Zebur 67

1 Neghmichilerning béshigha tapshurulup, tarliq sazlar bilen chélinsun, dep yézilghan küy-naxsha: — Xuda bizge méhir-shepqet körsitip, bizni beriketlep, Öz jamalining nurini üstimizge chachqay! (Sélah)

A karmesternek. A hárfajátékon. Zsoltár. Ének. Isten kegyelmezzen nekünk és áldjon meg minket, arczát felénk világíttassa. Széla.

2 Shundaq qilghanda yolung pütkül jahanda, Qutuldurush-nijatliqing barliq eller arisida ayan bolidu.

Hogy megismerjék a földön utadat, mind a nemzetek között segítségedet.

3 Barliq qowmlar Séni medhiyiligey, i Xuda; Barliq qowmlar Séni medhiyiligey!

Magasztaljanak téged népek, oh Isten, magasztaljanak a népek mindannyian.

4 Jimi qowmlar xushalliq bilen tentene qilip küyligey, Chünki Sen xelq-milletlerge adilliq bilen höküm chiqirisen, Yer yüzidiki taipilerni, Sen yétekleysen; (Sélah)

Örüljenek és ujjongjanak a nemzetek, mert egyenességgel itéled a népeket s a nemzeteket a földön vezérled. Széla.

5 Barliq qowmlar Séni medhiyiligey, i Xuda; Barliq qowmlar Séni medhiyiligey!

Magasztaljanak téged népek, oh Isten, magasztaljanak téged a népek mindannyian.

6 We yer-zémin köklirini ündüridu; Xuda, bizning Xudayimiz, bizni beriketleydu;

A föld megadta termését; áldjon meg bennünket Isten, a mi Istenünk,

7 Xuda bizni beriketleydu; Shuning bilen yer yüzndikiler chet-yaqilarghiche uningdin eyminishidu!

áldjon meg minket Isten és féljék őt mind a föld végei.