< Hoshiya 3 >
1 We Perwerdigar manga: — Yene barghin, ashnisi teripidin söyülgen, zinaxor bir ayalni söygin; gerche Israillar yat ilahlar teripige éghip ketken, «kishmish poshkal»larni söygen bolsimu, [Men] Perwerdigar ulargha körsetken söygümdek sen uni söygin, — dédi
És szólt hozzám az Örökkévaló: Újból menj, szeress egy nőt, társától szeretettet, de házasságtörőt, miként szereti az Örökkévaló Izraél fiait, de ők más istenekhez fordulnak és szeretik a szőlőlepényeket.
2 (shunga men on besh kümüsh tengge, bir xomir bughday we yérim xomir arpigha uni özümge qayturuwaldim;
És megszereztem őt magamnak tizenöt ezüstön, meg egy chómer árpán és egy létekh árpán.
3 Men uninggha: «Sen men üchün uzun künler kütisen; sen pahishilik qilmaysen, sen bashqa erningki bolmaysen; menmu sen üchün oxshashla séni kütimen» — dédim).
És szóltam hozzá: sok ideig várni fogsz reám, nem fogsz paráználkodni s nem léssz férjnél, s én is így tehozzád.
4 — «Chünki Israillar uzun künler padishahsiz, shahzadisiz, qurbanliqsiz, «tüwrük»siz, «efod»siz we héch öy butlirisiz kütüp turidu.
Mert sok ideig maradnak majd Izraél fiai király nélkül s vezér nélkül, áldozat nélkül és oszlop nélkül, éfód és teráfim nélkül.
5 We kéyinrek, Israil baliliri qaytip kélidu we Perwerdigar bolghan Xudasini hem Dawut padishahini izdeydu; künlerning axirida ular tewrinip eyminip Perwerdigarning yénigha, shundaqla Uning méhribanliqigha qarap kélidu».
Aztán megtérnek Izraél fiai és keresik az Örökkévalót, az ő Istenüket, meg Dávidot, az ő királyukat, s remegve sietnek az Örökkévalóhoz s az ő javához az idők végén.