< Zebur 26 >
1 Dawut yazghan küy: — Men üchün höküm chiqarghaysen, i Perwerdigar; Chünki men öz durusluqumda turup mangdim; Men Perwerdigargha tayinip kelgenmen; Men téyilip ketmeymen.
Dávidtól. Szerezz jogot nekem, Örökkévaló, mert én gáncstalanságomban jártam és az Örökkévalóban bíztam, nem ingok meg.
2 Méni sinap baqqaysen, i Perwerdigar, méni tekshürüp baqqin; Wijdanimni, qelbimni tawlighaysen;
Vizsgálj engem, Örökkévaló, és kísérts meg, próbáld ki veséimet és szívemet.
3 Chünki özgermes muhebbitingni köz aldimda tutqanmen; Men heqiqitingni özümge yétekchi qilip mangdimmen.
Mert szereteted szemeim előtt van és járok a te igazságodban.
4 Men yalghanchilar bilen hemdastixan olturmidim; Saxtipezlerge hemrah bolushqa kirmeymen.
Nem ültem hamisság embereivel és alattomosokhoz nem mentem be.
5 Yamanliq qilghuchilar jamaitidin yirginimen; Reziller bilenmu olturmaymen.
Gyűlölöm a gonosztevők gyülekezetét és gonoszokkal nem ülök.
6 Qollirimni gunahsizliqta yuyimen; Shunda, qurban’gahingni aylinip yüreleymen.
Tisztaságban mosom kezeimet, hogy körüljárhassam oltárodat, Örökkévaló,
7 We hem teshekkürlerni anglitimen; Barliq karametliringni jakarlaymen.
hogy hallassam a hála hangját és hogy elbeszéljem mind a csodatotteidet
8 I Perwerdigar, makaning bolghan öyni, Shan-sheriping turghan jayni söyüp keldim;
Örökkévaló, szeretem házad hajlékát és dicsőséged lakásának helyét.
9 Jénimni gunahkarlar bilen, Hayatimni qanxorlar bilen bille élip ketmigeysen;
Ne vedd el vétkesekkel lelkemet és a vérontás embereivel éltemet,
10 Ularning qolida suyiqestler bardur, Ong qoli parilerge toldi.
a kiknek kezeiben gazság van és jobbjuk telve megvesztegetéssel!
11 Men bolsam, durusluqumda méngip yüriwérimen; Méni hörlükke chiqirip qutquzghaysen, Manga méhir-shepqet körsetkeysen.
De én gáncstalanságomban járok: válts meg és kegyelmezz nekem.
12 Putum bolsa tüptüz jayda turidu; Jamaetler arisida turup Perwerdigargha teshekkür-medhiyiler qayturimen.
Lábam egyenes helyen áll; gyülekezetekben áldom az Örökkévalót.