Zebur 75
1 Neghmichilerning béshigha «Halak qilmighaysen» dégen ahangda oqulsun dep tapshurulghan, Asafning küy-naxshisi: — Sanga teshekkür éytimiz, i Xuda, teshekkür éytimiz! Chünki naming bizge yéqindur; Buni, qilghan karametliring ispatlap jakarlaydu.
Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének. Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.
2 [Menki Perwerdigar]: — «Men békitken waqitni ixtiyarimgha alghinimda, Adalet bilen soraq qilimen;
Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek.
3 Yer hem yerning üstide turuwatqanlar tewrinip tursimu, Uning tüwrüklirini turghuzghuchi Özümdurmen» — dédi. (Sélah)
A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem meg annak oszlopait. (Szela)
4 Maxtan’ghanlargha: — «Maxtanmanglar», Hem rezillerge «Münggüzüngni kötürme» — dédim;
A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!
5 «Münggüzüngni yuqiri kötürme; Boynungni qattiq qilip ghadiyip sözlime!»
Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;
6 Chünki kötürülüsh sherqtin yaki gherbtin emes, Yaki jenubtinmu kelmeydu;
Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás;
7 Chünki Xuda sotchidur; U birsini kötüridu, birsini chüshüridu.
Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!
8 Chünki Perwerdigarning qolida bir qedeh turidu; Uningdiki sharab köpüklishiwatidu; U ebjesh sharab bilen toldi; Xuda uningdin tökidu; Derweqe yer yüzidiki barliq reziller uning dughini qoymay ichiwétidu;
Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevője.
9 Men bolsam, menggüge guwahliq bérimen: — Yaqupning Xudasigha küylerni éytimen.
Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.
10 «Men rezillerning münggüzlirining hemmisini késip tashlaymen; Biraq heqqaniylarning münggüzliri kötürülidu!».
És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.
