Zebur 82

1 Asaf yazghan küy: — Xuda Öz ilahiy mejliside turup riyasetchilik qilidu, U ilahlar arisida höküm chiqiridu;

Aszáf zsoltára. Isten áll az Istennek gyülekezetében, ítél az istenek között.

2 — Qachan’ghiche siler naheq höküm chiqirisiler, Qachan’ghiche rezillerge yüz-xatire qilisiler? (Sélah)

Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét? (Szela)

3 Gadaylar we yétim-yésirlarning dewasini soranglar, Ézilgenler hem hajetmenlerge adaletni körsitinglar;

Ítéljetek a szegénynek és árvának; a nyomorultnak és elnyomottnak adjatok igazságot!

4 Miskinler hem namratlarni qutquzunglar, Ularni rezillerning changgilidin azad qilinglar!

Mentsétek meg a szegényt és szűkölködőt; a gonoszok kezéből szabadítsátok ki.

5 Ular bularni bilmey we chüshenmey zulmette kézip yürmekte, Shunga yerning ulliri tewrenmekte.

Nem tudnak, nem értenek, setétségben járnak; a földnek minden fundamentoma inog.

6 Men éyttim: — «Siler ilahlarsiler, Hemminglar Hemmidin Aliy Bolghuchining oghulliri siler;

Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan:

7 Shundaq bolsimu siler insan’gha oxshash ölisiler, Herqandaq emir-begke oxshashla yiqilisiler».

Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely főember.

8 — Turghin, i Xuda, yer-yüzini soraq qilghaysen! Chünki Sen barliq ellerge waris bolghuchisen!

Kelj fel, oh Isten, ítéld meg a földet, mert néked jutnak örökségül minden népek.