Zebur 13

1 Neghmichilerning béshigha tapshurulup oqulsun dep, Dawut yazghan küy: — I Perwerdigar, qachan’ghiche? Sen méni menggüge untumsen? Qachan’ghiche didaringni mendin yoshurisen?

Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.

2 Qachan’ghiche herküni qayghurup, qelbimde? Qachan’ghiche düshminim mendin shadlinip ghalib yüridu?

Uram, meddig felejtkezel el rólam végképen? Meddig rejted el orczádat tőlem?

3 Manga qara, manga jawab bergin, i Perwerdigar Xudayim! Ölüm uyqusi méni bésip kelgüche, Közümni yorutqaysen,

Meddig tanakodjam lelkemben, bánkódjam szívemben naponként? Meddig hatalmaskodik az én ellenségem rajtam?

4 Düshminimning: «Men küchiyip uning üstidin ghelibe qildim» démesliki üchün, Reqiblirim sentürülgenlikimni körüp shadlanmasliqi üchün, [közümni yorutqaysen]!

Nézz ide, felelj nékem, Uram Istenem; világosítsd meg szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra;

5 Biraq men bolsam Séning özgermes muhebbitingge özümni tapshurdum; Yürikim Séning nijatliqingdin shadlinidu;

Hogy ne mondja ellenségem: meggyőztem őt; háborgatóim ne örüljenek, hogy tántorgok.

6 Men Perwerdigargha naxsha éytimen; Chünki U manga zor méhribanliqni körsetti.

Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!