Zebur 104
1 Perwerdigargha teshekkür-medhiye qaytur, i jénim! I Perwerdigar Xudayim, intayin ulughsen; Shanu-shewket we heywet bilen kiyin’gensen;
Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
2 Libas bilen pürken’gendek yoruqluqqa pürken’gensen, Asmanlarni chédir perdisi kebi yayghansen.
Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
3 U yuqiriqi rawaqlirining limlirini sulargha ornatqan, Bulutlarni jeng harwisi qilip, Shamal qanatliri üstide mangidu;
Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.
4 U perishtilirini shamallar, Xizmetkarlirini ot yalquni qilidu.
Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.
5 Yerni U ulliri üstige ornatqan; U esla tewrinip ketmeydu.
Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
6 Libas bilen oralghandek, uni chongqur déngizlar bilen orighansen, Sular taghlar choqqiliri üstide turdi.
Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
7 Séning tenbihing bilen sular beder qachti, Güldürmamangning sadasidin ular tézdin yandi;
dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
8 Taghlar örlep chiqti, Wadilar chüshüp ketti, [Sular] Sen békitken jaygha chüshüp ketti.
felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
9 Ular téship, yerni yene qaplimisun dep, Sen ulargha cheklime qoyghansen.
Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
10 [Tengri] wadilarda bulaqlarni échip urghutidu, Suliri taghlar arisida aqidu.
Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
11 Daladiki herbir janiwargha ussuluq béridu, Yawayi éshekler ussuzluqini qanduridu.
Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
12 Köktiki qushlar ularning boyida qonidu, Derex shaxliri arisida sayraydu.
Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.
13 U yuqiridiki rawaqliridin taghlarni sughiridu; Yer Séning yasighanliringning méwiliridin qandurulidu!
Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
14 U mallar üchün ot-chöplerni, Insanlar üchün köktatlarni östüridu, Shundaqla nanni yerdin chiqiridu;
Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
15 Ademning könglini xush qilidighan sharabni, Insan yüzini parqiritidighan mayni chiqiridu; Insanning yürikige nan bilen quwwet béridu;
és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
16 Perwerdigarning derexliri, Yeni Özi tikken Liwan kédir derexliri [su ichip] qanaetlinidu.
Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;
17 Ene ashular arisigha qushlar uwa yasaydu, Leylek bolsa, archa derexlirini makan qilidu.
ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.
18 Égiz choqqilar tagh öchkilirining, Tik yarlar sughurlarning panahi bolidu.
A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
19 Pesillerni békitmek üchün U ayni yaratti, Quyash bolsa pétishini bilidu.
Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
20 Sen qarangghuluq chüshürisen, tün bolidu; Ormandiki janiwarlarning hemmisi uningda shipir-shipir kézip yüridu.
szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
21 Arslanlar olja izdep hörkireydu, Tengridin ozuq-tülük sorishidu;
Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.
22 Quyash chiqipla, ular chékinidu, Qaytip kirip uwilirida yatidu.
Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
23 Insan bolsa öz ishigha chiqidu, Ta kechkiche méhnette bolidu.
Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
24 I Perwerdigar, yasighan herxil nersiliring neqeder köptur! Hemmisini hékmet bilen yaratqansen, Yer yüzi ijat-bayliqliring bilen toldi.
Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
25 Ene büyük bipayan déngiz turidu! Uningda san-sanaqsiz ghuzh-ghuzh janiwarlar, Chong we kichik haywanlar bar.
Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
26 Shu yerde kémiler qatnaydu, Uningda oynaqlisun dep sen yasighan léwiatanmu bar;
Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
27 Waqtida ozuq-tülük bergin dep, Bularning hemmisi Sanga qaraydu.
Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –
28 Ulargha berginingde, tériwalidu, Qolungni achqiningdila, ular nazunémetlerge toyidu.
Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
29 Yüzüngni yoshursang, ular dekke-dükkige chüshidu, Rohlirini alsang, ular jan üzüp, Yene tupraqqa qaytidu.
Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.
30 Rohingni ewetkiningde, ular yaritilidu, Yer-yüzi yéngi [bir dewr bilen] almishidu.
Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.
31 Perwerdigarning shan-shöhriti ebediydur, Perwerdigar Öz yaratqanliridin xursen bolidu.
Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
32 U yerge baqqinida, yer titreydu, Taghlargha tegkinide, ular tütün chiqiridu.
Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
33 Hayatla bolidikenmen, Perwerdigargha naxsha éytimen; Wujudum bolsila Xudayimni küyleymen.
Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!
34 U sürgen oy-xiyallirimdin söyünse! Perwerdigarda xushallinimen!
Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
35 Gunahkarlar yer yüzidin tügitilidu, Reziller yoq bolidu. I jénim, Perwerdigargha teshekkür-medhiye qaytur! Hemdusana!
Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!
