Zebur 92
1 Shabat küni üchün bir küy-naxsha: — Perwerdigargha teshekkür éytish, Namingni küylesh eladur, i Hemmidin Aliy Bolghuchi!
Zsoltár. Ének a szombat napjára. Jó hálát mondani az Örökkévalónak és zengeni a te nevedet, Legfelső,
2 Özgermes muhebbitingni seherde, Kéchilerde bolsa, heqiqet-sadaqitingni jakarlash,
hirdetni reggel a te szeretetedet és hűségedet az éjszakákon:
3 On tarliq saz we rawabni chélip, Chiltar bilen mungluq ahangda chélish eladur!
a tizhúron és a lanton, zeneszóval a hárfán.
4 Chünki Sen Perwerdigar, Öz qilghining arqiliq méni xursen qilding, Qolliringning qilghanliri bilen men rohlinip naxsha éytimen.
Mert megörvendeztettél, oh Örökkévaló, cselekvéseddel, kezeid művein ujjongok.
5 Perwerdigar, qilghan ishliring némidégen ulughdur! Oyliring nahayiti chongqurdur!
Mi nagyok a te műveid, Örökkévaló, nagyon mélységesek a gondolataid!
6 Bighem kishi buni bilmes, Hamaqet buni chüshenmes,
Oktalan ember nem tudja, és balga nem érti ezt:
7 Reziller ot-chöptek aynighanda, Qebihlik qilghuchilarning hemmisi güllen’gende, Menggü halak bolup kétidighanlar shulardur!
mikor virúlnak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a jogtalanságot cselekvők – hogy megsemmisüljenek mindenkorra.
8 Lékin Sen, i Perwerdigar, ebedil’ebed üstün turisen.
Te pedig örökké a magasban vagy, oh Örökkévaló!
9 Chünki mana düshmenliring, i Perwerdigar, Mana düshmenliring yoqilidu; Barliq qebihlik qilghuchilar tiripiren qiliwétilidu!
Mert íme ellenségeid, oh Örökkévaló, mert íme ellenségeid elvesznek, elszélednek mind a jogtalanságot cselekvők.
10 Münggüzümni yawayi buqiningkidek kötürisen; Béshim yéngi may sürkep, mesih qilinidu.
De magassá tetted mint a rémét szarvamat, kenve vagyok friss olajjal.
11 Méni qest qilghanlarning [meghlubiyitini] öz közum köridu; Manga qarshilishishqa qozghalghan rezillik qilghuchilarning [ten bergenlikinimu] quliqim anglaydu.
Nézdegéli szemem a meglesőimet; az ellenem támadókat, a gonosztevőket elhallgatják füleim.
12 Heqqaniy adem xorma derixi kebi güllep-yashnaydu; U Liwandiki kédr derixidek ösidu.
Az igaz mint a pálmafa virúl, mint czédrus a Libánonban nagyra nő;
13 Perwerdigarning öyige tikilgenler, Xudayimizning hoylilirida güllinidu;
elültetve az Örökkévaló házában, Istenünk udvaraiban virítanak.
14 Ular qérighandimu yene méwe béridu, Suluq hem yéshil ular;
Még gyümölcsöt teremnek a vénségben, üdék és zöldelők lesznek;
15 Shuning bilen ular Perwerdigar durustur, dep ispatlaydu; U méning qoram téshimdur, Uningda héch naheqlik yoqtur!
hogy hirdessék, hogy egyenes az Örökkévaló, sziklám, és nincs benne jogtalanság.
