< Зәбур 83 >
1 Асафниң күй-нахшиси: — И Худа, үн чиқармай турувалма, Җим турувалма, сүкүт қилип турувалма, и Тәңрим!
Ének, zsoltár Ászáftól. Isten, ne legyen nyugtod, ne hallgass s ne légy csendes, Isten!
2 Чүнки мана, Сениң дүшмәнлириң давраң қилмақта, Саңа өчмәнләр баш көтәрмәктә.
Mert íme ellenségeid zúgnak és gyűlölőid fölemelték fejüket.
3 Улар қувлуқ билән Сениң хәлқиңгә сүйқәст қилиду, Сениң һимайә қилип қәдирлигәнлириң билән қаршилишишни мәслиһәтлишиду.
Néped ellen ravaszul tanakodnak és tanácskoznak oltalmazottjaid ellen.
4 Улар: — «Жүрүңлар, уларни милләт қатаридин йоқ қилайли! Исраилниң нами иккинчи тилға елинмисун!» — демәктә.
Azt mondták: jertek, semmisítsük meg őket a nemzetek sorából, hogy többé ne említtessék Izraél neve!
5 Улар һәмнәпәс, һәмдил мәслиһәтләшти; Улар Саңа қарши иттипақ түзди.
Mert egy szívvel tanácskoztak egyaránt, ellened szövetséget kötnek:
6 Мана, Едом вә Исмаилларниң чедирлири, Моаб һәм Һагрийлар;
Edóm sátrai, meg az ismaeliták, Móáb és a hágáriak,
7 Гәбал, Аммон, вә Амаләк; Филистийә һәмдә Тур аһалилири,
Gebál és Ammón és Amálék, Peléset Czórnak lakóival együtt.
8 Асурийәму уларға қошулди; Улар Лут оғуллириға яр-йөләк болуп кәлгән. (Селаһ)
Assúr is csatlakozott hozzájuk, karjukká lettek Lót fiainak. Széla.
9 Сән Кишон дәриясида Мидиянийларға, Сисераға вә Ябинға қандақ тақабил турған болсаң, Уларғиму шундақ қилғайсән;
Tégy velük mint Midjánnal, mint Szíszerával, mint Jábinnal Kisón patakjánál!
10 Булар Ән-Дор йезисида қирилған еди, Йәр үчүн тизәк-оғутқа айланған еди.
Megsemmisültek Endórban, trágyájává lettek a földnek.
11 Уларниң әмирлирини Орәб вә Зеәбкә, Уларниң даһийлирини Зәбаһ һәм Залмуннаға охшаш қилғайсән;
Tedd őket, nemeseiket, olyanokká mint Órébet és Zeébet, és mint Zébachot és Czalmunnát mind a fejedelmeiket.
12 Чүнки улар: «Худаниң чимән-яйлақлирини өзимизгә мүлүк қиливалайли!» — дәп ейтқан.
Akik azt mondták: foglaljuk el magunknak Isten hajlékait!
13 И Худайим, уларни домилинидиған қамғақтәк, Шамалда учурулған саман кәби сорувәткәйсән.
Istenem, tedd őket olyanokká mint a porforgatagot, mint a tarlót a szél előtt!
14 От орманлиққа туташқанға охшаш, Ялқун тағларни көйдүргәнгә охшаш,
Mint tűz, mely erdőt éget, és mint a láng, mely föllobbant hegyeket.
15 Сән йәнә уларни бориниң билән қоғлиғайсән, Қара қуюниң билән вәһимигә салғайсән;
Úgy üldözd őket viharoddal, és szélvészeddel rémítsd el.
16 Уларниң Сениң намиңни издиши үчүн, Уларниң йүзлирини шәрм-һая билән чөмдүргәйсән, и Пәрвәрдигар!
Töltsd el arczukat szégyennel, hogy keressék nevedet, oh Örökkévaló!
17 Улар номустин әбәдий шәрмәндә болсун, Җаһанға рәсва болуп йоқитилсун.
szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, piruljanak és vesszenek el!
18 Улар билсунки, Намиң Пәрвәрдигар болған Сәнла пүткүл җаһандики Әң Алий Болғучидурсән.
S tudják meg, hogy te, meg neved, oh Örökkévaló egyedül vagy, a legfelső az egész föld fölött.