Зәбур 146

1 Һәмдусана! И җеним, Пәрвәрдигарни мәдһийилә!

Hallelúja! Dícsérd, én lelkem, az Örökkévalót!

2 Мән һаят болсамла, Пәрвәрдигарни мәдһийиләймән; Вуҗудум бар болсила Худайимға күй ейтимән.

Hadd dicsérem az Örökkévalót életemben, hadd zengek Istenemnek, a míg vagyok.

3 Есилзадиләргиму, Инсан балисиғиму таянмаңлар, Уларда һеч мәдәт-ниҗатлиқ йоқтур.

Ne bízzatok nemesekben, ember fiában, kinek nincsen segedelme:

4 Мана, униң нәпәси кетиду, У өз туприғиға қайтип кетиду; Шу күндила арзу-нийәтлири йоқап кетиду.

elszáll szelleme, visszatér földjéhez, azon a napon elvesznek szándékai.

5 Яқупниң Тәңриси мәдәткари болған адәм, Пәрвәрдигар Худасини өз үмүти қилған адәм бәхитликтур!

Boldog, kinek Jákób Istene a segítsége, kinek reménye van az Örökkévalóban, az ő Istenében,

6 У асманларни, зиминни, Деңизни һәм униңда бар мәвҗудатларни яратқандур; У һәқиқәт-садақәттә мәңгү туриду;

ki készítette az eget és földet, a tengert és mindazt, mi bennük van; a ki hűséget tart örökké,

7 Езилгүчиләр үчүн У һөкүм сүриду; Ач қалғанларға нан бериду. Пәрвәрдигар мәһбусларни азат қилиду;

jogot szerez a zsaroltaknak, kenyeret ad az éhezőknek. Az Örökkévaló fölszabaditja a foglyokat;

8 Пәрвәрдигар корларниң көзлирини ачиду; Пәрвәрдигар егилип қалғанларни турғузиду; Пәрвәрдигар һәққанийларни сөйиду.

az Örökkévaló látókká teszi a vakokat; az Örökkévaló fölegyenesíti a görnyedteket; az Örökkévaló szereti az igazakat;

9 Пәрвәрдигар мусапирлардин хәвәр алиду; Житим-йесирләрни, тул хотунни йөләйду; Бирақ рәзилләрниң йолини әгир-бүгри қилиду.

az Örökkévaló megőrzi a jövevényeket, az árvát és özvegyet föntartja – de a gonoszok útját elgörbíti.

10 Пәрвәрдигар мәңгүгә һөкүм сүриду; И Зион, сениң Худайиң дәвирдин-дәвиргичә һөкүм сүриду! Һәмдусана!

Az Örökkévaló király lesz örökké, Istened, oh Czión, nemzedékre meg nemzedékre! Hallelúja!