Зәбур 81
1 Нәғмичиләрниң бешиға тапшурулуп «Гиттиф»та челинсун дәп, Асаф язған күй: — Күч-қуввитимиз болған Худаға күй ейтип яңритиңлар, Яқупниң Худасиға шатлинип тәнтәнә қилиңлар!
Az éneklőmesternek, a gittithre. Aszáfé. Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének!
2 Нахшини яңритип, дапни елип, Йеқимлиқ чилтар һәм равабни челиңлар!
Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörű hárfát cziterával együtt.
3 Йеңи айда, бәлгүләнгән вақитта, Байрам-һейт күнимиздә нағра-сүнай челиңлар!
Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján;
4 Чүнки бу Исраил үчүн бекитилгән бәлгүлимә, Яқупниң Худасиниң бир пәрманидур.
Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése.
5 У Мисир зиминида жүрүш қилғанлирида, (Шу йәрдә биз чүшәнмәйдиған бир тилни аңлап жүрәттуқ) У буни Йүсүпкә гува қилип бәрди;
Bizonyságul tette ő a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék ott, a mit nem tudtam.
6 — «Униң мүрисини жүктин сақит қилдим, Униң қоли севәт көтириштин азат болди;
Megszabadítottam a tehertől az ő vállát, kezei megmenekültek a kosártól.
7 Қистақчилиқта нида қилдиң, Мән сени азат қилдим; Гүлдүрмама чиққан мәхпий җайдин саңа җавап бәрдим; «Мәрибаһ» сулири бойида сени синидим». (Селаһ)
A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. (Szela)
8 — «Тиңша, хәлқим, Мән сени гувалар билән агаһландурмән; И Исраил, Маңа қулақ салсаң еди!
Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem!
9 Араңда ят илаһ болмисун, Ят әлдики илаһқа баш әгмигин!
Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten előtt meg ne hajolj!
10 Сени Мисирдин елип чиққан Пәрвәрдигар Худайиңдурмән; Ағзиңни йоған ач, Мән уни толдуримән.
Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földéről: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.
11 — Бирақ хәлқим садайимға қулақ салмиди, Исраилниң Маңа бағланғуси йоқ еди;
De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.
12 Шуңа Мән уларни өз тәрсалиғиға қоювәттим; Улар өз мәслиһәтлири билән меңиверәтти.
Ott hagytam azért őt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.
13 — Аһ, Мениң хәлқим Маңа қулақ салса еди! Исраил Мениң йоллиримда жүрсә еди!
Oh, ha az én népem hallgatna reám, s Izráel az én utaimon járna!
14 Уларниң дүшмәнлирини тезла егилдүрәр едим, Қолумни рәқиплиригә бурап, уларни басар едим.
Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.
15 Пәрвәрдигарға нәпрәтләнгүчиләр Униң алдида зәиплишип бойсунар еди; Уларниң шу ахирити мәңгүгә болатти;
Az Úrnak gyűlölői hízelegnének néki, és örökkévaló volna az ő idejök.
16 Саңа аш-буғдайниң әң есилини йегүзәр едим, Бәрһәқ, қорам таштин һәсәл аққузуп сени қандурар едим».
És ő megelégítené őt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged!
