Зәбур 50
1 Асаф язған күй: — Қадир Худа, йәни Пәрвәрдигар еғиз ечип, Күнчиқиштин күнпетишқичә йәр йүзидикиләргә мураҗиәт қилди.
Zsoltár Ászáftól. Isten, az Isten, az Örökkévaló beszélt, hívta a földet, napkeltétől napnyugtáig.
2 Гөзәлликниң җәвһири болған Зион теғидин, Худа җулалиди.
Cziónból, a tökéletes szépségűböl feltündöklött az Isten –
3 Худайимиз келиду, У һәргизму сүкүт ичидә турмайду; Униң алдида йәвәткүчи от келиду; Униң әтрапида зор боран-чапқун қайнайду.
jöjjön Istenünk és ne hallgasson – tűz emészt előtte és körülötte viharzik nagyon.
4 Өз хәлқини сорақ қилиш үчүн, У жуқуридин асманларни, Йәрниму гувалиққа чақириду: —
Szólítja az eget felülről és a földet, hogy itélje népét.
5 «Мениң мөмин бәндилиримни, Йәни Мән билән қурбанлиқ арқилиқ әһдә түзгүчиләрни һозурумға чақирип жиғиңлар!»
Gyűjtsétek elém a jámboraimat, kik áldozat mellett kötik meg szövetségemet
6 Асманлар униң һәққанийлиғини елан қилиду, Чүнки Худа Өзи сорақ қилғучидур! (Селаһ)
És hirdetik az egek az ő igazságát, hogy Isten itélni készül. Széla.
7 «Аңлаңлар, и хәлқим, Мән сөз қилай; И Исраил, Мән саңа һәқиқәтни ейтип қояйки, Мәнки Худа, сениң Худайиңдурмән.
Halljad népem, hadd beszéljek, Izraél, hadd intselek téged; Isten, a te Istened vagyok.
8 Һазир әйиплигиним сениң қурбанлиқлириң сәвәвидин, Яки һемишә алдимда сунулидиған көйдүрмә қурбанлиқлириң сәвәвидин әмәс;
Nem vágóáldozataid miatt dorgállak, hisz égőáldozataid mindég előttem vannak;
9 Мән сениң еғилиңдин һеч бир өкүзни, Қотанлириңдин һеч бир текини алмақчи әмәсмән.
nem fogadok el házadból tulkot, aklaidból bakokat.
10 Чүнки орманлиқлардики барлиқ һайванатлар Маңа мәнсуптур, Миңлиған тағдики мал-варанларму Мениңкидур;
Mert enyém minden vadja az erdőnek, a barmok hegyek ezrein;
11 Тағлардики пүтүн учар-қанатларни билимән, Даладики барлиқ җаниварлар Мениңкидур.
ismerem a hegyek madarát mind, s mi a mezőn sürög, velem van.
12 Қарним ачсиму саңа ейтмаймән; Чүнки аләм вә униңға толған һәммә нәрсиләр Мениңкидур.
Ha éhezném, nem mondanám neked, mert enyém a világ és teljessége.
13 Әҗәба, Мән өкүзниң гөшини йәмдимән? Текиниң қенини ичәмдимән?
Eszem-e én a bikák husát s a bakok vérét iszom-e?
14 Қурбанлиқ сүпитидә Худаға тәшәккүрләрни ейт; Һәммидин Алий Болғучиға қилған вәдәңгә вапа қил.
Áldozz Istennek hálaáldozatot, és fizesd meg a legfelsőnek fogadásaidat;
15 Бешиңға күн чүшкәндә Маңа мураҗиәт қил; Мән сени қутулдуримән, Сән болсаң Мени улуқлиғайсән».
és szólíts engem a szorongatá. s napján, kiragadlak s te majd tisztelsz engem.
16 Лекин рәзилләргә Худа шундақ дәйду: — «Мениң әмирлиримни баян қилишқа немә һәққиң бар? Әһдәмни тилға алғидәк сән ким едиң?
A gonosznak pedig mondja az Isten: Mit reeked elbeszélned törvényeimet, s miért veszed szájadra szövetségemet?
17 Сән Мениң тәлимлиримдин йиргәндиң, Сөзлиримни рәт қилдиң әмәсму?
Holott te gyűlölöd az oktatást s magad mögé dobtad szavaimat.
18 Оғрини көрсәң, сән униңдин зоқ алдиң, Зинахорлар билән шерик болдуң;
Ha tolvajt láttál, czimboráltál vele és házasságtörőkkel van osztályrészed.
19 Ағзиңдин яман гәп чүшмәйду; Тилиң ялғанчилиқни тоқуйду.
Szájadat neki eresztetted rosszra, s nyelvedet csalárdsághoz tapasztod.
20 Өз қериндишиңниң яман гепини қилип олтирисән, Анаңниң оғлиға төһмәт қилисән.
Ülsz, testvéred ellen beszélsz, anyád fiára mocskot vetsz.
21 Сән бу ишларни қилғиниңда, Мән үн чиқармидим; Дәрвәқә, сән Мени өзүңгә охшаш дәп ойлидиң; Лекин Мән сени әйипләп, Бу ишларни көз алдиңда әйни бойичә саңа көрситимән.
Ezeket tetted, és hallgattam, azt képzelted, olyan vagyok mint te; hadd dorgállak meg, hadd sorolom föl szemeid előtt.
22 — И, Тәңрини унтуғанлар, буни көңүл қоюп аңлаңлар! Болмиса, силәрни парә-парә қиливетимән; Һеч ким силәрни қутқузалмайду.
Értsétek hát ezt meg, ti Istenfelejtők, nehogy szaggassak s nincs, a ki mentene.
23 Бирақ қурбанлиқ сүпитидә рәхмәт ейтқанларниң һәр қайсиси Маңа шәрәп кәлтүриду; Шундақ қилип, униңға Өз ниҗатлиғимни көрситишимгә йол тәйярлиған болиду.
A ki hálaáldozatot áldoz, tisztel engemet, s a ki az útra ügyel, azzal láttatom Isten üdvösségét!
