Zebur 26

1 Dawut yazghan küy: — Men üchün höküm chiqarghaysen, i Perwerdigar; Chünki men öz durusluqumda turup mangdim; Men Perwerdigargha tayinip kelgenmen; Men téyilip ketmeymen.

Dávidé. Ítélj meg engem, Uram! mert én ártatlanságban éltem és az Úrban bíztam ingadozás nélkül.

2 Méni sinap baqqaysen, i Perwerdigar, méni tekshürüp baqqin; Wijdanimni, qelbimni tawlighaysen;

Próbálj meg, Uram, és kisérts meg, és vizsgáld meg veséimet és szívemet.

3 Chünki özgermes muhebbitingni köz aldimda tutqanmen; Men heqiqitingni özümge yétekchi qilip mangdimmen.

Mert kegyelmed szemem előtt van, és hűségedben járok-kelek.

4 Men yalghanchilar bilen hemdastixan olturmidim; Saxtipezlerge hemrah bolushqa kirmeymen.

Nem ültem együtt hivalkodókkal, és alattomosokkal nem barátkoztam.

5 Yamanliq qilghuchilar jamaitidin yirginimen; Reziller bilenmu olturmaymen.

Gyűlölöm a rosszak társaságát, és a gonoszokkal együtt nem ülök.

6 Qollirimni gunahsizliqta yuyimen; Shunda, qurban’gahingni aylinip yüreleymen.

Ártatlanságban mosom kezemet, és oltárodat gyakorlom Uram!

7 We hem teshekkürlerni anglitimen; Barliq karametliringni jakarlaymen.

Hogy hallatós szóval dicsérjelek téged, és elbeszéljem minden csodatettedet.

8 I Perwerdigar, makaning bolghan öyni, Shan-sheriping turghan jayni söyüp keldim;

Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsőséged hajlékának helyét.

9 Jénimni gunahkarlar bilen, Hayatimni qanxorlar bilen bille élip ketmigeysen;

Ne sorozd a bűnösökkel együvé lelkemet, sem életemet a vérszopókkal együvé,

10 Ularning qolida suyiqestler bardur, Ong qoli parilerge toldi.

A kiknek kezében vétek van, és jobbjuk telve vesztegetéssel.

11 Men bolsam, durusluqumda méngip yüriwérimen; Méni hörlükke chiqirip qutquzghaysen, Manga méhir-shepqet körsetkeysen.

Én pedig ártatlanságban élek; ments meg és könyörülj rajtam.

12 Putum bolsa tüptüz jayda turidu; Jamaetler arisida turup Perwerdigargha teshekkür-medhiyiler qayturimen.

Lábam megáll igazsággal; áldom az Urat a gyülekezetekben.