Zebur 129

1 «Yuqirigha chiqish naxshisi» «Yashliqimdin tartip ular köp qétim méni xar qilip keldi» — — Ah, Israil hazir buni désun —

Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel.

2 «Ular yashliqimdin tartip köp qétim méni xar qilip keldi, Biraq üstümdin ghelibe qilghan emes.

Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

3 Qosh heydigüchiler dümbemde heydigen, Chöneklirini intayin uzun tartqan».

Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

4 Perwerdigar heqqaniydur; U rezillerning asaretlirini sunduruwetti;

Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

5 Ular shermende bolup arqisigha yandurulsun, Ziondin nepretlinidighanlarning hemmisi!

Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.

6 Ular ögzide ünüp chiqqan chöptek bolsun; Üzülmey turupla soliship kétidighan;

Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.

7 Ot-chöp orighuchigha uningdin bir tutammu chiqmaydu; Bagh baghlighuchigha bir quchaqmu chiqmaydu;

A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.

8 Ötüp kétiwatqanlarmu: «Perwerdigarning berikiti üstünglarda bolghay; Perwerdigarning nami bilen silerge bext tileymiz!» — dégen salamni héch bermeydu.

Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!