< Rosullarning paaliyǝtliri 15 >

1 Xu qaƣlarda bǝzilǝr Yǝⱨudiyǝ ɵlkisidin kelip, [Antakyadiki] ⱪerindaxlarƣa: — Silǝr Musa [pǝyƣǝmbǝrgǝ] tapxurulƣan yosun boyiqǝ hǝtnǝ ⱪilinixni ⱪobul ⱪilmisanglar, ⱪutⱪuzulmaysilǝr! — dǝp tǝlim berixkǝ baxlidi.
Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat: Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem idvezülhettek.
2 Bu ix toƣrisida qong majira qiⱪⱪan bolup, Pawlus bilǝn Barnabas ikkiylǝn xu kixilǝr bilǝn kǝskin munazirǝ ⱪilixⱪandin keyin, [ⱪerindaxlar] Pawlusni, Barnabasni, xundaⱪla ularning arisidin birnǝqqǝylǝnni bu mǝsilǝ toƣrisida rosullar wǝ aⱪsaⱪallar bilǝn kɵrüxüxkǝ Yerusalemƣa barsun dǝp bekitgǝn.
Mikor azért Pálnak és Barnabásnak nagy háborúsága és vetekedése lőn azok ellen, azt végezék, hogy Pál és Barnabás és némely mások ő közülök menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe e kérdés ügyében.
3 Xundaⱪ ⱪilip ular jamaǝt tǝripidin yolƣa selinip, sǝpiridǝ Fǝnikiyǝ rayoni wǝ Samariyǝ ɵlkisini besip ɵtüp, barƣanla yeridǝ ǝllǝrningmu towa ⱪilip [etiⱪad] yoliƣa kirgǝnlikini tǝpsiliy sɵzlidi. Bu hǝwǝr barliⱪ ⱪerindaxlarni zor xadliⱪⱪa qɵmgüzdi.
Ők tehát kikísértetvén a gyülekezettől, általmentek Fenicián és Samárián, elbeszélve a pogányok megtérését; és nagy örömet szerzének az összes atyafiaknak.
4 Pawluslar Yerusalemƣa kǝlginidǝ, ular jamaǝttikilǝr, rosullar wǝ aⱪsaⱪallar tǝripidin ⱪarxi elinip, kɵpqilikkǝ Hudaning ɵzliri arⱪiliⱪ barliⱪ ⱪilƣan ǝmǝllirini bayan ⱪilip bǝrdi.
Mikor pedig megérkeztek Jeruzsálembe, a gyülekezet és az apostolok és a vének fogadák őket, és ők elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedék az Isten ő velök.
5 Lekin Pǝrisiy mǝzⱨipidikilǝrdin etiⱪad yoliƣa kirgǝn bǝzilǝr ornidin turuxup: — Muxu [yat ǝlliklǝrni] hǝtnǝ ⱪilix kerǝk, xundaⱪla ularƣa Musaƣa qüxürülgǝn Tǝwrat ⱪanuniƣa ǝmǝl ⱪilixi kerǝklikini jekilǝx kerǝk! — dedi.
Előállának azonban némely hivők a farizeusok szerzetéből valók közül, mondván, hogy körül kell metélni őket, és megparancsolni, hogy a Mózes törvényét megtartsák.
6 Xunga rosullar bilǝn aⱪsaⱪallar bu mǝsilini muzakirǝ ⱪilix üqün jǝm boluxti.
Egybegyülének azért az apostolok és a vének, hogy e dolog felől végezzenek.
7 Uzun sɵⱨbǝtlixixtin keyin, Petrus ornidin turup mundaⱪ dedi: — Ⱪerindaxlar, dǝslǝptiki künlǝrdǝ Hudaning iqinglardin meni tallap mening aƣzim arⱪiliⱪ hux hǝwǝrdiki sɵz-kalamni yat ǝlliklǝrgǝ anglitip ularning etiⱪad ⱪilixida wasitǝ ⱪilixⱪa bekitkǝnlikidin hǝwiringlar bar.
És mikor nagy vetekedés támadt, felkelvén Péter, monda nékik: Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy az Isten régebbi idő óta kiválasztott engem mi közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangyéliomnak beszédét, és higyjenek.
8 Wǝ insanlarning ⱪǝlbini bilgüqi Huda Muⱪǝddǝs Roⱨni bizgǝ ata ⱪilƣinidǝk, ularƣimu ata ⱪildi.
És a szíveket ismerő Isten bizonyságot tett mellettük, mert adta nékik a Szent Lelket, miként nékünk is;
9 Xundaⱪ ⱪilip, Huda ularni biz bilǝn ⱨeqⱪandaⱪ pǝrⱪlǝndürmǝy, ularning ⱪǝlblirini etiⱪad arⱪiliⱪ pak ⱪildi.
És semmi különbséget sem tett mi köztünk és azok között, a hit által tisztítván meg azoknak szívét.
10 [Əⱨwal mana xundaⱪ ikǝn], ǝmdi silǝr nemǝ üqün ɵzimiz wǝ ata-bowilirimizmu kɵtürǝlmigǝn bir boyunturuⱪni muhlislarning boyniƣa artmaⱪqi bolup, Hudani sinimaⱪqi bolisilǝr?!
Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?
11 Əmdiliktǝ, biz bolsaⱪ Rǝb Əysaning meⱨir-xǝpⱪitigǝ tayinip ularƣa ohxax ⱪutⱪuzulimiz, dǝp ixinimiz.
Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hiszszük, hogy megtartatunk, miképen azok is.
12 [Bu sɵzdin keyin], Barnabas bilǝn Pawlus qiⱪip, Huda ɵzliri arⱪiliⱪ yat ǝlliklǝrning arisida kɵrsǝtkǝn barliⱪ mɵjizilik alamǝtlǝrni wǝ karamǝtlǝrni bayan ⱪilip bǝrdi; kɵpqilik ularƣa ⱪulaⱪ selip süküttǝ turdi.
Elhallgatott azért az egész sokaság; és hallgatják vala Barnabást és Pált, a mint elbeszélék, mennyi jelt és csudát tett az Isten ő általok a pogányok között.
13 Ularning sɵzi tügigǝndin keyin, Yaⱪup mundaⱪ dedi: — Ⱪerindaxlar, manga ⱪulaⱪ selinglar!
Miután pedig ők elhallgattak, felele Jakab, mondván: Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg engem!
14 Bayatin Ximeon Hudaning yat ǝlliklǝrnimu baxtinla xapaǝt bilǝn yoⱪlap, ularning arisidin Ɵz nami üqün bir hǝlⱪ qiⱪiridiƣanliⱪini qüxǝndürüp ɵtti.
Simeon elbeszélé, mimódon gondoskodott először az Isten, hogy a pogányok közül vegyen népet az ő nevének,
15 Pǝyƣǝmbǝrlǝrning eytⱪanlirimu buningƣa uyƣun kelidu, huddi [muⱪǝddǝs yazmilarda] munu sɵzlǝr pütülgǝndǝk: —
És ezzel egyeznek a próféták mondásai, mint meg van írva:
16 — ««Muxu ixlardin keyin, Mǝn ⱪaytip kelip, Dawutning yiⱪilƣan qedirini yengibaxtin ⱪurup tiklǝymǝn, Uning harabiliklirini ⱪayta bina ⱪilip, ǝsligǝ kǝltürimǝn.
Ezek után megtérek és felépítem a Dávidnak leomlott sátorát; és annak omladékait helyreállítom, és ismét felállatom azt:
Hogy megkeresse az embereknek többi része az Urat, és a pogányok mindnyájan, a kik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja az Úr, ki mindezeket megcselekszi.
18 Xundaⱪ ⱪilip, jaⱨandiki baxⱪa insanlarmu, yǝni Mening namim bilǝn atalƣan barliⱪ ǝllǝr Meni izdǝp tapidu» dǝydu bu ixlarni ǝmǝlgǝ Axurƣuqi wǝ xundaⱪla ularni ǝzǝldin ayan ⱪilip kǝlgǝn Pǝrwǝrdigar!» (aiōn g165)
Tudja az Isten öröktől fogva minden ő cselekedeteit. (aiōn g165)
19 — Xuning üqün hulasǝm xuki, yat ǝlliklǝr arisidin towa ⱪilip Hudaƣa etiⱪad baƣliƣanlarƣa awarǝ-eƣirqilik selip ⱪoymasliⱪimiz kerǝk;
Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez;
20 pǝⱪǝt ularƣa: «Butlarƣa atilip bulƣanƣan nǝrsilǝrni yeyixtin, jinsiy buzuⱪluⱪtin, ⱪanni wǝ boƣup soyulƣan ⱨaywanlarning gɵxliridinmu yeyixtin neri bolunglar» dǝp tapilap, bir parqǝ hǝt yazayli.
Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől.
21 Qünki ⱪǝdimki dǝwrlǝrdin tartip ⱨǝr xǝⱨǝrdǝ xabat künidǝ sinagoglarda Musa [pǝyƣǝmbǝr]ning eytⱪanliri oⱪulup, uning kɵrsǝtmiliri ɵgitilip kǝlgǝn.
Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák.
22 Xuning bilǝn rosullar, aⱪsaⱪallar, xundaⱪla Yerusalemdiki pütkül jamaǝttikilǝr ɵz arisidin birnǝqqǝ adǝmni tallap, ularni Pawlus wǝ Barnabas bilǝn billǝ Antakyaƣa ǝwǝtixni layiⱪ kɵrdi. Əslidǝ ⱪerindaxlar iqidǝ baxlamqi bolƣan Yǝⱨuda (Barsabas dǝpmu atilidu) bilǝn Silaslar buningƣa tallandi.
Akkor tetszék az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel egybe, hogy férfiakat válaszszanak ki magok közül és elküldjék Antiókhiába Pállal és Barnabással, Júdást, kinek mellékneve Barsabás, és Silást, kik az atyafiak között főemberek valának.
23 Hǝt bolsa ularƣa tapxuruldi, uningda mundaⱪ yezilƣanidi: — «I Antakya, Suriyǝ wǝ Kilikiyǝdǝ turuwatⱪan yat ǝllik ⱪerindaxlar, — [Yerusalemdiki] ⱪerindaxliringlardin, rosullar bilǝn aⱪsaⱪallardin silǝrgǝ salam!
Megírván azok keze által ezeket: Az apostolok, a vének, és az atyafiak az Antiókhiában, Siriában és Czilicziában levő, a pogányok közül való atyafiaknak üdvözletüket!
24 Arimizdin bǝzi kixilǝr qiⱪip yeninglarƣa berip, sɵzliri bilǝn silǝrni biaramliⱪⱪa selip kɵnglünglarni parakǝndǝ ⱪilip ⱪoyƣanliⱪini angliduⱪ. Lekin biz ularƣa ⱨeqⱪandaⱪ sɵz-ǝmr ⱪilmiduⱪ.
Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket, azt mondván, hogy körülmetélkedjetek és a törvényt megtartsátok; kiknek mi parancsot nem adtunk:
25 Xu sǝwǝbtin, biz bu ixta oylirimiz bir yǝrdin qiⱪⱪandin keyin, arimizdin tallanƣan birnǝqqǝylǝnni sɵyümlük Barnabas wǝ Pawlusimiz bilǝn billǝ yeninglarƣa ǝwǝtixni ⱪarar ⱪilduⱪ.
Tetszék nékünk, miután egyértelemre jutottunk, hogy férfiakat válaszszunk ki és elküldjük ti hozzátok a mi szeretteinkkel, Barnabással és Pállal,
26 Bu ikkiylǝn Rǝbbimiz Əysa Mǝsiⱨning nami üqün ⱨayatini hǝtǝrgǝ tǝwǝkkül ⱪilƣan kixilǝrdur.
Oly emberekkel, kik életüket tették koczkára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért.
27 Xunga biz Yǝⱨuda bilǝn Silasni yazƣanlirimizni silǝrgǝ ɵz aƣzi bilǝnmu sɵzlǝp bǝrsun dǝp, yeninglarƣa ǝwǝttuⱪ.
Küldöttük azért Júdást és Silást, kik élőszóval szintén tudtotokra adják ugyanezeket.
28 Gǝpning poskallisiƣa kǝlsǝk, Muⱪǝddǝs Roⱨⱪa, xundaⱪla bizlǝrgimu xu layiⱪ kɵrüngǝnki, tɵwǝndiki zɵrür bolƣan ixlardin sirt, silǝrgǝ ⱨeqⱪandaⱪ baxⱪa ixni yüklimǝslikimiz kerǝk:
Mert tetszék a Szent Léleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül,
29 — Butlarƣa atalƣan nǝrsilǝrdin, ⱪanni wǝ boƣup soyulƣan ⱨaywanlarning gɵxliridin yeyixtin wǝ jinsiy buzuⱪluⱪtin neri bolux — silǝr muxu birnǝqqǝ ixtin saⱪlansanglar, yahxi ⱪilƣan bolisilǝr. Aman-hatirjǝm bolunglar!»
Hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!
30 Xundaⱪ ⱪilip, ular [ⱪerindaxlar] tǝripidin yolƣa selinip, Antakyaƣa bardi. U yǝrdǝ pütün jamaǝttikilǝrni yiƣip, hǝtni ularƣa tapxurdi.
Azok annakokáért elbocsáttatván, elmenének Antiókhiába; és egybegyűjtvén a sokaságot, átadák a levelet.
31 Ular hǝtni oⱪup, uningdin bolƣan riƣbǝt-tǝsǝllidin zor xadlandi.
És mikor elolvasták, örvendezének az intésen.
32 Yǝⱨuda wǝ Silaslar ɵzlirimu pǝyƣǝmbǝrlǝrdin bolup, ⱪerindaxlarni nurƣun sɵz-nǝsiⱨǝtlǝr bilǝn riƣbǝtlǝndürüp, ularni ⱪuwwǝtlǝndürdi.
Júdás és Silás pedig maguk is próféták lévén, sok beszéddel inték az atyafiakat, és megerősíték.
33 [Yǝⱨuda wǝ Silaslar] u yǝrdǝ bir mǝzgilni ɵtküzgǝndin keyin, Antakyadiki ⱪerindaxlarning sǝpirigǝ amanliⱪ tiligǝn ⱨalda uzitixi bilǝn, ular ɵzlirini ǝwǝtkǝn [Yerusalemdikilǝrning] ⱪexiƣa ⱪaytti.
Miután pedig bizonyos időt eltöltöttek, elbocsáták őket az atyafiak békességgel az apostolokhoz.
34 Lekin Pawlus wǝ Barnabas Antakyada ⱪelip, baxⱪa nurƣun ⱪerindaxlarning ⱨǝmkarliⱪida tǝlim berip Rǝbning sɵz-kalamidiki hux hǝwirini jakarlap turdi.
De Silásnak tetszék ott maradni.
Pál és Barnabás is Antiókhiában időzének, tanítva és prédikálva másokkal is többekkel az Úrnak ígéjét.
36 Lekin yǝnǝ birnǝqqǝ künlǝrdin keyin Pawlus Barnabasⱪa: Biz burun Rǝbning sɵz-kalamini yǝtküzgǝn ⱨǝmmǝ xǝⱨǝr-yezilarƣa berip, ⱪerindaxlarning yeniƣa berip, ⱨalini sorap kelǝyli, — dedi.
Egynéhány nap mulva pedig monda Pál Barnabásnak: Visszatérve most, látogassuk meg a mi atyánkfiait minden városban, melyben hírdettük az Úrnak ígéjét, hogyan vannak.
37 Barnabas bolsa Yuⱨanna (Markusmu deyilidu)ni billǝ elip barmaⱪqi bolƣanidi.
És Barnabás azt tanácsolá, hogy vegyék maguk mellé Jánost, ki Márknak hívatik.
38 Biraⱪ Pawlus aldinⱪi ⱪetim Pamfiliyǝ ɵlkisidǝ ulardin ayrilip kǝtkǝn, Rǝbning hizmitidǝ ular bilǝn billǝ [dawamliⱪ] sǝpǝr ⱪilmiƣan Markusni yǝnǝ elip berixni aⱪilanilik ǝmǝs dǝp ⱪaridi.
Pál azonban azt tartá méltónak, hogy a ki elszakadt tőlük Pamfiliától fogva, és nem ment velök a munkára, ne vegyék maguk mellé azt.
39 Xuning bilǝn ikkiylǝn otturisida bǝk kǝskin ihtilap bolup, ahir berip ular bir-biridin ayrilip ketixti. Barnabas Markusni elip, kemigǝ olturup Siprus ariliƣa kǝtti.
Meghasonlás támada azért, úgyhogy elszakadának egymástól, és Barnabás maga mellé véve Márkot, elhajózék Cziprusba;
40 Pawlus bolsa Silasni tallidi; ⱪerindaxlarning ikkiylǝnni Hudaning xapaitigǝ amanǝt ⱪilixi bilǝn u ikkisi yolƣa qiⱪti.
Pál pedig Silást választván maga mellé, elméne, az Isten kegyelmére bízatván az atyafiaktól.
41 U ǝmdi Suriyǝ wǝ Kilikiyǝ ɵlkilirini arilap ɵtüp, [ⱨǝrⱪaysi jaylarda] jamaǝtlǝrni ⱪuwwǝtlǝndürdi.
És eljárá Siriát és Czilicziát, erősítve a gyülekezeteket.

< Rosullarning paaliyǝtliri 15 >