱨ bolƣuqi seni saⱪaytidu. Ornungdin turup, palisingni yiƣixtur! — dedi. U dǝrⱨal ornidin turdi.
És monda néki Péter: Éneás, gyógyítson meg téged a Jézus Krisztus: kelj föl, vesd meg magad az ágyadat! És azonnal felkele.
35 [Əneyasni] kɵrgǝn Lidda xǝⱨiridiki wǝ Xaron rayonidikilǝrning ⱨǝmmisi towa ⱪilip Rǝbgǝ baƣlandi.
És láták őt mindnyájan, kik laknak vala Liddában és Sáronban, kik megtérének az Úrhoz.
36 Yoppa xǝⱨiridǝ bolsa Tabita isimlik bir ayal muhlis bar idi (uning ismi grekqidǝ «Dorkas» idi). U ⱨǝrdaim yahxi ǝmǝllǝr wǝ hǝyr-sahawǝtlik ixlarƣa berilǝtti.
Joppéban pedig vala egy nőtanítvány, névszerint Tábitha, mely megmagyarázva Dorkásnak, azaz zergének mondatik: ez gazdag vala jó cselekedetekben és alamizsnákban, melyeket osztogatott.
37 Xu künlǝrdǝ xundaⱪ boldiki, u kesǝl bolup, ɵlüp kǝtti. Kixilǝr jǝsǝtni yuyup, üstünki ⱪǝwǝttiki bir ɵygǝ yatⱪuzup ⱪoydi.
Lőn pedig azokban a napokban, hogy megbetegedvén, meghala: és miután megmosták őt, kiteríték a felházban.
38 Yoppa xǝⱨiri Lidda xǝⱨirigǝ yeⱪin bolƣaqⱪa, Yoppadiki muhlislar Petrusning Liddada ikǝnlikini anglap, uning aldiƣa ikki adǝm ǝwǝtti. Ular: «Ⱨayal bolmay yenimizƣa kǝlsǝng!» — dǝp yelindi.
Mivelhogy pedig Lidda Joppéhoz közel vala, a tanítványok meghallván, hogy Péter ott van, küldének két férfiút ő hozzá, kérve, hogy késedelem nélkül menjen át hozzájuk.
39 Petrus ornidin turup ular bilǝn billǝ Yoppaƣa bardi. Yoppaƣa yetip kelixi bilǝn ular uni üstünki ⱪǝwǝttiki ɵygǝ baxlap qiⱪti. Barliⱪ tul ayallar Petrusning ǝtrapiƣa olixip, yiƣa-zar ⱪilixip uningƣa Dorkasning ular bilǝn billǝ bolƣan waⱪtida ɵzlirigǝ tikip bǝrgǝn kɵnglǝk-kiyimlirini kɵrsitixti.
Felkelvén azért Péter, elméne azokkal. Mihelyt oda ére, felvezeték őt a felházba: és elébe állának néki az özvegyasszonyok mindnyájan sírva és mutogatva a ruhákat és öltözeteket, melyeket Dorkás csinált, míg velük együtt volt.
40 Lekin Petrus ⱨǝmmǝylǝnni qiⱪiriwetip, tizlinip olturup dua ⱪildi. Andin u jǝsǝtkǝ ⱪarap: — Tabita, ornungdin tur! — dedi. Tabita kɵzini eqip, Petrusni kɵrüp, ornida olturdi.
Péter pedig mindenkit kiküldvén, térdre esve imádkozék; és a holt testhez fordulván, monda: Tábitha, kelj fel! Az pedig felnyitá szemeit; és meglátván Pétert, felüle.
41 Petrus uningƣa ⱪolini uzitip uni yɵlǝp turƣuzdi wǝ muⱪǝddǝs bǝndilǝr bilǝn tul ayallarni qaⱪirip, Dorkasni ularƣa tirik tapxurup bǝrdi.
És az kezét nyújtva néki, felemelé őt; és beszólítván a szenteket és az özvegyasszonyokat, eleikbe állatá őt elevenen.
42 Bu hǝwǝr pütkül Yoppaƣa tarⱪilip, nurƣun kixilǝr Rǝbgǝ etiⱪad ⱪildi.
És tudtára lőn az egész Joppénak; és sokan hivének az Úrban.
43 Xundaⱪ boldiki, Petrus Yoppada Simon isimlik bir kɵnqining ɵyidǝ uzun künlǝr turdi.
És lőn, hogy ő több napig marada Joppéban egy Simon nevű tímárnál.
