Ayup 17
1 Méning rohim sunuq, Künlirim tügey deydu, Görler méni kütmekte.
Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
2 Etrapimda aldamchi mazaq qilghuchilar bar emesmu? Közümning ularning échitquluqigha tikilip turushtin bashqa amali yoqtur.
Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
3 Ah, jénim üchün Özüng xalighan kapaletni élip Özüngning aldida manga borun bolghaysen; Sendin bashqa kim méni qollap borun bolsun?
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
4 Chünki Sen [dostlirimning] könglini yoruqluqtin qaldurghansen; Shunga Sen ularni ghelibidinmu mehrum qilisen!
Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
5 Gheniymet alay dep dostlirigha peshwa atqan kishining bolsa, Hetta balilirining közlirimu kor bolidu.
A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
6 U méni el-yurtlarning aldida söz-chöchekke qoydi; Men kishiler yüzümge tüküridighan adem bolup qaldim.
Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
7 Derd-elemdin közüm torliship ketti, Barliq ezalirim kölenggidek bolup qaldi.
A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
8 Bu ishlarni körüp duruslar heyranuhes bolidu; Bigunahlar iplaslargha qarshi turushqa qozghilidu.
Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
9 Biraq heqqaniy adem öz yolida ching turidu, Qoli pak yüridighan ademning küchi toxtawsiz ulghiyidu.
Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
10 Emdi qéni, hemminglar, yene kélinglar; Aranglardin birmu dana adem tapalmaymen.
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
11 Künlirim axirlishay dep qaptu, Muddialirim, könglümdiki intizarlar üzüldi.
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
12 Bu ademler kéchini kündüzge aylandurmaqchi; Ular qarangghuluqqa qarap: «Nur yéqinlishiwatidu» déyishiwatidu.
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol h7585)
14 «Chirip kétishni: «Sen méning atam!», Qurtlarni: «Apa! Acha!» dep chaqirimen!
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
15 Undaqta ümidim nede? Shundaq, ümidimni kim körelisun?
Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
