Зәбур 124

1 «Жуқириға чиқиш нахшиси» Әгәр биз тәрәптә турғини Пәрвәрдигар болмиған болса, — Аһ, Исраил шундақ десун —

Zarándoklás éneke. Dávidtól. Ha nem az Örökkévaló az, ki velünk volt – így szóljon Izraél

2 Биз тәрәптә турғини Пәрвәрдигар болмиған болса, Кишиләр бизгә һуҗумға қозғалғанда,

ha nem az Örökkévaló az, ki velünk volt, midőn ránk támadtak emberek:

3 Уларниң ғәзиви бизгә туташқанда, — Шу чағда улар бизни тирик жутуветәтти;

akkor elevenen nyeltek volna el bennünket, midőn haragjuk föllobbant ellenünk;

4 [Шу чағда] сулар бизни ғәриқ қиливетәтти; Кәлкүн бешимиздин өтәтти;

akkor a vizek elsodortak volna bennünket, patak ment volna át lelkünk fölött;

5 Давалғуған сулар бешимиздин өтәтти!

akkor átmentek volna lelkünk fölött a kevély vizek.

6 Пәрвәрдигарға тәшәккүр-мәдһийә болғай! Уларниң чишлириға ов болушқа бизни қоюп бәрмиди.

Áldva Iegyen az Örökkévaló, ki nem adott bennünket ragadmányul fogaiknak!

7 Җенимиз тутқучиларниң басмиқидин қечип чиққан қуштәк қачти; Басмақ сундурулуп, биз қачтуқ!

Lelkünk mint a madár megmenekült a madarászok tőréből; a tőr eltörött és mi megmenekültünk.

8 Еришкән ярдимимиз Пәрвәрдигарниң намидидур, Асман-зимин Яратқучиниң намидидур!

Segítségünk az Örökkévaló nevében van, ki égnek és földnek teremtője.