Зәбур 108

1 Давутниң күй-нахшиси: — Ирадәм чиң, и Худа, ирадәм чиң; Мән мәдһийә нахшилирини ейтип, Бәрһәқ, Сени күйләймән, пүтүн роһум билән!

Ének. Dávid zsoltára. Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsőségem is kész.

2 И нәғмә-сазлирим, ойған! Мән сәһәр қуяшиниму ойғитимән!

Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!

3 Хәлиқ-милләтләр арисида Сени улуқлаймән, и Пәрвәрдигар; Әлләр арисида Сени күйләймән!

Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!

4 Чүнки өзгәрмәс муһәббитиң әршләргә йәткидәк улуқтур; Һәқиқитиң булутларға тақашти.

Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod!

5 И Худа, шан-шөһритиң әршләрдин жуқури улуқланғай, Шан-шәривиң йәр йүзини қаплиғай!

Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!

6 Өз сөйгәнлириңниң ниҗатлиқ тепиши үчүн, Оң қолуң билән қутқузғайсән, Дуайимни иҗабәт қилғайсән.

Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!

7 Худа Өз пак-муқәддәслигидә шундақ дегән: — «Мән тәнтәнә қилимән, Мән Шәкәм диярини бөлүп беримән, Суккот вадисини [тәқсим қилишқа] өлчәймән.

Az ő szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.

8 Гилеад Маңа мәнсуптур, Манассәһму Маңа мәнсуптур; Әфраим болса бешимдики дубулғамдур, Йәһуда Мениң әмир-пәрман чиқарғучимдур;

Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelőm.

9 Моаб Мениң жуюнуш җавурумдур; Едомға чоруғумни ташлаймән; Мән Филистийә үстидин тәнтәнә қилимән!».

Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.

10 Ким Мени бу мустәһкәм шәһәргә башлап кирәлисун? Ким Мени Едомға елип баралисун?

Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?

11 И Худа, Сән бизни растинла чәткә қақтиңму? Қошунлиримиз билән биллә җәңгә чиқмамсән?

Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?

12 Бизни зулумлардин қутулушқа ярдәмләшкәйсән, Чүнки инсанниң ярдими бекардур!

Adj szabadulást nékünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség!

13 Худа арқилиқ биз чоқум батурлуқ көрситимиз; Бизгә зулум қилғучиларни чәйлигүчи дәл У Өзидур!

Istennel hatalmasan cselekszünk, és ő megtapodja ellenségeinket.