< Аюп 22 >

1 Андин Теманлиқ Елифаз мундақ деди: —
Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
2 Адәм Худаға қандақму пайда кәлтүрәлисун? Дана адәмләрму Униңға немә пайда кәлтүрәлисун?
Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!
3 Сән һәққаний болсаңму, Һәммигә Қадирға немә бәһрә берәләйттиң? Йоллириң әйипсиз болған тәғдирдиму, сән Униңға немә ғәниймәтләрни елип келәләйсән?
Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
4 Униң сени әйипләйдиғанлиғи, Вә Униң саңа шикайәтләр йәткүзидиғини сениң ихласмән болғиниң үчүнму-я?
A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
5 Сениң рәзиллигиң зор әмәсму? Сениң гуналириң һесапсиз әмәсму?
Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
6 Сән қериндашлириңдин сәвәпсиз кепиллик алғансән; Сән ялаңтүшләрни кийим-кечәклиридин мәһрум қиливәткәнсән.
Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
7 Һалсизланғанларға су бәрмидиң, Ач қалғанларға ашниму аяп бәрмидиң,
Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
8 Гәрчә сән йәр-зиминлик болған қоли узун адәм болсаңму, Йәр-зимин тутуп һөрмәтлинип кәлгән адәм болсаңму,
A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
9 Сән тул хотунларниму қуруқ қол яндурғансән, Житим-йесирларниң қолиниму янҗитивәткәнсән.
Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
10 Мана шу сәвәптин әтрапиңда қапқанлар ятиду, Уштумтут пәйда болған вәһимиму сени басиду.
Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
11 Шу сәвәптинму сени қараңғулуқ бесип көрәлмәс қилди, Бир кәлкүн келип сени ғәриқ қилди.
Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
12 Тәңри әршаланиң чоққисида туриду әмәсму? Әң егиз юлтузларниң нәқәдәр алий екәнлигигә қарап бақ!
Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
13 Бирақ сән: «Тәңри немини билиду? У раст шунчә зулмәт қараңғулуқта бир немини пәриқ етәләмду?!» дәватисән.
És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
14 Йәнә: «Қоюқ булутлар уни тосивалиду, Шуңа У пәләк үстидә айлинип маңғинида бизни көрмәйду!» — дәйсән.
Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
15 Яман адәмләр маңған кона йолни сәнму тутиверәмсән?
Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
16 Улар вақти тошмай турупла елип кетилгән, Уларниң һуллири кәлкүн тәрипидин еқитилип кетилгән.
A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
17 Улар Тәңригә: «Биздин нери бол!» Һәммигә Қадир бизни немә қилалисун?» — дәйтти.
A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
18 Бирақ уларниң өйлирини есил нәрсиләр билән толдурған дәл Униң Өзидур, Мән болсам яманларниң нәсиһитидин жирақлашқанмән!
Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
19 Һәққанийлар уларниң бәрбат болғанлиғини көрүп шатлиниду; Бигуналар уларни мазақ қилип: —
Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:
20 «Бизгә қарши чиққучилар шүбһисиз вәйран болиду, От уларниң байлиқлирини жутувәтмәмду?» — дәйду.
Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!
21 [Шуңа] Худаға бойсунуп Уни тонусаң, Шу чағдила сән аман болисән; Шуниң билән саңа амәт келиду.
Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
22 Униң ағзидин кәлгән несиһәтниму қобул қил, Униң сөзлирини көңлүңгә пүкүп қой.
Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
23 Сән Һәммигә Қадирниң йениға қайтип кәлсәң, муқәррәрки, Қайтидин қурулуп чиқалайсән; Әгәр сән қәбиһликни чедирлириңдин жирақлаштурсаң,
Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
24 Әгәр сән алтунуңни топа-чаң үстигә ташлалисаң, Офирдики алтунуңни шиддәтлик еқинниң ташлириға қошувәтсәң,
Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
25 Ундақта Һәммигә Қадирниң Өзи саңа алтун болиду. Сениң үчүн сәрхил күмүчму болиду.
És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
26 У чағда сән Һәммигә Қадирдин сөйүнисән, Йүзүңни Тәңригә қарап көтирәләйсән.
Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
27 Сән Униңға дуа қилсаң, У қулақ салиду, Шундақла сәнму ичкән қәсәмлириңгә әмәл қилисән.
Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
28 Сән қарар қилған иш әмәлгә ашиду, Йоллириң үстигә нур чүшиду.
Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
29 Адәмләр пәс қилинғанда, сән уларға: «Орнуңлардин туруңлар!» дәйсән, Шуниң билән [Худа] чирайи сунғанларни қутқузиду.
Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.
30 У һәтта гунайи бар адәмниму қутқузиду, У қолуңдики һалаллиқтин қутқузулиду.
Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.

< Аюп 22 >