Zebur 38
1 Dawut yazghan küy: — (Eslime üchün) I Perwerdigar, ghezipingde tenbih bermigeysen, Qehringde méni jazalimighaysen!
Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
2 Chünki oqliring méni zeximlendürüp sanjidi, Qolung üstümdin qattiq basti.
Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
3 Qattiq gheziping tüpeylidin etlirimde héch saqliq yoq, Gunahim tüpeylidin ustixanlirimda aram yoqtur.
Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
4 Chünki gunahlirim boyumdin tashti; Ular kötürelmigüsiz éghir yüktek méni bésiwaldi.
Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
5 Exmeqliqimdin jarahetlirim sésip, shelwerep ketti.
Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
6 Azabtin bellirim tolimu pükülüp ketti, Kün boyi ghemge pétip yürimen!
Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
7 Chatiraqlirim otqa toldi, Etlirimning saq yéri yoqtur.
Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
8 Men tolimu halsirap, ézilip kettim; Qelbimdiki azab-qayghu tüpeylidin hörkireymen.
Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
9 Reb, barliq arzuyum köz aldingdidur; Uh tartishlirim Sendin yoshurun emes;
Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
10 Yürikim jighildap, halimdin kettim; Közlirimning nuri öchti.
Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
11 Yar-buraderlirimmu méni urghan waba tüpeylidin, özlirini mendin tartti; Yéqinlirimmu mendin yiraq qachti.
Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
12 Jénimni almaqchi bolghanlar tuzaq quridu; Manga ziyanni qestligenler zehirini chachmaqta; Ular kün boyi hiyle-mikirlerni oylimaqta.
De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
13 Lékin men gas ademdek anglimaymen, Gacha ademdek aghzimni achmaymen;
De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
14 Berheq, men angliyalmaydighan gaslardek bolup qaldim; Aghzimda qilidighan reddiye-tenbih yoq.
És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
15 Chünki ümidimni Sen Perwerdigargha baghlidim; Reb Xudayim, Sen iltijayimgha ijabet qilisen.
Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
16 Chünki men: — «Ular méning üstümge chiqip maxtanmighay; Bolmisa, putlirim téyilip ketkende, ular shadlinidu» — dédim men.
Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
17 Chünki men deldengship, tügishey dep qaldim, Azabim köz aldimdin ketmeydu.
És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
18 Chünki men öz yamanliqimni iqrar qilimen; Gunahim üstide qayghurimen.
Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
19 Lékin düshmenlirim jushqun hem küchlüktur; Qara chaplap, manga nepretlen’genlerning sani nurghundur.
De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
20 Wapagha japa qilidighanlar bolsa, men bilen qarshilishidu; Chünki men yaxshiliqni közlep, intilimen.
És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
21 I Perwerdigar, mendin waz kechmigeysen! I Xudayim, mendin yiraqlashmighaysen!
Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
22 I Reb, méning nijatliqim, Manga chapsan yardem qilghaysen!
Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
