Зәбур 138

1 Давут язған күй: — Пүтүн қәлбим билән Саңа тәшәккүр ейтимән; Барлиқ илаһлар алдида Сени күйләймән.

Dávidé. Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek előtt.

2 Пак-муқәддәслигиңниң ибадәтханисиға қарап баш уримән, Өзгәрмәс муһәббитиң һәм һәқиқәт-садақитиң үчүн намиңни тәбрикләймән; Чүнки Сән пүтүн нам-шөһритиңдинму бәкрәк, вәдәңдә туридиғиниңни улуқ қилғансән.

Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.

3 Саңа нида қилған күнидә, маңа җавап бәргәнсән; Җенимға күч киргүзүп, мени риғбәтләндүргәнсән.

Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt.

4 Ағзиңдики сөзләрни аңлиғанда, и Пәрвәрдигар, Җаһандики барлиқ шаһлар Сени мәдһийиләйду;

Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,

5 Улар Пәрвәрдигарниң йоллирида жүрүп нахша ейтиду, Чүнки улуқдур Пәрвәрдигарниң шан-шәриви.

És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsősége!

6 Чүнки Пәрвәрдигар алийдур; Бирақ У һали бошларға нәзәр салиду; Тәкәббуларни болса У жирақтин тонуп йетиду.

Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.

7 Зулмәт-мушәққәтләр арисида маңған болсамму, Сән мени җанландурисән; Дүшмәнлиримниң ғәзивини тосушқа қолуңни узартисән, Оң қолуң мени қутқузиду.

Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.

8 Пәрвәрдигар маңа тәвә ишларни пүткүзиду; Меһир-муһәббитиң, и Пәрвәрдигар, мәңгүлүктур; Өз қоллириң ясиғанни ташлап кәтмигәйсән!

Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!