Зәбур 139
1 Нәғмичиләрниң бешиға тапшурулуп оқулсун дәп, Давут язған күй: — И Пәрвәрдигар, Сән мени тәкшүрүп чиқтиң, Һәм мени билип йәттиң;
Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
2 Өзүң олтарғинимни, турғинимниму билисән; Жирақта туруқлуқ көңлүмдикини билисән.
Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
3 Басқан қәдәмлиримни, ятқанлиримни өткәмәңдин өткүздуң; Барлиқ йоллирим Саңа аяндур.
Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
4 Бәрһәқ, тилимға бир сөз келә-кәлмәстинла, и Пәрвәрдигар, Мана Сән буни әйни бойичә билмәй қалмайсән.
Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
5 Сән мени алди-кәйнимдин орап турисән, Қолуңни мениң үстүмгә қондурғансән.
Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
6 Бундақ билим маңа шунчилик тилсимат билиниду! Шундақ жүксәкки, мән уни билип йетәлмәйдикәнмән.
Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
7 Роһуңдин нери болушқа нәләргиму баралайттим? Һозуруңдин өзүмни қачуруп нәләргә баралайттим?
Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
8 Асманларға чиқсам, мана Сән әшу йәрдә; Тәһтисарада орун салсамму, мана Сән шу йәрдә; (Sheol h7585)
Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. (Sheol h7585)
9 Сәһәрниң қанатлирини елип учуп, Деңизниң әң чәт йәрлиридә турсам,
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
10 Һәтта әшу җайда қолуң мени йетәкләйду, Оң қолуң мени йөләйду.
Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
11 Мән: «Қараңғулуқ мени япса, Әтрапимдики йоруқлуқ чоқум кечә болиду» — десәм,
Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
12 Қараңғулуқму Сәндин йошуруналмайду, Кечиму Саңа күндүздәк айдиңдур, Қараңғулуқму [Саңа] йоруқтәктур.
A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
13 Бәрһәк, Сән мениң ичлиримни ясиғансән; Анамниң қосиғида мени тоқуғансән;
Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
14 Мән Сени мәдһийиләймән, Чүнки мән сүрлүк вә карамәт ясалғанмән; Сениң қилғанлириң карамәт тилсиматтур; Буни җеним убдан билиду.
Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
15 Мән йошурун җайда ясалғинимда, Йәр тәглиридә әпчиллик билән тоқулуп шәкилләндүрүлгинимдә, Устиханлирим Сәндин йошурун әмәс еди.
Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
16 Әзалирим техи апиридә болмиған күнләрдә, Улар ясиливатқан күнләрдә, Көзүң техи шәкилләнмигән җисмимни көрүп йәткән еди; Уларниң һәммиси аллибурун дәптириңдә йезилған еди.
Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
17 Аһ Тәңрим, ойлириң маңа нәқәдәр қиммәтликтур! Уларниң жиғиндиси шунчә зордур!
És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
18 Уларни санай десәм, улар деңиздики қумлардинму көптур; Уйқидин көзүмни ачсам, мән йәнила Сән билән биллидурмән!
Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
19 Аһ, Сән рәзилләрни өлтүрүвәтсәң едиң, и Худа! Қанхор кишиләр, мәндин жирақ болуш!
Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
20 Чүнки улар Сениң тоғрилиқ һейлилик билән сөзләйду; Сениң шәһәрлириң улар тәрипидин аздурулди.
A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
21 Саңа өчмән болғанларға, и Пәрвәрдигар, мәнму өчқу? Саңа қарши чиққанларға мәнму жиркинимәнғу?
Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
22 Уларға чиш-тирниқимғичә өчтурмән; Уларни өз дүшмәнлирим дәп һесаплаймән.
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
23 Мени күзитип тәкшүргәйсән, и Тәңрим! Мениң қәлбимни билип йәткәйсән! Мени синап, ғәмлик ойлиримни билгәйсән;
Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
24 Мәндә [Өзүңгә] азар бәргидәк йолниң бар-йоқлуғини көргәйсән; Вә мени мәңгүлүк йолуңда йетәклигәйсән!
És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
