Samu'il 1 21
1 Dawut ǝmdi Nobⱪa kelip Ahimǝlǝk kaⱨinning ⱪexiƣa bardi. Lekin Ahimǝlǝk Dawutni kɵrgǝndǝ titrǝp ⱪorⱪup uningƣa: — Nemixⱪa birimu sǝn bilǝn kǝlmǝy yalƣuz kǝlding? — dedi.
És eljutott Dávid Nóbba Achímélekh paphoz; és elésietett Achímélekh Dávidnak és mondta neki: Mért vagy te egyedül és senki sincs veled?
2 Dawut Ahimǝlǝk kaⱨinƣa: — Padixaⱨ manga mǝlum bir ixni buyrup: — Mǝn sanga buyruƣan ix yaki sanga tapilƣan yolyoruⱪ toƣrisidin ⱨeqkim birnemǝ bilmisun, degǝnidi. Ɵz ƣulamlirimni bolsa mǝlum bir jayƣa berixⱪa bekitip ⱪoydum.
Mondta Dávid Achímélekh papnak: A király parancsolt nekem valamit és szólt hozzám: senki ne tudja semmiképpen a dolgot, melyben küldelek és melyet neked parancsoltam; a legényeket pedig odarendeltem egy bizonyos helyre.
3 Əmdi ⱪolungda nemǝ bar? Bǝx nan, yaki nemǝ bolsa, xuni manga bǝrgin, dedi.
Most pedig, mi van kezed alatt, öt kenyér-e, add a kezembe, vagy ami található.
4 Kaⱨin Dawutⱪa jawab berip: — Ⱪolumda adǝttiki nan yoⱪ, pǝⱪǝt muⱪǝddǝs nan bar. Əgǝr ƣulamlar ayallarƣa yeⱪinlaxmiƣan bolsa yesǝ rawa bolidu, dedi.
Felelt a pap Dávidnak és mondta: Nincs közönséges kenyér kezem alatt, hanem szentkenyér van – hacsak asszonytól óvakodtak a legények.
5 Dawut kaⱨinƣa jawab berip: — Bǝrⱨǝⱪ, mǝn baxⱪa waⱪitlarda qiⱪⱪinimƣa ohxax, ayallar bizdin yiraⱪ bolƣili üq kün boldi. Mǝn [ⱨǝrⱪetim] qiⱪⱪanda, gǝrqǝ adǝttiki sǝpǝr bolsimu, ƣulamlarning ⱪaqiliri pak bolidiƣan yǝrdǝ, bügün ular wǝ ⱪaqiliri tehimu pak bolmamdu, dedi.
És felelt Dávid a papnak és mondta neki: Sőt inkább, asszony tiltva van nekünk, mint tegnap; tegnapelőtt; amikor elindultam, szentek voltak a legények edényei – pedig ez közönséges út – hát még ma, hogy szentség lesz az edényben!
6 Xuning bilǝn kaⱨin uningƣa muⱪǝddǝs nandin bǝrdi, qünki bu yǝrdǝ «tǝⱪdim nan»din baxⱪa ⱨeqⱪandaⱪ nan yoⱪ idi. Bu nan Pǝrwǝrdigarning ⱨuzuriƣa yengi issiⱪ nan ⱪoyulƣan küni almaxturulƣan nanlar idi
És adott neki a pap szentséget, mert nem volt ott kenyér, csak a színkenyér, mely eltávolíttatott az Örökkévaló színe elől, hogy oda tegyenek meleg kenyeret, amely napon elvétetett.
7 (lekin u küni Saulning hizmǝtkarliridin mǝlum birsi u yǝrdǝ Pǝrwǝrdigarning ⱨuzurida ⱪaldurulƣanidi. Uning ismi Doǝg bolup Saulning padiqilirining qongi idi).
De volt ott ama napon egy ember Sául szolgái közül, elzárva az Örökkévaló színe előtt; neve Dóég, az edómi, Sául pásztorainak legfőbbje. –
8 Dawut Ahimǝlǝkkǝ: — Ⱪolungda nǝyzǝ yaki ⱪiliq yoⱪmu? Padixaⱨ tapxurƣan ix jiddiy bolƣaq yaki ⱪiliq yaki baxⱪa yaraƣlirimni elip kelǝlmidim, dedi.
Ekkor mondta Dávid Achímélekhnek: Hát nincs itt kezed alatt dárda vagy kard? Mert sem kardomat, sem fegyvereimet nem vettem kezemhez, mert sürgős volt a király dolga.
9 Kaⱨin: — Sǝn Elaⱨ jilƣisida ɵltürgǝn Filistiy Goliatning ⱪiliqi bu yǝrdǝ bar, u ǝfodning kǝynidǝ, bir parqǝ rǝhtkǝ oraⱪliⱪ ⱨalda turidu. Halisang alƣin, uningdin baxⱪisi yoⱪ, dedi. Dawut: — Bu tǝngdixi yoⱪ ⱪiliqtur, xuni manga bǝrgin, dedi.
Mondta a pap: Góliátnak, a filiszteusnak kardja, kit megvertél a tölgy völgyében, itt van beburkolva a ruhába az éfód mögött; ha azt vennéd magadhoz, vedd, mert nincs más rajta kívül e helyütt. Erre mondta Dávid: Nincs olyan mint az, adjad nekem!
10 Dawut u küni ⱪopup Sauldin ⱪeqip Gatning padixaⱨi Aⱪixning ⱪexiƣa bardi.
Fölkelt Dávid és elszökött aznap Sául elől; és eljött Ákhíshoz, Gát királyához.
11 Lekin Aⱪixning hizmǝtkarliri uningƣa: — Bu zeminning padixaⱨi Dawut ǝmǝsmu? Uning toƣrisida ⱪiz-ayallar bir-birigǝ: — Saul minglap ɵltürdi, Wǝ Dawut on minglap ɵltürdi, — dǝp nahxa-ƣǝzǝl oⱪuxup ussul oyniƣan ǝmǝsmu, dedi.
Ekkor szóltak Ákhís szolgái hozzá: Nem Dávid-e ez, az ország királya? nemde erről énekelnek körtáncban, mondván: megverte Sául az ő ezreit, Dávid pedig a tízezreit?
12 Dawut bu sɵzlǝrni kɵngligǝ püküp Gatning padixaⱨi Aⱪixtin bǝk ⱪorⱪti.
Szívére vette Dávid e szavakat és nagyon félt Ákhístól, Gát királyától.
13 Xuning üqün ularning kɵz aldida ɵzining yürüx-turuxlirini ɵzgǝrtip, ularning ⱪolida turƣan waⱪtida ɵzini sarangdǝk kɵrsǝtti; u dǝrwazilarning ixiklirigǝ jijip, tükürükini saⱪiliƣa aⱪturatti.
Elváltoztatta tehát eszét szemük előtt és eszelősködött kezeik közt; rajzolt a kapu ajtóira és lefolyatta nyálát szakállára.
14 Aⱪix hizmǝtkarliriƣa: — Mana bu adǝmning sarangliⱪini kɵrmǝmsilǝr? Uni nemixⱪa mening aldimƣa elip kǝldinglar?
Ekkor szólt Akhís a szolgáihoz: Íme, látjátok, őrült ember! Minek hozzátok őt hozzám?
15 Mǝndǝ saranglar kǝmqilmidi? Silǝr bu kixini aldimƣa sarangliⱪ ⱪilƣili elip kǝldinglarmu? Bu adǝm mening ɵyümgǝ kirixi kerǝkmu? — dedi.
Híjával vagyok-e én az őrülteknek, hogy hoztátok ezt, hogy bolondozzon előttem? Vajon ez jöjjön-e be házamba?
