Matta 9
1 Shuning bilen u kémige chüshüp déngizdin ötüp, özi turghan sheherge qaytip keldi.
És hajóra szállva átkele, és méne a maga városába.
2 We mana, kishiler zembilge yatquzulghan bir palechni uning aldigha élip keldi. Eysa ularning ishenchini körüp héliqi palechke: — Oghlum, yüreklik bol, gunahliring kechürüm qilindi, — dédi.
És ímé hoznak vala hozzá egy ágyban fekvő gutaütött embert. És látva Jézus azoknak hitét, monda a gutaütöttnek: Bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bűneid.
3 Andin mana, Tewrat ustazliridin beziliri könglide: «Bu adem kupurluq qiliwatidu!» dep oylidi.
És ímé némelyek az írástudók közül mondának magukban: Ez káromlást szól.
4 Ularning könglide néme oylawatqanliqini bilgen Eysa ulargha: — Néme üchün könglünglarda rezil oylarda bolisiler?
És Jézus, látva az ő gondolataikat, monda: Miért gondoltok gonoszt a ti szívetekben?
5 «Gunahliring kechürüm qilindi» déyish asanmu yaki «Ornungdin tur, mang!» déyishmu? — dédi we yene ulargha: —
Mert mi könnyebb, ezt mondani-é: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy ezt mondani: Kelj föl és járj?
6 Emma hazir silerning Insan’oghlining yer yüzide gunahlarni kechürüm qilish hoquqigha ige ikenlikini bilishinglar üchün, — u palech késelge: — Ornungdin tur, orun-körpengni yighishturup öyüngge qayt, — dédi.
Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani (ekkor monda a gutaütöttnek): Kelj föl, vedd a te ágyadat, és eredj haza.
7 Héliqi adem ornidin turup öyige qaytti.
És az felkelvén, haza méne.
8 Buni körgen top-top ademler qorqushup, insanlargha bundaq hoquqni bergen Xudani ulughlashti.
A sokaság pedig ezt látván, elálmélkodék, és dicsőíté az Istent, hogy ilyen hatalmat adott az embereknek.
9 Eysa u yerdin chiqip aldigha kétiwétip, baj yighidighan orunda olturghan, Matta isimlik bir [bajgirni] kördi. U uninggha: — Manga egeshkin! — dédi. We Matta ornidin turup, uninggha egeshti.
És mikor Jézus onnét tovább méne, láta egy embert ülni a vámszedő helyen, a kinek Máté volt a neve, és monda néki: Kövess engem! És az felkelvén, követé őt.
10 We shundaq boldiki, Eysa [Mattaning] öyide méhman bolup dastixanda olturghanda, nurghun bajgirlar we gunahkarlarmu kirip, Eysa we uning muxlisliri bilen hemdastixan boldi.
És lőn, a mikor ő letelepedék a házban, ímé sok vámszedő és bűnös jött oda és letelepedtek Jézussal és az ő tanítványaival az asztalhoz.
11 Buni körgen Perisiyler uning muxlislirigha: — Ustazinglar némishqa bajgir we gunahkarlar bilen bir dastixanda yep-ichip olturidu?! — dédi.
És látva ezt a farizeusok, mondának az ő tanítványainak: Miért eszik ez a ti Mesteretek a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?
12 Bu gepni anglighan Eysa: — Saghlam ademler emes, belki bimarlar téwipqa mohtajdur.
Jézus pedig ezt hallván, monda nékik: Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek.
13 Siler bérip [muqeddes yazmilardiki]: «Izdeydighinim qurbanliqlar emes, belki rehim-shepqet» déyilgen shu sözning menisini ögininglar; chünki men heqqaniylarni emes, belki gunahkarlarni chaqirghili keldim, dédi.
Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hivogatni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre.
14 Shu waqitlarda, Yehya [peyghemberning] muxlisliri Eysaning yénigha kélip uninggha: — Némishqa biz we Perisiyler pat-pat roza tutimiz, lékin sizning muxlisliringiz tutmaydu? — dep sorashti.
Akkor a János tanítványai jövének hozzá, mondván: Miért hogy mi és a farizeusok sokat bőjtölünk, a te tanítványaid pedig nem bőjtölnek?
15 Eysa jawaben: — Toyi boluwatqan yigit téxi toyda hemdastixan oltughan chaghda, toy méhmanliri haza tutup oltursa qandaq bolidu!? Emma shu künler kéliduki, yigit ulardin élip kétilidu, ular shu künde roza tutidu.
És monda nékik Jézus: Vajjon szomorkodhatik-é a násznép a míg velök van a vőlegény? de eljőnek a napok, a mikor elvétetik tőlök a vőlegény, és akkor bőjtölni fognak.
16 Héchkim kona könglekke yéngi rexttin yamaq salmaydu. Undaq qilsa, yéngi yamaq [kiriship], kiyimni tartip yirtiwétidu. Netijide, yirtiq téximu yoghinap kétidu.
Senki sem vet pedig új posztóból foltot az ócska ruhára; mert a mi azt kitoldaná, még elszakít a ruhából és nagyobb szakadás lesz.
17 Shuningdek, héchkim yéngi sharabni kona tulumlargha qachilimaydu. Eger undaq qilsa, [sharabning échishi bilen] tulumlar yérilip kétidu-de, sharabmu tökülüp kétidu hem tulumlarmu kardin chiqidu. Shuning üchün kishiler yéngi sharabni yéngi tulumlargha qachilaydu; shundaq qilghanda, her ikkilisi saqlinip qalidu.
Új bort sem töltenek ó tömlőkbe; máskülönben a tömlők szétszakadoznak, és a bor kiömöl, a tömlők is elvesznek; hanem az új bort új tömlőkbe töltik, és mindkettő megmarad.
18 U [Yehyaning muxlislirigha] bu sözlerni qiliwatqan waqtida, mana bir hökümdar kélip, uning aldigha bash urup: — Méning qizim hazirla ölüp ketti; emma siz bérip uninggha qolingizni tegküzüp qoysingiz, u tirilidu, dédi.
Mikor ezeket mondá nékik, ímé egy főember eljövén leborula előtte, mondván: Az én leányom épen most halt meg; de jer, vesd reá kezedet, és megelevenedik.
19 Eysa ornidin turup, muxlisliri bilen bille uning keynidin mangdi.
És felkelvén Jézus követé őt tanítványaival együtt.
20 We mana, yolda xun tewresh késilige giriptar bolghinigha on ikki yil bolghan bir ayal Eysaning arqisidin kélip, uning tonining péshini silidi.
És ímé, egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásban szenved vala, hozzájárulván hátulról, illeté az ő ruhájának szegélyét.
21 Chünki u ichide «Uning tonini silisamla, choqum saqiyip kétimen» dep oylighanidi.
Mert ezt mondja vala magában: Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok.
22 Emma Eysa keynige burulup, uni körüp: — Qizim, yüreklik bol, ishenching séni saqaytti! dédi. Shuning bilen u ayal shu saette saqaydi.
Jézus pedig megfordulván és reá tekintvén, monda: Bízzál leányom; a te hited megtartott téged. És meggyógyult az asszony abban az órában.
23 Emdi Eysa héliqi hökümdarning öyige kirgende, ney chéliwatqan we haza tutup waysawatqan kishiler topini körüp,
És Jézus a főember házához érvén, látván a sípolókat és a tolongó sokaságot,
24 ulargha: — Chiqip kétinglar, bu qiz ölmidi, belki uxlawatidu, dédi. [Shuni anglap] köpchilik uni mesxire qildi.
Monda nékik: Menjetek el innen, mert a leányzó nem halt meg, hanem aluszik. És kinevették őt.
25 Kishiler chiqiriwétilgendin kéyin, u qizning yénigha kirip, uning qolini tutiwidi, qiz ornidin turdi.
Mikor pedig a sokaság eltávolíttaték, bemenvén, megfogá annak kezét, és a leányzó felkelt.
26 Bu toghrisidiki xewer pütün yurtta pur ketti.
És elterjede ez a hír abban az egész tartományban.
27 Eysa u yerdin chiqqanda, ikki qarighu uning keynidin kélip: — I Dawutning oghli, bizge rehim qilghaysiz! — dep nida qilishti.
És mikor Jézus tovább ment onnét, két vak követé őt, kiáltozva és ezt mondva: Könyörülj rajtunk, Dávidnak fia!
28 U öyge kirgendin kéyin, shu ikki qarighu uning aldigha keldi. Eysa ulardin: — Siler méning bu ishqa qadir ikenlikimge ishinemsiler? — dep soridi. — I Rebbim, ishinimiz, — dep jawab berdi ular.
Mikor pedig beméne a házba, oda menének hozzá a vakok, és monda nékik Jézus: Hiszitek-é, hogy én azt megcselekedhetem? Mondának néki: Igen, Uram.
29 U qolini ularning közlirige tegküzüp turup: — Ishenchinglar boyiche bolsun! déwidi,
Akkor illeté az ő szemeiket, mondván: Legyen néktek a ti hitetek szerint.
30 Ularning közliri échildi. Eysa ulargha: Bu ishni héchkimge éytmanglar! dep qattiq tapilidi.
És megnyilatkozának azoknak szemei; és rájok parancsola Jézus, mondván: Meglássátok, senki meg ne tudja!
31 Lékin ular u yerdin chiqipla, uning nam-shöhritini pütkül yurtqa yéyiwetti.
Azok pedig kimenvén, elterjeszték az ő hírét abban az egész tartományban.
32 Ular chiqip kétiwatqanda, kishiler jin chaplashqan bir gachini uning aldigha élip keldi.
Mikor pedig azok elmentek vala, ímé egy ördöngős néma embert hozának néki.
33 Uninggha chaplashqan jinning heydilishi bilenla, héliqi adem zuwan’gha keldi. Xalayiq intayin heyranuhes bolup: — Bundaq ish Israilda zadi körülüp baqmighan, — déyishti.
És az ördögöt kiűzvén, megszólalt a néma; és a sokaság csudálkozik vala, mondván: Soha nem láttak ilyet Izráelben!
34 Lékin Perisiyler: — U jinlarni jinlarning emirige tayinip qoghlaydiken, déyishti.
A farizeusok pedig ezt mondják vala: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.
35 We Eysa barliq sheher we yéza-qishlaqlarni kézip, ularning sinagoglirida telim bérip, ersh padishahliqidiki xush xewerni jakarlidi we herxil késellerni we herxil méyip-ajizlarni saqaytti.
És körüljárja vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtelenséget a nép között.
36 Lékin u top-top ademlerni körüp ulargha ich aghritti, chünki ular xarlinip padichisiz qoy padiliridek panahsiz idi.
Mikor pedig látta vala a sokaságot, könyörületességre indula rajtok, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok.
37 Shuning bilen u muxlislirigha: — Hosul derweqe köp iken, biraq [hosul élish üchün] ishleydighanlar az iken.
Akkor monda az ő tanítványainak: Az aratni való sok, de a munkás kevés.
38 Shunga hosulning Igisidin, Öz hosulingni yighiwélishqa ishlemchilerni jiddiy ewetkeysen, dep tilenglar, — dédi.
Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.
