Rosullarning paaliyǝtliri 11
1 Rosullar wǝ pütkül Yǝⱨudiyǝdiki baxⱪa ⱪerindaxlar [yat] ǝlliklǝrningmu Hudaning sɵz-kalamini ⱪobul ⱪilƣanliⱪini anglidi.
Meghallották azonban az apostolok és a Júdeában élő atyafiak, hogy a pogányok is elfogadták az Istennek beszédét.
2 Xunga, Petrus Yerusalemƣa ⱪaytⱪanda, hǝtnilik bolƣan [ixǝngüqilǝr] uni ǝyibkǝ buyrup:
Amikor azért felment Péter Jeruzsálembe, vitatkoztak vele a zsidóságból valók, ezt mondva:
3 — Sǝn hǝtnǝ ⱪilinmiƣan adǝmlǝrning ɵyidǝ meⱨman bolup, ular bilǝn ⱨǝmdastihan boldung?! — dedi.
„Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük.“
4 Biraⱪ Petrus pütün ixni baxtin-ahiriƣiqǝ ularƣa bir-birlǝp qüxǝndürüp
Péter ekkor elkezdte megmagyarázni nekik:
5 mundaⱪ dedi: — Yoppa xǝⱨiridǝ dua ⱪiliwatⱪinimda, ƣayibanǝ kɵrünüx meni oriwelip, bir alamǝtni kɵrdüm. Kǝng dastihandǝk bir nǝrsǝ tɵt burjikidin baƣlanƣan ⱨalda asmandin qüxüp, mening yenimda tohtidi.
„Én Joppé városában imádkoztam, és elragadtatásban egy látomást láttam, valami leszálló edényt, mint egy nagy lepedőt, négy sarkánál fogva leeresztve az égből, és egészen énhozzám szállt.
6 Uningƣa kɵz tikip ⱪarisam, iqidǝ ⱨǝrhil tɵt putluⱪ ⱨaywanlar, yawayi ⱨaywanatlar, yǝr beƣirliƣuqilar, asmandiki uqar-ⱪanatlarmu bar ikǝn.
Szememet rávetve megnéztem, és láttam a földi négylábú állatokat, a vadakat, a csúszómászókat és az égi madarakat.
7 Andin: «Ornungdin tur Petrus, ulardin soyup yǝ!» degǝn bir awazni anglidim.
Hangot is hallottam, amely ezt mondta nekem: Kelj fel Péter, öld és egyél!
8 Mǝn: «Yaⱪ Rǝb, ⱨǝrgiz bolmaydu! Mǝn ⱨeqⱪaqan ⱨǝrⱪandaⱪ napak yaki ⱨaram nǝrsini aƣzimƣa alƣan ǝmǝsmǝn!» dedim.
Azonban én ezt mondtam: Semmiképpen sem, Uram, mert soha semmi közönséges vagy tisztátalan nem ment be az én számba.
9 Biraⱪ manga yǝnǝ: «Huda ⱨalal dǝp pakliƣan nǝrsini sǝn ⱨaram demǝ!» degǝn awaz anglandi.
A szózat pedig másodszor is felelt nekem az égből: Amiket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak.
10 Bu ix üq ⱪetim xundaⱪ tǝkrarlinip, ahir bularning ⱨǝmmisi asmanƣa ⱪaytidin tartip ketildi.
Ez pedig három ízben történt, és ismét felemelkedett az egész az égbe.
11 Mana dǝl xu qaƣda, Ⱪǝysǝriyǝdin meni qaⱪirixⱪa ǝwǝtilgǝn üq kixi mǝn turƣan ɵyning aldiƣa kǝldi.
És íme, azonnal három férfiú érkezett a házhoz, amelyben voltam, akiket Cézáreából küldtek énhozzám.
12 Muⱪǝddǝs Roⱨ meni ⱨeq ikkilǝnmǝy ular bilǝn billǝ berixⱪa buyrudi. Muxu altǝ ⱪerindaxmu mǝn bilǝn billǝ bardi. [Ⱪǝysǝriyǝgǝ yetip kelip], ⱨeliⱪi adǝmning ɵyigǝ kirduⱪ.
A Lélek pedig azt mondta nekem, hogy menjek el velük minden kételkedés nélkül. Eljött azonban velem ez a hat atyafi is, és bementünk annak az embernek a házába.
13 Bu kixi bizgǝ ɵzining ɵyidǝ payda bolup turƣan bir pǝrixtini ⱪandaⱪ kɵrgǝnlikini eytti. Pǝrixtǝ uningƣa: «sǝn Yoppaƣa adǝm ǝwǝtip, Petrus dǝpmu atilidiƣan Simon isimlik bir adǝmni qaⱪirtip kǝl,
És ő elbeszélte nekünk, hogyan látta, amint az angyal megállt az ő házában, és ezt mondta neki: Küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, akit Péternek neveznek.
14 u sanga seni wǝ pütkül ailǝnggǝ nijatliⱪ yǝtküzidiƣan bir hǝwǝrni eytip beridu» degǝnikǝn.
Ő olyan igéket fog hirdetni neked, melyek által megtartatsz mind te, és mind az egész házad népe.
15 Mǝn gǝpni baxliƣinimda, Muⱪǝddǝs Roⱨ huddi baxta bizning üstimizgǝ qüxkinidǝk, ularƣimu qüxti.
Mikor pedig elkezdtem beszélni, leszállt a Szentlélek rájuk, miképpen reánk is kezdetben.
16 Xu qaƣda, Rǝbning sɵz-kalamini, yǝni: «Yǝⱨya kixilǝrni suƣa qɵmüldürgǝn, lekin silǝr bolsanglar Muⱪǝddǝs Roⱨⱪa qɵmüldürülisilǝr» deginini esimgǝ aldim.
Eszembe jutott akkor az Úrnak mondása, amint mondta: János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni.
17 Xunga, ǝgǝr Huda ǝmdi muxularƣa biz Rǝb Əysa Mǝsiⱨkǝ etiⱪad ⱪilƣinimizdin keyin bizgǝ bǝrgǝn iltipatⱪa ohxax iltipat ata ⱪilƣan bolsa, Hudani tosalƣudǝk mǝn zadi kim idim?
Ha tehát az Isten hasonló ajándékát adta nekik is, mint nekünk is, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, kicsoda voltam én, hogy az Istent eltilthattam volna?“
18 Ular bu sɵzlǝrni angliƣanda, ǝyiblǝxtin tohtap, Hudaƣa mǝdⱨiyǝ oⱪup: — Bǝrⱨǝⱪ, Huda ǝllǝrgimu ⱨayatliⱪⱪa elip baridiƣan towa ⱪilixni nesip ⱪiliptu! — deyixti.
Mindezek hallatára aztán megnyugodtak, és dicsőítették az Istent ezt mondva: „Eszerint hát a pogányoknak is adott az Isten megtérést az életre!“
19 U qaƣda, Istipanning ixi bilǝn ziyankǝxlikkǝ uqrap ⱨǝrⱪaysi jaylarƣa tarⱪilip kǝtkǝnlǝr Fǝnikiyǝ rayoni, Siprus arili wǝ Antakya xǝⱨiri ⱪatarliⱪ jaylarƣiqǝ yetip berip, bu jaylarda sɵz-kalamni pǝⱪǝt Yǝⱨudiylarƣila yǝtküzǝtti.
Azok tehát, akik szétszóródtak az üldözés miatt, amely István miatt támadott, eljutottak Föníciáig, Ciprusig és Antiókhiáig, senkinek nem prédikálták az igét, hanem csak a zsidóknak.
20 Lekin ulardin Siprus arili wǝ Kurini xǝⱨiridin kǝlgǝn bǝzilǝr Antakya xǝⱨirigǝ barƣanda, Rǝb Əysaning hux hǝwirini Greklǝrgimu yǝtküzdi.
Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirénei férfi, akik amikor Antiókhiába bementek, szóltak a görögöknek, hirdetve az Úr Jézust.
21 Rǝbning ⱪoli ular bilǝn billǝ bolup, tolimu nurƣun kixilǝr ixinip towa ⱪilip Rǝbgǝ baƣlandi.
És az Úr keze volt velük, úgyhogy nagy sokaság tért meg az Úrhoz, s hívőkké lettek.
22 Bu hǝwǝr Yerusalemdiki jamaǝtning ⱪuliⱪiƣa yetip kǝldi. Xuning bilǝn ular Barnabasni Antakyaƣiqǝ arilap ɵtüxkǝ ǝwǝtti.
Eljutott ennek a híre a jeruzsálemi gyülekezet fülébe, ezért kiküldték Barnabást, hogy menjen el egészen Antiókhiáig.
23 Barnabas yetip berip, Hudaning meⱨir-xǝpⱪitini kɵrüp, huxal boldi. U ularning ⱨǝmmisini jan-dilidin ⱪǝt’iylik bilǝn Rǝbgǝ qing baƣlinixⱪa riƣbǝtlǝndürdi.
Amikor oda jutott, és látta az Isten kegyelmét, örvendezett, és arra intette mindnyájukat, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban.
24 Qünki u Muⱪǝddǝs Roⱨⱪa wǝ iman-ixǝnqkǝ toldurulƣan bolup, yahxi bir adǝm idi. Xuning bilǝn zor bir top adǝmlǝr Rǝbgǝ ⱪoxuldi.
Mert jámbor, Szentlélekkel és hittel teljes férfiú volt ő. És nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz.
25 Xuning bilǝn Barnabas Tarsus xǝⱨirigǝ Saulni izdǝp bardi.
Elment azután Barnabás Tarzuszba, hogy felkeresse Sault, és amikor rátalált elvitte őt Antiókhiába.
26 Uni tepip Antakyaƣa elip kǝldi; xundaⱪ boldiki, ikkiylǝn jamaǝt bilǝn billǝ saⱪ bir yil yiƣilip, nurƣun adǝmgǝ tǝlim bǝrdi. Muhlislarning «Hristianlar» dǝp tunji atilixi Antakyadin baxlandi.
Így történt, hogy egy egész esztendeig forgolódtak a gyülekezetben, és tanítottak nagy sokaságot. A tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek.
27 U künlǝrdǝ bǝzi pǝyƣǝmbǝrlǝr Yerusalemdin Antakyaƣa qüxüp kǝldi.
Ez időtájt pedig próféták mentek Jeruzsálemből Antiókhiába.
28 Bulardin Agabus isimlik birǝylǝn otturiƣa qiⱪip, Roⱨning wǝⱨiyini yǝtküzüp, ⱪattiⱪ bir aqarqiliⱪning pütkül dunyani basidiƣanliⱪini aldin eytti (bu aqarqiliⱪ dǝrwǝⱪǝ «Klawdiyus Ⱪǝysǝr» ⱨɵküm sürgǝn waⱪitta yüz bǝrdi).
Felkelt pedig egy közülük, név szerint Agabosz, megjelentette a Lélek által, hogy az egész földkerekségen nagy éhínség lesz; amely be is következett Klaudiusz császár idejében.
29 Buning bilǝn [Antakyadiki] muhlislarning ⱨǝrbiri ɵz ⱪurbiƣa ⱪarap pul yiƣip, Yǝⱨudiyǝdǝ turuwatⱪan ⱪerindaxlarƣa yardǝm berixni ⱪarar ⱪildi.
A tanítványok pedig elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek közülük módjában áll, küldenek valami segítséget a Júdeában lakó testvéreknek.
30 Ular bu ⱪararni ada ⱪilip, ianini Barnabas wǝ Saulning ⱪoli arⱪiliⱪ [Yǝⱨudiyǝdiki jamaǝt] aⱪsaⱪalliriƣa yǝtküzüp bǝrdi.
Ezt meg is tették, és Barnabással és Saullal elküldték a vénekhez.
