< Зәбур 114 >
1 Исраил Мисирдин, Яқуп җәмәти ят тиллиқ әлләрдин чиққанда,
When Israel went out of Egypt, and the house of Iaakob from the barbarous people,
2 Шу чағда Йәһуда [Худаниң] муқәддәс җайи, Исраил униң сәлтинити болди,
Iudah was his sanctification, and Israel his dominion.
3 Деңиз буни көрүп бәдәр қачти, Иордан дәрияси кәйнигә янди;
The Sea sawe it and fled: Iorden was turned backe.
4 Тағлар қочқарлардәк, Дөңләр қозилардәк ойнақлиди.
The mountaines leaped like rams, and the hils as lambes.
5 Әй деңиз, сән немә болдуң, қачқили? Иордан дәрияси, йолуңдин янғили?
What ailed thee, O Sea, that thou fleddest? O Iorden, why wast thou turned backe?
6 Тағлар қочқарлардәк, Дөңләр қозилардәк ойнақлиғили?
Ye mountaines, why leaped ye like rams, and ye hils as lambes?
7 И йәр йүзи, Рәбниң җамалидин, Яқупниң Худасиниң җамалидин тәврән;
The earth trembled at the presence of the Lord, at the presence of the God of Iaakob,
8 У қорам ташни көлчәккә, Чақмақ тешини мол булақ сулириға айландуриду.
Which turneth the rocke into waterpooles, and the flint into a fountaine of water.