Yeremiya 15
1 Perwerdigar manga mundaq dédi: — «Musa yaki Samuil [peyghemberler] aldimda turghan bolsimu, könglüm bu xelqqe héch qarimaytti. Ularni köz aldimdin ketküzüwet! Ular Mendin néri chiqip ketsun!
És szólt hozzám az Örökkévaló: ha Mózes és Sámuel állna elém, lelkem nem hajolna a néphez; küldd el színem elől, hadd menjenek el.
2 Eger ular sendin: «Biz nege chiqip kétimiz?» dése, sen ulargha: «Perwerdigar mundaq deydu: — Ölümge békitilgenler ölümge, qilichqa békitilgenler qilichqa, qehetchilikke békitilgenler qehetchilikke, sürgün bolushqa békitilgenler sürgün bolushqa kétidu» — deysen.
És lesz, midőn szólnak hozzád: hová menjünk? szólj hozzájuk: így szól az Örökkévaló: aki halálra való, a halálra, aki kardra, a kardra, aki éhségre, az éhségre, és aki fogságba, a fogságba.
3 Chünki Men töt xil jaza bilen ularning üstige chüshimen, — deydu Perwerdigar, — öltürüsh üchün qilich, titma-titma qilish üchün itlar, yutush we halak qilish üchün asmandiki uchar-qanatlar we yer-zémindiki haywanatlarni jaza bolushqa békittim;
És kirendelek ellenük négy nemzetséget, úgymond az Örökkévaló: a kardot, hogy öljön, a kutyákat, hogy hurcoljanak, az ég madarát és a föld vadját, hogy faljon és elpusztítson.
4 Yehuda padishahi Hezekiyaning oghli Manassehning Yérusalémda qilghanliri tüpeylidin Men ularni yer yüzidiki barliq padishahliqlar arisida wehimige salghuchi bir obyékt qilimen.
És teszem őket iszonyattá mind a föld királyságainak Menasse, Jechizkíjáhú fia, Jehúda királya miatt, azért, amit Jeruzsálemben cselekedett.
5 Chünki kim sanga ichini aghritidu, i Yérusalém? Kim sen üchün ah-zar uridu? Kim ehwalingni sorashqa yolda toxtap yéninggha baridu?
Mert ki könyörül rajtad, Jeruzsálem, ki szánakozik rajtad és ki tér be, hogy békéd felől kérdezősködjék?
6 Sen Méni tashliwetkensen, — deydu Perwerdigar, — sen chékinip ketting; Men üstüngge qolumni sozup séni nabut qilishqa turdum; Men [sanga] ichimni aghritishtin halsirap kettim.
Te elhagytál engem, úgymond az Örökkévaló, hátrafelé vonultál, tehát kinyújtottam rád kezemet és megrontottalak, meguntam könyörülni.
7 Shunga Men ularni zémindiki sheher qowuqlirida yelpügüch bilen soriwétimen; Men ularni balilardin juda qilimen we xelqimni nabut qilimen; ular öz yolliridin héch yanmidi.
Megszórtam őket szórólapáttal az ország kapuiban, gyermekeitől megfosztottam, elveszítettem népemet, útjaikról nem tértek meg.
8 Köz aldimda ularning tul xotunliri déngiz qumliridin köpiyip kétidu; chüsh waqtida Men ulargha, yeni yigitlerning anisigha bir halak qilghuchini élip kélimen; Men ushtumtut ularning béshigha derd we wehime chüshürimen.
Számosabbak lettek nekem özvegyei tengerek fövényénél, elhoztam nekik az ifjú anyjára pusztítót délben, rávetettem hirtelen izgalmat és rémületet.
9 Yette balini tughqan ana soliship tiniqidin qalay dep qalidu; küpkündüzde bu anining quyashi tuyuqsiz [meghripke] patidu; u shermende bolup xorluq-haqaretlerge uchraydu. Ulardin qalghanlarni bolsa Men düshmenler aldida qilichqa tapshurimen, — deydu Perwerdigar.
Elfonnyadt az, aki hetet szült, kilehelte lelkét, leáldozott a napja, midőn még nappal volt, megszégyenült és elpirult – maradékukat a kardnak adom ellenségeik előtt, úgymond az Örökkévaló.
10 Ah, ana, halimgha way, chünki sen méni pütkül zémin bilen qarishilishidighan bir adem, ular bilen élishidighan bir adem süpitide tughqansen! Men ulargha ösümge qerzmu bermidim, yaki ulardin ösümge qerzmu almidim; lékin ularning herbiri méni qarghaydu!
Jaj nekem anyám, hogy szültél engemet, pernek emberét és viszálynak emberét, az egész országnak; nem hiteleztem és nekem nem hiteleztek, mindannyian átkoznak engem.
11 Perwerdigar mundaq dédi: — Berheq, Men bextingge séni azad qilimen; külpet we balayi’apet bolghan künide Men sanga düshmenni chirayliq uchrashturimen.
Szól az Örökkévaló: Bizony megtartalak jóra, bizony könyörögtetem hozzád a veszedelem idején és a szorongatás idején az ellenséget.
12 Tömür sunamdu? Shimaldin chiqqan tömür, yaki mis sunamdu?
Megtörik-e a vas, északi vas, és az érc?
13 Belki qilghan barliq gunahliring tüpeylidin, u chétingdin bu chétinggiche Men bayliqliring hem xeziniliringni olja bolushqa heqsiz tapshurimen;
Vagyonodat és kincseidet prédául adom nem árért, és pedig mind a vétkeidért, és pedig mind a határaidban.
14 Men séni düshmenliring bilen bille sen héch bilmeydighan bir zémin’gha ötküzimen; chünki ghezipimde bir ot qozghaldi, u üstüngge chüshüp séni köydüridu.
És szolgáltatom veled ellenségeidet országban, melyet nem ismersz; mert tűz gyulladt ki haragomban, ellenetek gyújttatik meg.
15 I Perwerdigar, Sen halimni bilisen; méni ésingde tutqaysen, manga yéqin kélip mendin xewer alghaysen we manga ziyankeshlik qilghuchilardin intiqamimni alghaysen; Sen ulargha sewr-taqet körsetküng bolsimu, méni yoqatmighaysen! Méning Séni dep xorliniwaqanliqimni bilgeysen.
Te tudod, Örökkévaló, emlékezzél meg rólam és gondolj rám és vegyél értem bosszút üldözőimen; hosszantűrésed szerint ne ragadj el engem; tudjad, hogy érted viselek gyalázatot.
16 Sözliringge ériship, ularni yewaldim; sözliring hem méni shadlandurghuchi we qelbimning xushalliqi bolghan; chünki men Séning naming bilen atalghanmen, i Perwerdigar, samawi qoshunlarning Serdari bolghan Xuda!
Mihelyt akadtak szavaid, megettem őket, és vált nekem a te igéd vígságra és szívem örömére, mert nevedről neveztettem el, Örökkévaló, seregek Istene.
17 Men bezme qilghuchilarning sorunida oynap-külüp olturmidim; Séning méni tutqan qolung tüpeylidin yalghuz olturdum; chünki Sen méni [ularning qilghanliri bilen] qattiq ghezeplendürdung.
Nem ültem a mulatozók gyülekezetében, hogy ujjongtam volna; kezed miatt magányosan ültem, mert bosszúsággal töltöttél el.
18 Méning azabim némishqa toxtimaydu, méning yaramning dawasi yoq, némishqa shipa tapmaydu? Sen manga xuddi «aldamchi ériq» we tuyuqsiz ghayib bolidighan sulardek bolmaqchisen?
Miért lett fájdalmam örökretartó és sebem halálos; vonakodik gyógyulni? Olyan vagy te nekem, mint a csalóka patak, nem hűséges víz.
19 Shunga Perwerdigar mundaq deydu: — Sen hazirqi halitingdin yénip yénimgha qaytsang, Men qaytidin séni aldimdiki xizmette turushqa yandurup kélimen; sen qimmetlik [sözler] bilen erzimes [sözlerni] perqlendüreliseng, sen yene aghzimdek bolisen; bu xelq sen terepke qaytip kelsun, lékin sen ularning teripige hergiz qaytmasliqing kérek;
Azért úgy szól az Örökkévaló: Ha visszatérsz, visszatérni engedlek, hogy előttem állj, és ha kibontod a becsest a hitványból, mintegy szájam leszel; térjenek ők tehozzád, de te ne térj ő hozzájuk.
20 We Men séni bu xelqqe nisbeten mistin qopurulghan, mustehkem bir sépil qilimen; ular sanga hujum qilidu, lékin ular üstüngdin ghelibe qilalmaydu; chünki Men séni qutquzushqa, ulardin xalas qilishqa sen bilen billidurmen, — deydu Perwerdigar.
És teszlek téged a népnek erősített ércfallá, harcolni fognak ellened, de nem bírnak veled; mert veled vagyok, hogy megsegítselek és hogy megmentselek, úgymond az Örökkévaló.
21 — Berheq, Men séni rezillerning changgilidin qutquzimen; esheddiylerning changgilidin qutquzidighan nijatkaring bolimen.
És megmentelek a rosszak kezéből és kiváltalak az erőszakosok markából.
