Zebur 147
1 Hemdusana! Yahni medhiyilenglar! Berheq, bundaq qilish shérindur; Xudayimizni küylenglar! Medhiye oqush insan’gha yarishidu.
Hallelúja! Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.
2 Perwerdigar Yérusalémni bina qilmaqta; Israilning sürgün qilin’ghanlirini U yighip kélidu;
Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.
3 U köngli sunuqlarni dawalaydu; Ularning yarilirini tangidu.
Ő, ki meggyógyítja a megtört szivüeket és bekötözi fájdalmaikat;
4 U yultuzlarning sanini sanaydu; Ularning hemmisige bir-birlep isim qoyidu.
számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.
5 Ulughdur Rebbimiz, zor qudretliktur; Uning chüshinishi cheksizdur.
Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.
6 Perwerdigar yawash möminlerni yölep kötüridu; Rezillerni yergiche töwen qilidu.
Föntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.
7 Perwerdigargha teshekkürler bilen naxsha éytinglar; Küylerni chiltargha tengshep éytinglar!
Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!
8 U asmanni bulutlar bilen qaplitidu, Zémin’gha yamghurni békitidu, Taghlarda ot-chöplerni östüridu;
A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;
9 Mallargha ozuq, Tagh qaghisining chüjiliri zarlighanda, ulargha ozuq béridu;
megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.
10 At küchidin U zoq almaydu; Ademning chebdes putlirini xursenlik dep bilmeydu;
Nem a lónak erejében telik kivánsága, nem a férfi czombjaiban telik kedve.
11 Perwerdigar belki Özidin eyminidighanlarni, Özining özgermes muhebbitige ümid baghlighanlarni xursenlik dep bilidu.
Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.
12 Perwerdigarni maxtanglar, i Yérusalém; Xudayingni medhiyile, i Zion.
Dicsőitsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!
13 Chünki U derwaziliringning taqaqlirini mehkem qilidu; Séningde turuwatqan perzentliringge bext-beriket berdi.
Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.
14 U chet-chégraliringda aram-tinchliq yürgüzidu, Séni bughdayning ésili bilen qanaetlendüridu.
Ő, ki békét teszen határodul, búzának javával jóllakat téged;
15 U Öz emr-bésharetlirini yer yüzige ewetidu; Uning söz-kalami intayin téz yügüridu.
ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;
16 U aq qarni yungdek béridu, Qirawni küllerdek tarqitidu.
ki havat ad, akár a gyapju, deret szór, akár a hamu,
17 Uning muzini nan uwaqliridek qilip parchiliwétidu; Uning soghuqi aldida kim turalisun?
dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?
18 U sözini ewetip, ularni éritidu; Uning shamilini chiqirip, sularni aqquzidu.
Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,
19 U Öz söz-kalamini Yaqupqa, Belgilimilirini hem hökümlirini Israilgha ayan qilidu;
Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.
20 U bashqa héchbir elge mundaq muamile qilmighandur; Uning hökümlirini bolsa, ular bilip baqqan emes. Hemdusana!
Nem tett úgy egy nem yetnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!
