Ayup 30
1 — «Biraq hazir bolsa, yashlar méni mazaq qilidu, Ularning dadilirini hetta padamni baqidighan itlar bilen bille ishleshke yol qoyushnimu yaman körettim.
És most kaczagnak rajtam, kik korra fiatalabbak nálam, kiknek atyáit megvetettem, hogy nyájam ebei mellé sem helyeztem volna el.
2 Ularning maghduri ketkendin kéyin, Qolidiki küch manga néme payda yetküzelisun?
Kezeik ereje is minek nekem? Rájok nézve elveszett erejük telje,
3 Yoqsuzluq hem achliqtin yiglep ketken, Ular uzundin buyan chölderep ketken desht-bayawanda quruq yerni ghajaydu.
szűkölködés és éhezés által kiaszva. A kik bekószálják a sivatagot, a puszta és a pusztaság éjjelét;
4 Ular emen-shiwaqni chatqallar arisidin yulidu, Shumbuyining yiltizlirinimu térip özlirige nan qilidu.
a kik leszakítanak sós füvet a bokor mellett s rekettye gyökere az ő kenyerük.
5 Ular el-yurtlardin heydiwétilgen bolidu, Kishiler ularni körüpla oghrini körgendek warqirap tillaydu.
Az emberek köréből kiűzetnek, riadnak rájuk mint a tolvajra.
6 Shuning bilen ular sürlük jilghilarda qonup, Tashlar arisida, gharlar ichide yashashqa mejbur bolidu.
Rettenetes szakadékokban kell lakniok, földi lyukakban és sziklákon.
7 Chatqalliq arisida ular hangrap kétidu, Tikenler astida ular dügdiyip olturishidu;
Bokrok között ordítanak, csalánok alatt verődnek össze.
8 Nadanlarning, nam-abruyisizlarning baliliri, Ular zémindin sürtoqay heydiwétilgen.
Alávalónak fiai, meg név nélkül valónak a fiai, kiverettek az országból.
9 Men hazir bolsam bularning hejwiy naxshisi, Hetta söz-chöchikining destiki bolup qaldim!
De most gúnydaluk vagyok, lettem nekik szóbeszédül.
10 Ular mendin nepretlinip, Mendin yiraq turup, Yüzümge tükürüshtinmu yanmaydu.
Megutáltak, eltávoztak tőlem, s arczomat nem kímélték a köpéstől.
11 Chünki [Xuda] méning hayat rishtimni üzüp, méni japagha chömdürgen, Shuning bilen shu ademler aldimda tizginlirini éliwetken.
Mert inamat megoldotta és elsanyarodott, neki eresztették előttem a gyeplőt.
12 Ong yénimda bir top chüprende yashlar ornidin turup, Ular putumni turghan yéridin ittiriwetmekchi, Ular sépilimgha hujum pelempeylirini kötürüp turidu;
Jobbról kél a fajzat, lábaimat ellökték, és feltöltötték ellenem veszedelmes ösvényeiket.
13 Ular yolumni buzuwétidu, Ularning héch yölenchüki bolmisimu, Halakitimni ilgiri sürmekte.
Lerontották utamat, elősegítik balsorsomat, ők, kiknek nincsen segítőjük.
14 Ular sépilning keng bösük jayidin bösüp kirgendek kirishidu; Weyranilikimdin paydilinip chong tashlardek domilap kirishidu.
Mint széles résen át jönnek, rom matt hömpölyögnek tova.
15 Wehimiler burulup méni öz nishani qilghan; Shuning bilen hörmitim shamal ötüp yoq bolghandek heydiwétildi, Awatchiliqimmu bulut ötüp ketkendek ötüp ketti.
Rémség fordult rám, üldözi, mint a szél, nemes voltomat, s eltűnt, mint a felhő, segítségem.
16 Hazir bolsa jénim qachidin tökülüp ketkendek; Azabliq künler méni tutuwaldi.
És most elomlik bennem a lelkem, elfogtak engem a nyomorúság napjai.
17 Kéchiler bolsa, manga söngeklirimgiche sanjimaqta; Aghriqlirim méni chishlep dem almaydu.
Az éjszaka levájta rólam csontjaimat, és idegeim nem pihennek.
18 [Aghriqlar] zor küchi bilen manga kiyim-kéchikimdek boldi; Ular könglikimning yaqisidek manga chaplishiwaldi.
Nagy erő által elváltozott öltözékem, mint köntösöm nyílása szorít engem.
19 Xuda méni sazliqqa tashliwetken, Men topa-changgha we külge oxshash bolup qaldim.
Lecsapott a sárba, hogy hasonlóvá lettem porhoz, hamuhoz.
20 Men Sanga nale-peryad kötürmektimen, Biraq Sen manga jawab bermeysen; Men ornumdin tursam, Sen peqetla manga qarapla qoyisen.
Fohászkodom hozzád, de nem hallgatsz meg, megálltam és te rám meredtél;
21 Sen özgirip manga bir zalim boldung; Qolungning küchi bilen manga zerbe qiliwatisen;
kegyetlenre változol irántam, kezed hatalmával gyűlölsz engemet.
22 Sen méni kötürüp Shamalgha mindürgensen; Boran-chapqunda teelluqatimni yoq qiliwetkensen.
Felkapsz a szélre, hajtatsz engem és elcsüggesztesz engem üdvösségtől.
23 Chünki Sen méni axirida ölümge, Yeni barliq hayat igilirining «yighilish öyi»ge keltürüwatisen.
Mert tudom, halál felé viszel, s minden élőnek találkozó házába.
24 U halak qilghan waqtida kishiler nale-peryad kötürsimu, U qolini uzatqanda, duaning derweqe héchqandaq netijisi yoq;
Csak rom ellen ne nyújtson ki kezet, ha ugyan dőltében van győzelme!
25 Men künliri tes kishi üchün yighlap [dua qilghan] emesmu? Namratlar üchün jénim azablanmidimu?
Avagy nem sírtam-e a nehéz sorsún, nem bánkódott-e lelkem a szűkölködőn?
26 Men özüm yaxshiliq kütüp yürginim bilen, yamanliq kélip qaldi; Nur kütkinim bilen, qarangghuluq keldi.
Mert jót reméltem és rossz jött, fényre várakoztam és homály jött.
27 Ichim qazandek qaynap, aramliq tapmaywatidu; Azabliq künler manga yüzlendi.
Beleim forrnak s nem csillapodnak, elém törtek a nyomor napjai.
28 Men quyash nurini körmeymu qaridap yürmektimen; Xalayiq arisida men ornumdin turup, nale-peryad kötürimen.
Elkomorodva járok, napfény nélkül, felállok a gyűlésben – könyörgök.
29 Men chilbörilerge qérindash bolup qaldim, Huwqushlarning hemrahi boldum.
Testvére lettem a sakáloknak és társa a struczmadaraknak.
30 Térem qariyip mendin ajrap kétiwatidu, Söngeklirim qiziqtin köyüp kétiwatidu.
Bőröm lefeketéllett rólam, és csontom ég a hévtől.
31 Chiltarimdin matem mersiyesi chiqidu, Néyimning awazi haza tutquchilarning yighisigha aylinip qaldi».
Így lett gyásszá a hárfám és lantom síróknak hangjává.
