Зәбур 95

1 Келиңлар, Пәрвәрдигарни яңритип күйләйли, Ниҗатлиғимиз болған Қорам Тешимизға тәнтәнә қилайли!

Jertek, ujjongjunk az Örökkévalónak, riadjunk üdvünk sziklájának.

2 Тәшәккүрләр билән униң алдиға келәйли, Униңға күйләр билән тәнтәнә қилайли!

Járuljunk szine elé hálaszóval, dalokkal riadjunk neki!

3 Чүнки Пәрвәрдигар — бүйүк бир илаһтур, Пүткүл илаһлар үстидики бүйүк бир Падишадур.

Mert nagy Isten az Örökkévaló s nagy király mind az istenek fölött;

4 Йәрниң тәглири Униң қолидидур, Тағларниң чоққилириму Униңкидур.

kinek kezében vannak a föld mélységei, s övéi a hegyek magasságai;

5 Деңиз Униңки, У уни яратқан; Қуруқлуқни Униң қоллири шәкилләндүрди.

kié a tenger, s ő készítette, s a szárazföldet kezei alkották.

6 Келиңлар, Униңға баш уруп сәҗдә қилайли, Пәрвәрдигар Яратқучимиз алдида тиз пүкәйли!

Jőjjetek, boruljunk le s hajoljunk meg, térdeljünk az Örökkévaló, a mi teremtőnk előtt.

7 Чүнки У бизниң Худайимиздур, Биз болсақ Униң яйлиғидики хәлиқ, Униң қоли бақидиған қойлармиз. Бүгүн, әгәр Униң авазини аңлисаңлар,

Mert Ő a mi Istenünk, s mi legelésének népe és kezének juhai – e napon vajha hallgatnátok szavára.

8 Әйни чағларда Мәрибаһда болғандәк, чөл-баявандики Массаһда болған күндәк, Жүригиңларни җаһил қилмаңлар!

Ne keményítsétek meg szíveteket mint Meribánál, mint Massza napján a pusztában,

9 Мана шу йәрдә ата-бовилириңлар Мени синиди, испатлиди һәм қилғинимни көрди.

a hol megkisértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták cselekvésemet.

10 Мән қириқ жил шу дәвирдин бизар болуп: — «Булар көңлидә адашқан бир хәлиқтур, Мениң йоллиримни һеч билип йәтмигән» — дедим.

Negyven évig undorodtam a nemzedéktől s mondtam: tévelygő szívűek népe ők, s ők nem ismerik utjaimat;

11 Шуңа Мән ғәзәплинип қәсәм ичип: — «Улар һәргиз Мениң арамгаһимға кирмәйду» — дедим.

úgy hogy megesküdtem haragomban: nem fognak bemenni nyugvó helyembe!