Habakkuk 2
1 «Emdi men öz közitimde turiwérimen, Özümni munar üstide des tikleymen, Uning manga néme deydighanliqini, Shuningdek özüm bu dad-peryadim toghruluq qandaq tégishlik jawab tépishim kéreklikini bilishni kütüp turimen».
Őrhelyemen hadd álljak és megálljak a sánczon: és kitekintek, hogy lássam mit beszél velem és mi választ nyerek szemrehányásomra.
2 Hem Perwerdigar jawaben manga mundaq dédi: — «Oqughanlar yügürsun üchün, Bu körün’gen alametni yéziwal; Uni taxtaylar üstige éniq oyup chiq;
És felelt nekem az Örökkévaló és mondta: Írd föl a látomást, és pedig világosan táblákra, azért hogy végig fusson rajta, a ki olvassa.
3 Chünki bu körün’gen alamet kelgüsidiki békitilgen bir waqit üchün, U ademlerge axiretni telpündüridu, U yalghan gep qilmaydu; Uzun’ghiche kelmey qalsimu, uni kütkin; Chünki u jezmen yétip kélidu, héch kéchikmeydu.
Mert még csak időre szól a látomás és a vég felé siet és nem hazudik; ha késedelmezik, várj reá, mert jőni, jőni fog, nem késik el.
4 Qara, tekebburliship ketküchini! Uning qelbi öz ichide tüz emes; Biraq heqqaniy adem öz étiqad-sadiqliqi bilen hayat yashaydu.
Íme felfuvalkodott, nem volt egyenes ő benne a lelke; de az igaz hűsége által él.
5 Berheq, sharab uninggha satqunluq qilidu, — — U tekebbur adem, öyde tinim tapmaydu, Hewisini tehtisaradek yoghan qilidu; U ölümdek héchqachan qanmaydu; Özige barliq ellerni yighidu, Hemme xelqni özige qaritiwalidu. (Sheol h7585)
Hát még midőn a bor hűtelen, a fennhéjázó férfi nem tud nyugodni, a ki kitágította mint az alvilág a lelkét, s ő maga olyan, mint a halál és nem lakik jól; egybeszedte magának mind a nemzeteket, s egybe gyűjtötte magának mind a népeket. (Sheol h7585)
6 Bularning hemmisi kéyin u toghruluq temsilni sözlep, Kinayilik bir tépishmaqni tilgha alidu: — «Özining emesni méning dep qoshuwalghuchigha way! ([Bundaq ishlar] qachan’ghiche bolidu?!) Görüge qoyghan nersiler bilen özini chingdighuchigha way!»
Nemde ezek mindannyian ő róla példázatot hangoztatnak, ékes beszédet, rejtvényeket ő reá; mondják ugyanis Oh az, ki abból gyarapít, mi nem az övé – meddig még? – és megterheli magát sarczczal.
7 Sendin jazane-qerz alghuchilar biraqla qozghalmamdu? Séni titretküchiler biraqla oyghanmamdu? Andin sen ulargha olja bolmamsen?
Nemde hirtelen támadnak kínzóid és ébrednek zaklatóid, hogy prédául légy nekik!
8 Sen nurghun ellerni bulang-talang qilghanliqing tüpeylidin, Hem kishilerning qanliri, zémin, sheher hem uningda turuwatqan hemmeylen’ge qilghan zulum-zorawanliqing tüpeylidin, Saqlinip qalghan eller séni bulang-talang qilidu;
Mert te kifosztottál sok nemzetet, kifosztanak majd téged mind a megmaradt népek, emberek elontott vére miatt; meg az erőszak miatt, országon, városon és mind a benne lakókon.
9 Halaket changgilidin qutulush üchün, Uwamni yuqirigha salay dep, Nepsi yoghinap öz jemetige haram menpeet yighquchigha way!
Oh a ki nyerészkedik gonosz nyerészkedéssel a háza számára, hogy a magasban rakja meg fészkét, hogy megmeneküljön a veszedelem markából.
10 Nurghun xelqlerni weyran qilip, Öz jemetingge ahanet keltürdüng, Öz jéninggha qarshi gunah sadir qilding.
Szégyent tanácsoltál házadnak, kivágván sok népet, vétkeztél tenmagad ellen.
11 Chünki tamdin tash nida qilidu, Yaghachlardin lim jawab béridu: —
Mert kő a falból fog kiáltani és lécz a fa gerendázatból felel majd neki.
12 Yurtni qan bilen, Sheherni qebihlik bilen qurghuchigha way!»
Oh a ki várost épít vérontással és várat megszilárdít jogtalansággal.
13 Mana, xelqlerning jan tikip tapqan méhnitining peqet otqa yéqilghu qilin’ghanliqi, El-yurtlarning özlirini bihude halsiratqanliqi, Samawi qoshunlarning Serdari bolghan Perwerdigardin emesmu?
Nemde, íme, az Örökkévalótól, a seregek Urától van! Fáradnak tehát népek tűzért és nemzetek a semmiért bágyadnak el.
14 Chünki xuddi sular déngizni qaplighandek, Pütün yer yüzi Perwerdigarni bilip-tonush bilen qaplinidu.
Mert megtelik majd a föld az Örökkévaló dicsőségének megismerésével, mint vizekkel, melyek a tengert borítják.
15 Öz yéqininggha haraqni ichküzgüchige — — Uning uyat yérige qarishing üchün, Tulumungdin quyup, uni mest qilghuchi sanga way!
Oh aki megitatja felebarátját, ki hozzáöntöd mérgedet, meg is részegítve őt, azért hogy oda tekints meztelenségükre.
16 Shan-sherepning ornida shermendichilikke tolisen; Özüngmu ich, Xetniliking ayan bolsun! Perwerdigarning ong qolidiki qedeh sen terepke burulidu, Shan-sheripingning üstini reswayipeslik basidu.
Jóllaktál gyalázattal inkább mint dicsőséggel; igyál te is, és meztelenedjél meg, kerüljön át te hozzád az Örökkévaló jobbjának serlege: csúfos gyalázat a te dicsőségedre!
17 Liwan’gha qilghan zulum-zorawanliq, Shundaqla haywanlarni qorqitip ulargha yetküzgen weyranchiliqmu, Kishilerning qanliri, zémin, sheher hem uningda turuwatqan hemmeylen’ge qilghan zulum-zorawanliq tüpeylidin, Bular séning mijiqingni chiqiridu.
Mert elborít téged a Libánonon tett erőszak és a vadakon elkövetett pusztítás, mely rettenti őket, emberek elontott vére miatt, meg az erőszak miatt országon, városon és mind a benne lakókon.
18 Oyma mebudning néme paydisi, Uni uning yasighuchisi oyup chiqqan tursa? Quyma mebudningmu we uninggha tewe saxta telim bergüchining néme paydisi — — Chünki uni yasighuchi öz yasighinigha tayinidu, Démek, zuwansiz «yoq bolghan nersiler»ni yasaydu?
Mit használt a faragott kép, hogy faragta az alakítója, az öntött kép s a hazugságot tanító, hogy bízott az alakító az ő alkotásában, készítvén néma bálványokat?
19 Yaghachqa «Oyghan!» dégen ademge, Zuwansiz tashqa «Ture!» dégen’ge way! U wez éytamdu? Mana, u altun-kümüsh bilen hellendi, Uning ichide héch nepes yoqtur.
Oh s ki a fának mondja: ébredj – serkenj föl! a merev kőnek! Az tanítson? Íme foglalva van aranyba, ezüstbe és semmi szellem nincsen benne.
20 Biraq Perwerdigar Öz muqeddes ibadetxanisididur! Pütkül yer yüzi Uning aldida süküt qilsun!
De az Örökkévaló az ő szent templomában – csitt előtte az egész föld!
