< Zebur 147 >

1 Hemdusana! Yahni medhiyilenglar! Berheq, bundaq qilish shérindur; Xudayimizni küylenglar! Medhiye oqush insan’gha yarishidu.
Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!
2 Perwerdigar Yérusalémni bina qilmaqta; Israilning sürgün qilin’ghanlirini U yighip kélidu;
Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;
3 U köngli sunuqlarni dawalaydu; Ularning yarilirini tangidu.
Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
4 U yultuzlarning sanini sanaydu; Ularning hemmisige bir-birlep isim qoyidu.
Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.
5 Ulughdur Rebbimiz, zor qudretliktur; Uning chüshinishi cheksizdur.
Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
6 Perwerdigar yawash möminlerni yölep kötüridu; Rezillerni yergiche töwen qilidu.
Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
7 Perwerdigargha teshekkürler bilen naxsha éytinglar; Küylerni chiltargha tengshep éytinglar!
Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
8 U asmanni bulutlar bilen qaplitidu, Zémin’gha yamghurni békitidu, Taghlarda ot-chöplerni östüridu;
A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;
9 Mallargha ozuq, Tagh qaghisining chüjiliri zarlighanda, ulargha ozuq béridu;
A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
10 At küchidin U zoq almaydu; Ademning chebdes putlirini xursenlik dep bilmeydu;
Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
11 Perwerdigar belki Özidin eyminidighanlarni, Özining özgermes muhebbitige ümid baghlighanlarni xursenlik dep bilidu.
Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
12 Perwerdigarni maxtanglar, i Yérusalém; Xudayingni medhiyile, i Zion.
Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
13 Chünki U derwaziliringning taqaqlirini mehkem qilidu; Séningde turuwatqan perzentliringge bext-beriket berdi.
Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.
14 U chet-chégraliringda aram-tinchliq yürgüzidu, Séni bughdayning ésili bilen qanaetlendüridu.
Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
15 U Öz emr-bésharetlirini yer yüzige ewetidu; Uning söz-kalami intayin téz yügüridu.
Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!
16 U aq qarni yungdek béridu, Qirawni küllerdek tarqitidu.
Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.
17 Uning muzini nan uwaqliridek qilip parchiliwétidu; Uning soghuqi aldida kim turalisun?
Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?
18 U sözini ewetip, ularni éritidu; Uning shamilini chiqirip, sularni aqquzidu.
Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
19 U Öz söz-kalamini Yaqupqa, Belgilimilirini hem hökümlirini Israilgha ayan qilidu;
Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
20 U bashqa héchbir elge mundaq muamile qilmighandur; Uning hökümlirini bolsa, ular bilip baqqan emes. Hemdusana!
Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!

< Zebur 147 >