< Zebur 121 >

1 «Yuqirigha chiqish naxshisi» Közlirimni taghlar terepke kötürüp qaraymen; Méning yardimim qeyerdin kélur?
Ének a zarándoklásra. A hegyek felé emelem szemeimet: honnan jön segítségem?
2 Méning yardimim Perwerdigardindur; Asman-zéminni Yaratquchidindur.
Segítségem az Örökkévalótól, ki égnek és földnek teremtője.
3 U putungni héch téyildurmaydu; Séni saqlighuchi héch mügdimeydu!
Ne engedje ingadozni lábadat, ne szunnyadjon a te őriződ!
4 Mana, qara, Israilni saqlighuchi hem mügdimeydu, hem uxlimaydu!
Íme, nem szunnnyad és nem alszik Izraél őrzője.
5 Perwerdigar séning saqlighuchingdur; Perwerdigar ong yéningdiki sayiwendur.
Az Örökkévaló a te őrződ, az Örökkévaló a te árnyékod, jobb kezed mellett.
6 Quyash kündüzde, ay kéchide sanga zerer yetküzmeydu;
Nappal nem ver téged a nap, sem éjjel a hold.
7 Perwerdigar barliq yamanliqtin séni saqlaydu; U jéningni saqlaydu;
Az Örökkévaló megőriz téged minden rossztól, megőrzi lelkedet.
8 Perwerdigar chiqishingni, kirishingni, Buningdin kéyin ebedil’ebedgiche saqlaydu.
Az Örökkévaló megőrzi mentedet és jöttödet, mostantól mindörökké!

< Zebur 121 >