Zebur 54

1 Neghmichilerning béshigha tapshurulup, tarliq sazlar bilen oqulsun dep, Dawut yazghan «Masqil» (Zif shehiridikiler Saul padishahning yénigha bérip: «Dawut bizning mushu yurtimizgha möküwalghan, sili bilmemdila?» dep ayghaqchiliq qilghandin kéyin yézilghan): I Xuda, Öz naming bilen méni qutquzghaysen; Zor qudriting bilen dewayimni sorighaysen.

Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása; Mikor a Zifeusok eljöttek, és azt mondák Saulnak: Nem mi nálunk lappang-é Dávid? Isten, a te neveddel szabadíts meg engemet, és a te hatalmasságoddal állj bosszút értem!

2 I Xuda, duayimni anglighaysen; Aghzimdiki sözlerge qulaq salghaysen.

Isten, hallgasd meg az én imádságomat, figyelmezz az én szájam beszédeire.

3 Chünki yat ademler manga hujum qilishqa ornidin turdi; Zomigerler méning jénimni owlimaqta; Ular Xudani nezirige héch ilmaydu. (Sélah)

Mert idegenek támadtak ellenem, és kegyetlenek keresik lelkemet, a kik nem is gondolnak Istenre. (Szela)

4 Qara, Xuda manga yardem qilghuchidur; Reb jénimni yöleydighanlar arisididur. (Sélah)

Ímé, Isten segítőm nékem, az Úr az én lelkemnek támogatója.

5 U düshmenlirimning yamanliqini özige qayturidu; [I Xuda], Öz heqiqiting bilen ularni üzüp tashlighaysen.

Bosszút áll az utánam leselkedőkön; a te igazságod által rontsd meg őket.

6 Men Sanga xalis qurbanliqlar sunimen; Namingni medhiyeleymen, i Perwerdigar; Shundaq qilish eladur.

Kész szívvel áldozom néked: áldom a te nevedet, Uram, mert jó.

7 Chünki U méni barliq bala-qazalardin qutquzdi; Düshmenlirimning meghlubiyitini öz közum bilen kördüm.

Mert minden nyomorúságból megszabadított engem, s megpihentette szemeimet ellenségeimen.