Zebur 101

1 Dawut yazghan küy: — Men özgermes muhebbet hem adalet toghruluq naxsha éytimen, Séni, i Perwerdigar, naxshilar bilen küyleymen.

Dávidtól. Zsoltár. Szeretetet és jogot hadd énekelek, neked, Örökkévaló, hadd zengek.

2 Men mukemmel yolda éhtiyat bilen ish körimen; Sen qachanmu yénimgha kélisen!? Öz öy-ordamda sap köngül bilen yürimen.

Hadd ügyelek gáncstalan útra – mikor jösz majd hozzám? Járni fogok szívem gáncstalanságában az én házamban.

3 Héch pasiq nersini köz aldimgha keltürmeymen, Yoldin chetnigenlerning qilmishlirigha nepretlinimen; Bundaqlar manga héch yépishmas esla.

Nem tartok szemeim előtt alávaló dolgot; elpártolást elkövetni, azt gyűlölöm, rám ne ragadjon.

4 Egri köngül méningdin yiraq kétidu, Héch rezillikni tonughum yoqtur.

Ferde szív távozzék tőlem, rosszról ne tudjak;

5 Kimki öz yéqinining keynidin töhmet qilghan bolsa, Men uni yoqitimen; Neziri üstün, dili tekebbur ademni men sighdurmaymen;

ki titkon megszólja felebarátját, azt megsemmisítem, a büszke szeműt és telhetetlen szívűt, azt nem viselem el.

6 Közlirim zémindiki möminlerdidur, Ular ordamda men bilen bille tursun! Kim mukemmel yolda mangsa, u méning xizmitimde bolidu.

Szemeimet az ország híveire vetem, hogy velem lakjanak; ki gáncstalan úton jár, az szolgáljon engem.

7 Aldamchiliq yürgüzgenlerning öy-ordamda orni bolmaydu, Yalghan sözligenler köz aldimda turmaydu.

Ne lakjék az én házamban csalárdságot tevő, hazugságokat beszélő ne álljon meg szemeim előtt.

8 Perwerdigarning shehiridin yamanliq qilghuchilarni üzüp tashlash üchün, Her seherde zémindiki barliq rezil ademlerni yoqitimen.

Reggelenként megsemmisítem mind az ország gonoszait, hogy kiirtsam az Örökkévaló városából azokat, kik jogtalant tesznek.