< Zebur 108 >
1 Dawutning küy-naxshisi: — Iradem ching, i Xuda, iradem ching; Men medhiye naxshilirini éytip, Berheq, Séni küyleymen, pütün rohim bilen!
Ének. Dávid zsoltára. Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsőségem is kész.
2 I neghme-sazlirim, oyghan! Men seher quyashinimu oyghitimen!
Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!
3 Xelq-milletler arisida Séni ulughlaymen, i Perwerdigar; Eller arisida Séni küyleymen!
Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!
4 Chünki özgermes muhebbiting ershlerge yetküdek ulughtur; Heqiqiting bulutlargha taqashti.
Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod!
5 I Xuda, shan-shöhriting ershlerdin yuqiri ulughlan’ghay, Shan-sheriping yer yüzini qaplighay!
Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!
6 Öz söygenliringning nijatliq tépishi üchün, Ong qolung bilen qutquzghaysen, Duayimni ijabet qilghaysen.
Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!
7 Xuda Öz pak-muqeddeslikide shundaq dégen: — «Men tentene qilimen, Men Shekem diyarini bölüp bérimen, Sukkot wadisini [teqsim qilishqa] ölcheymen.
Az ő szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.
8 Giléad Manga mensuptur, Manassehmu Manga mensuptur; Efraim bolsa béshimdiki dubulghamdur, Yehuda Méning emr-perman chiqarghuchimdur;
Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelőm.
9 Moab Méning yuyunush jawurumdur; Édomgha chorughumni tashlaymen; Men Filistiye üstidin tentene qilimen!».
Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.
10 Kim Méni bu mustehkem sheherge bashlap kirelisun? Kim Méni Édomgha élip baralisun?
Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?
11 I Xuda, Sen bizni rasttinla chetke qaqtingmu? Qoshunlirimiz bilen bille jengge chiqmamsen?
Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?
12 Bizni zulumlardin qutulushqa yardemleshkeysen, Chünki insanning yardimi bikardur!
Adj szabadulást nékünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség!
13 Xuda arqiliq biz choqum baturluq körsitimiz; Bizge zulum qilghuchilarni cheyligüchi del U Özidur!
Istennel hatalmasan cselekszünk, és ő megtapodja ellenségeinket.