Korintliⱪlarƣa 2 7
1 Əmdi bu wǝdilǝrgǝ muyǝssǝr bolƣandin keyin, i sɵyümlüklǝr, ɵzimizni ǝtlǝrdiki ⱨǝm roⱨtiki ⱨǝrhil paskiniliⱪtin tazilap, Hudaning ⱪorⱪunqida ɵzimizdǝ [ayan ⱪilinƣan] pak-muⱪǝddǝslikni kamalǝtkǝ yǝtküzǝyli.
Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vigyük végbe megszentelésünket.
2 Bizni ⱪobul ⱪilƣaysilǝr! Biz ⱨeqkimgǝ ziyan-zǝhmǝt yǝtküzmiduⱪ, ⱨeqkimni nabut ⱪilmiduⱪ, ⱨeqkimdin paydilanmiduⱪ.
Fogadjatok be minket. Senkit meg nem bántottunk, senkit meg nem károsítottunk, senkit meg nem csaltunk.
3 Muxularni dǝp, silǝrni ǝyiblimǝkqi ǝmǝsmǝn; qünki mǝn yuⱪirida eytⱪinimdǝk, silǝr ⱪǝlbimizdidursilǝrki, biz silǝr bilǝn billǝ ɵlüxkǝ, silǝr bilǝn billǝ yaxaxⱪa tǝyyarmiz.
Nem vádként mondom, hiszen az előbb mondtam, hogy szívünkben vagytok, hogy együtt haljunk, együtt éljünk.
4 Silǝrgǝ baƣliƣan ixǝnqim zor, silǝrdin bolƣan pǝhrim zor; xuning üqün riƣbǝt-tǝsǝlligǝ tolduruldum, barliⱪ japa-müxkülqiliklirimizdǝ huxalliⱪim exip taxti.
Nagyon bízom bennetek, és sok dicsekedni valóm van veletek. Tele vagyok vigasztalódással, sok nyomorúságunkban is túlárad bennem az öröm.
5 Qünki bǝrⱨǝⱪ, Makedoniyǝgǝ kirginimizdimu ǝtlirimiz ⱨeq aram tapalmay, ⱨǝrtǝrǝptin ⱪisilip ⱪalduⱪ; sirtimizda jedǝl-kürǝxlǝr, iqimizdǝ ⱪorⱪunqlar bar idi.
Mert amikor Macedóniába jöttünk, semmi nyugalma sem volt testünknek, sőt minden felől zaklattak: kívül harc, belül félelem.
6 Əmma qüxkünlǝrgǝ riƣbǝt-tǝsǝlli bǝrgüqi Huda bizgǝ Titusning kelixi arⱪiliⱪ riƣbǝt-tǝsǝlli bǝrdi;
De az Isten, a megalázottak vigasztalója, minket is megvigasztalt Titusz megjöttével.
7 tapⱪan riƣbǝt-tǝsǝllimiz pǝⱪǝt uning kelixi arⱪiliⱪla ǝmǝs, bǝlki uning silǝrdin tapⱪan riƣbǝt-tǝsǝllisi arⱪiliⱪmu boldi; qünki u silǝrning [bizgǝ] zariⱪip tǝlmürgininglarni, silǝrning ⱨǝsritinglarni, silǝrning manga bolƣan ⱪizƣin ƣǝmhorluⱪunglarni eytip bǝrdi; xuning bilǝn mǝn tehimu huxallandim.
Sőt nem megjöttével csupán, hanem azzal a vigasztalással is, amellyel ti vigasztaltátok meg. Hírül hozta ugyanis nekünk a ti vágyódásotokat, kesergéseteket, hozzám való ragaszkodásotokat, úgyhogy én még jobban megörültem.
8 Qünki gǝrqǝ mǝn silǝrni hetim bilǝn azabliƣan bolsammu, mǝn ⱨazir uningdin puxayman ⱪilmaymǝn; lekin ǝslidǝ mǝn xu hetimning silǝrni azabliƣinini kɵrüp puxayman ⱪilƣanidim (ǝmǝliyǝttǝ, silǝrning azablinixinglar ⱪisⱪiƣinǝ bir mǝzgilla bolƣan).
Mert ha megszomorítottalak titeket azzal a levéllel nem bánom, noha bántam, mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig meg is szomorított titeket,
9 Əmma ⱨazir xadlinimǝn — azablanƣininglardin ǝmǝs, bǝlki xu azabning silǝrni towa ⱪildurƣanliⱪidin xadlinimǝn; qünki silǝrning azablinixinglar Hudaning yolida idi; xuning bilǝn silǝr bizdin ⱨeq ziyan tartmidinglar.
most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Isten akarata szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok.
10 Qünki Hudaning yolida bolƣan azab-ⱪayƣu adǝmni ⱨǝrgiz puxayman ⱪilmaydiƣan nijatⱪa baxlaydiƣan towiƣa elip baridu; ǝmma bu dunyadiki azab-ⱪayƣu adǝmni ɵlümgǝ elip baridu.
Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre vezető, visszavonhatatlan megtérést munkál, a világ szerinti szomorúság pedig halálba visz.
11 Qünki mana, dǝl muxu ix, yǝni Hudaning yolida azablinixinglar, silǝrgǝ xunqǝ kɵp ǝstayidilliⱪ, ɵzliringlarni ǝyibtin nǝⱪǝdǝr halas ⱪilix, xunqǝ kɵp ƣǝzǝp, xunqǝ kɵp ⱪorⱪunq, xunqǝ kɵp tǝⱪǝzzarliⱪ, xunqǝ kɵp ⱪizƣinliⱪ wǝ jazalaxⱪa xunqǝ tǝyyar boluxni elip kǝldi! Silǝr bu ixning ⱨǝr tǝripidǝ ɵzünglarning ǝyibtin halas boluxunglarni ispatlidinglar.
A ti Isten szerint való szomorúságtok milyen nagy buzgóságot keltett bennetek, sőt védekezést, sőt méltatlankodást, sőt félelmet, sőt vágyakozást, sőt buzgóságot, sőt igazságszolgáltatást. Mindenképpen bebizonyítottátok, hogy tiszták vagytok e dologban.
12 Əmdi silǝrgǝ [xu] hǝtni yazƣan bolsammu, u hǝtni ziyan-zǝhmǝt ⱪilƣuqi kixi üqün ǝmǝs, yaki ziyan-zǝhmǝt ⱪilinƣuqi kixi üqün ǝmǝs, bǝlki Huda aldida bizgǝ bolƣan kɵnglünglardiki ⱪizƣinliⱪning aranglarda ayan boluxi üqün yazdim.
Ha tehát írtam is nektek, nem a sértő és nem a sértett miatt tettem, hanem azért, hogy nyilvánvalóvá legyen Isten előtt irántunk való odaadástok.
13 Bu sǝwǝbtin biz riƣbǝt-tǝsǝlligǝ erixtuⱪ. Wǝ riƣbǝt-tǝssǝllimiz üstigǝ biz Titusning huxalliⱪi tüpǝylidin tehimu zor xadlanduⱪ; qünki uning roⱨi silǝr tǝripinglardin yengilandi.
Ezért megvigasztalódtunk. Vigasztalódásunkban még sokkal inkább örültünk Titusz örömén, hogy ti mindnyájan megnyugtattátok lelkét.
14 Qünki mǝn silǝr toƣranglarda birǝr ixta pǝhirlinip mahtiƣan bolsam, u ixta ⱨeq hijil ⱪaldurulmidim; bǝlki silǝrgǝ eytⱪanlirimizning ⱨǝmmisi ⱨǝⱪiⱪǝt bolƣinidǝk, bizning Titusⱪa silǝrni pǝhirlinip mahtiximizmu ⱨǝⱪiⱪǝt bolup ispatlandi.
Ha előtte dicsekedtem is veletek, nem maradtam szégyenben, mert amint nektek is csak igazat szóltunk, úgy Titusz előtt is igaznak bizonyult veletek való dicsekedésünk.
15 U silǝrning itaǝtmǝnlikinglarni, silǝrning uningdin ⱪandaⱪ ǝymǝngǝn wǝ titrigǝn ⱨalda uni ⱪarxi alƣininglarni ǝsliginidǝ, uning silǝrgǝ baƣliƣan iq-baƣridiki muⱨǝbbǝtliri tehimu exip taxidu.
És most még jobb szívvel van irántatok, visszaemlékezve mindnyájatok engedelmességére, és hogy milyen félve és aggódva fogadtátok.
16 Mǝn silǝrgǝ ⱨǝrbir ixta ixǝnqim kamil bolƣanliⱪidin xadlinimǝn.
Örülök, hogy minden tekintetben bízhatom bennetek.
