Ayup 19
1 Ayup jawaben mundaq dédi: —
Felele pedig Jób, és monda:
2 «Siler qachan’ghiche jénimni azablimaqchisiler, Qachan’ghiche méni söz bilen ezmekchisiler?
Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
3 Siler méni on qétim xarlidinglar; Manga uwal qilishqa nomus qilmaysiler.
Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
4 Eger méning sewenlikim bolsa, Men emdi uning [derdini] tartimen.
Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
5 Eger siler méningdin üstünlük talashmaqchi bolsanglar, Yüzüm aldida sherm-hayani körsitip méni eyiblimekchi bolsanglar,
Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
6 Emdi bilip qoyunglarki, manga uwal qilghan Tengri iken, U tori bilen méni chirmashturup tartti;
Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
7 Qara, men nale-peryad kötürüp «Zorawanliq!» dep warqiraymen, Biraq héchkim anglimaydu; Men warqiraymen, biraq manga adalet kelmeydu.
Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
8 U yolumni méni ötüwalmisun dep chit bilen tosup qoydi, Qedemlirimge qarangghuluq saldi.
Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
9 U mendin shan-sheripimni mehrum qildi, Béshimdin tajni tartiwaldi.
Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
10 U manga her tereptin buzghunchiliq qiliwatidu, men tügeshtim; Ümidimni U derexni yulghandek yuluwaldi.
Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
11 Ghezipini manga qaritip qozghidi, Méni Öz düshmenliridin hésablidi.
Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
12 Uning qoshunliri sep tüzüp atlandi, Pelempeylirini yasap manga hujum qildi, Ular chédirimni qorshawgha élip bargah tikiwaldi.
Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
13 U qérindashlirimni mendin néri qildi, Tonushlirimning méhrini mendin üzdi.
Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
14 Tughqanlirim mendin yatliship ketti, Dost-buraderlirim méni unutti.
Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
15 Öyümde turghan musapirlar, hetta dédeklirimmu méni yat adem dep hésablaydu; Ularning neziride men musapir bolup qaldim.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
16 Men chakirimni chaqirsam, u manga jawab bermeydu; Shunga men uninggha aghzim bilen yélinishim kérek.
Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
17 Tiniqimdin ayalimning qusqusi kélidu, Aka-ukilirim sésiqliqimdin bizar.
Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
18 Hetta kichik balilar méni kemsitidu; Ornumdin turmaqchi bolsam, ular méni haqaretleydu.
Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
19 Méning sirdash dostlirimning hemmisi mendin nepretlinidu, Men söygenler mendin yüz öridi.
Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
20 Et-térilirim ustixanlirimgha chapliship turidu, Jénim qil üstide qaldi.
Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
21 Ah, dostlirim, manga ichinglar aghrisun, ichinglar aghrisun! Chünki Tengrining qoli manga kélip tegdi.
Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
22 Siler némishqa Tengridek manga ziyankeshlik qilisiler? Siler némishqa etlirimge shunche toymaysiler!
Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
23 Ah, méning sözlirim yézilsidi! Ular bir yazmigha pütüklük bolghan bolatti!
Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
24 Ular tömür qelem bilen qoghushun ichige yézilsidi! Ebedil’ebed tash üstige oyup pütülgen bolatti!
Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
25 Biraq men shuni bilimenki, özümning Hemjemet-Qutquzghuchim hayattur, U axiret künide yer yüzide turup turidu!
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
26 Hem méning bu tére-etlirim buzulghandin kéyin, Men yenila ténimde turup Tengrini körimen!
És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
27 Uni özümla eyni halda körimen, Bashqa ademning emes, belki özümning közi bilen qaraymen; Ah, qelbim buninggha shunche intizardur!
A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
28 Eger siler: «Ishning yiltizi uningdidur, Uni qandaq qilip qistap qoghliwételeymiz?!» — désenglar,
Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
29 Emdi özünglar qilichtin qorqqininglar tüzük! Chünki [Xudaning] ghezipi qilich jazasini élip kélidu, Shuning bilen siler [Xudaning] sotining quruq gep emeslikini bilisiler».
Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
