Зәбур 88
1 Кораһниң оғуллири үчүн йезилған күй-нахша: — Нәғмичиләрниң бешиға тапшурулуп, «Махалат-леанот» аһаңида оқулсун дәп, Әзралиқ Һеман язған «Масқил»: — И Пәрвәрдигар, ниҗатлиғим болған Худа, Кечә-күндүз Саңа налә қилип кәлдим.
Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
2 Дуайим Сениң алдиңға кирип иҗабәт болсун; Нидайимға қулақ салғайсән;
Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. (Sheol h7585)
4 Һаңға чүшүватқанлар қатарида һесаплинимән; Күч-мадари қуруған адәмдәк болуп қалдим.
Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
5 Өлүкләр арисиға ташланғанмән, Қирилип қәбирдә ятқанлардәк; Сән уларни йәнә әслимәйсән, Улар қолуңдин үзүп елинип жирақ қилинған.
A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
6 Сән мени һаңниң әң тегигә, Зулмәтлик җайларға, деңизниң чоңқур йәрлиригә чөмдүрдүң.
Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
7 Қәһриң үстүмгә еғир жүктәк басти, Барлиқ долқунлириң билән мени қийнидиң.
A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
8 Мәндин дост-бурадәрлиримни жирақлаштурдуң; Уларни мәндин йиргәндүрдүң; Мән қамалғанмән, һеч чиқалмаймән.
Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
9 Көзлирим азап-оқубәттин хирәләшти; Һәр күни Саңа нида қилимән, и Пәрвәрдигар, Қоллиримни Саңа көтирип кәлдим.
Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
10 Өлүкләргә мөҗизә көрситәрсәнму? Мәрһумлар орнидин туруп Саңа тәшәккүр ейтарму?
Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
11 Өзгәрмәс муһәббитиң қәбирдә баян қилинарму? Һалакәт диярида садиқлиқ-һәқиқитиң махтиларму?
Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
12 Карамәтлириң зүлмәттә тонуларму? Һәққанийлиғиң «унтулуш зимини»дә билинәрму?
Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
13 Бирақ мән болсам, Пәрвәрдигар, Саңа пәряд көтиримән, Таң сәһәрдә дуайим алдиңға кириду.
De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
14 И Пәрвәрдигар, немигә җенимни ташливәттиң? Немигә җамалиңни мәндин йошурдуң?
Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
15 Яшлиғимдин тартип мән езилгән, бемардурмән; Вәһшәтлириңни көрүверип һеч һалим қалмиди.
Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
16 Қәһриң үстүмдин өтти; Вәһимилириң мени набут қилди.
Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
17 Улар күн бойи ташқин сулиридәк мени оравалди, Тамамән мени чөмдүрди.
Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
18 Җан достлиримни, ағинилиримни мениңдин жирақлаштурдуң, Мениң әзиз достум болса қараңғулуқтур!
Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
