Zebur 82

1 Asaf yazghan küy: — Xuda Öz ilahiy mejliside turup riyasetchilik qilidu, U ilahlar arisida höküm chiqiridu;

Zsoltár Ászáftól. Isten ott áll isteni gyülekezetben, istenek közepette itél:

2 — Qachan’ghiche siler naheq höküm chiqirisiler, Qachan’ghiche rezillerge yüz-xatire qilisiler? (Sélah)

Meddig itéltek jogtalanul s a gonoszok személyét tekintitek? Széla.

3 Gadaylar we yétim-yésirlarning dewasini soranglar, Ézilgenler hem hajetmenlerge adaletni körsitinglar;

Szerezzetek jogot ügyefogyottnak és árvának, nyomorút és szegényt mentsetek föl;

4 Miskinler hem namratlarni qutquzunglar, Ularni rezillerning changgilidin azad qilinglar!

szabadítsatok meg ügyefogyottat és szűkölködőt, a gonoszok kezéből mentsétek meg!

5 Ular bularni bilmey we chüshenmey zulmette kézip yürmekte, Shunga yerning ulliri tewrenmekte.

Nem tudnak és nem értenek, sötétségben járnak, meginognak mind a föld alapjai!

6 Men éyttim: — «Siler ilahlarsiler, Hemminglar Hemmidin Aliy Bolghuchining oghulliri siler;

Én azt mondtam: istenek vagytok, a Legfelsőnek fiai mindnyájatok.

7 Shundaq bolsimu siler insan’gha oxshash ölisiler, Herqandaq emir-begke oxshashla yiqilisiler».

Ámde mint emberek haltok meg s mint a nagyok egyike estek el.

8 — Turghin, i Xuda, yer-yüzini soraq qilghaysen! Chünki Sen barliq ellerge waris bolghuchisen!

Kelj föl, Isten, ítéld a földet! Mert te vagy birtokosa mind a nemzeteknek.