Зәбур 92
1 Шабат күни үчүн бир күй-нахша: — Пәрвәрдигарға тәшәккүр ейтиш, Намиңни күйләш әладур, и Һәммидин Алий Болғучи!
Zsoltár, ének szombat napra. Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!
2 Өзгәрмәс муһәббитиңни сәһәрдә, Кечиләрдә болса, һәқиқәт-садақитиңни җакалаш,
Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat.
3 Он тарлиқ саз вә равабни челип, Чилтар билән муңлуқ аһаңда челиш әладур!
Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.
4 Чүнки Сән Пәрвәрдигар, Өз қилғиниң арқилиқ мени хурсән қилдиң, Қоллириңниң қилғанлири билән мән роһлинип нахша ейтимән.
Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem.
5 Пәрвәрдигар, қилған ишлириң немидегән улуқдур! Ойлириң наһайити чоңқурдур!
Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid!
6 Беғәм киши буни билмәс, Һамақәт буни чүшәнмәс,
A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:
7 Рәзилләр от-чөптәк айниғанда, Қәбиһлик қилғучиларниң һәммиси гүлләнгәндә, Мәңгү һалак болуп кетидиғанлар шулардур!
Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elveszszenek ők;
8 Лекин Сән, и Пәрвәрдигар, әбәдил-әбәт үстүн турисән.
Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!
9 Чүнки мана дүшмәнлириң, и Пәрвәрдигар, Мана дүшмәнлириң йоқилиду; Барлиқ қәбиһлик қилғучилар тирипирән қиливетилиду!
Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, és elszélednek mind a hamisság cselekedők!
10 Мүңгүзүмни явайи буқиниңкидәк көтирисән; Бешим йеңи май сүркәп, мәсиһ қилиниду.
De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.
11 Мени қәст қилғанларниң [мәғлубийитини] өз көзум көриду; Маңа қаршилишишқа қозғалған рәзиллик қилғучиларниң [тән бәргәнлигиниму] қулиқим аңлайду.
És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem.
12 Һәққаний адәм хорма дәриғи кәби гүлләп-яшнайду; У Ливандики кедр дәриғидәк өсиду.
Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.
13 Пәрвәрдигарниң өйигә тикилгәнләр, Худайимизниң һойлилирида гүллиниду;
Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.
14 Улар қериғандиму йәнә мевә бериду, Сулуқ һәм йешил улар;
Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek;
15 Шуниң билән улар Пәрвәрдигар дурустур, дәп испатлайду; У мениң қорам тешимдур, Униңда һеч наһәқлик йоқтур!
Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!
