Zebur 8

1 Neghmichilerning béshigha tapshurulup, «Gittif»ta orunlansun dep, Dawut yazghan küy: — I, Öz heywengni asmanlardinmu yuqiri tikligen Perwerdigar Rebbimiz, Pütkül yer yüzide naming shunche sherepliktur!

A karmesternek, a Gittítre. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, mi Urunk, mily hatalmas a neved az Egész földön, a ki fenségedet tetted az egekre!

2 Öz reqibliring tüpeylidin, Düshmen we qisaschilarning aghzini étishke, Bowaqlar we emgüchilerning aghzidin küch tiklidingsen.

Kisdedek és csecsemők szájából alapítottál hatalmat, elleneid miatt, hogy elnémíts ellenséget és boszúvágyót.

3 Men barmaqliringning yasighini bolghan asmanliringgha, Sen mezmut békitken ay-yultuzlargha qarighinimda,

Midőn látom egeidet, újjaid művét, holdat és csillagokat, melyeket megszilárdítottál -:

4 Sen insanni séghinidikensen, Emdi adem dégen néme idi? Sen uning yénigha kélip yoqlaydikensen, Insan balisi qanchilik néme idi?

mi a halandó, hogy megemlékszel róla, és az ember fia, hogy gondolsz reá?

5 Chünki Sen uning ornini perishtilerningkidin azghine töwen békittingsen, Sen uninggha shan-sherep we shöhretlerni taj qilip berding.

Kevéssel tetted csekélyebbé Istennél, dicsőséggel és díszszel koronáztad;

6 Uni qolungning yasighanlirini idare qilishqa tikliding; Sen barliq nersilerni uning puti astigha qoyghansen,

uralkodóvá tetted kezed művein, mindet lábai alá helyezted:

7 Jümlidin barliq qoy-kalilar, Daladiki barliq janiwarlar,

juhokat és ökröket mindmegannyit, s a mező állatait is,

8 Asmandiki uchar-qanatlar, Déngizdiki béliqlar, Déngizlarning yolliridin ötküchilerning barliqini puti astigha qoydung.

az ég madarát, s a tenger halait – átkel ő tengerek ösvényein.

9 I Perwerdigar Rebbimiz, pütkül yer yüzide naming némidégen shereplik-he!

Örökkévaló, mi Urunk, mily hatalmas a te neved az egész földön!