< Аюп 20 >
1 Андин Нааматлиқ Зофар җававән мундақ деди: —
And Zophar the Naamathite answers and says:
2 «Мени беарам қилған хияллар җавап беришкә үндәватиду, Чүнки қәлбим беарамлиқта өртәнмәктә.
“Therefore my thoughts cause me to answer, And because of my sensations in me.
3 Мән маңа һақарәт кәлтүрүп, мени әйипләйдиған сөзләрни аңлидим, Шуңа мениң роһ-зеһним мени җавап беришкә қистиди.
I hear the discipline of my shame, And the spirit of my understanding causes me to answer:
4 Сән шуни билмәмсәнки, Йәр йүзидә Адәм атимиз апиридә болғандин бери,
Have you known this from antiquity? Since the placing of man on earth?
5 Рәзилләрниң ғалипә тәнтәниси қисқидур, Ипласларниң хошаллиғи бирдәмликтур.
That the singing of the wicked [is] short, And the joy of the profane for a moment,
6 Ундақ кишиниң шан-шәриви асманға йәткән болсиму, Беши булутларға тақашсиму,
Though his excellence goes up to the heavens, He strikes his head against a cloud—
7 Йәнила өзиниң поқидәк йоқап кетиду; Уни көргәнләр: «У нәдидур?» дәйду.
He perishes as his own dung forever, His beholders say, Where [is] he?
8 У чүштәк учуп кетиду, Қайта тапқили болмайду; Кечидики ғайипанә аламәттәк у һайдиветилиду.
He flees as a dream, and they do not find him, And he is driven away as a vision of the night,
9 Уни көргән көз иккинчи уни көрмәйду, Униң турған җайи уни қайта учратмайду.
The eye has not seen him, and does not add. And his place does not behold him again.
10 Униң оғуллири мискинләргә шәпқәт қилишқа мәҗбурлиниду; Шуниңдәк у һәтта өз қоли билән байлиқлирини қайтуруп бериду.
His sons oppress the poor, And his hands give back his wealth.
11 Униң устиханлири яшлиқ мағдуриға толған болсиму, Бирақ [униң мағдури] униң билән биллә топа-чаңда йетип қалиду.
His bones have been full of his youth, and it lies down with him on the dust.
12 Гәрчә рәзиллик униң ағзида татлиқ тетиған болсиму, У уни тил астиға йошурған болсиму,
Though he sweetens evil in his mouth, hides it under his tongue,
13 У уни жутқуси кәлмәй меһрини үзәлмисиму, У уни ағзида қалдурсиму,
has pity on it, and does not forsake it, and keeps it back in the midst of his palate,
14 Бирақ униң қарнидики тамиғи өзгирип, Кобра иланниң зәһәригә айлиниду.
his food is turned in his bowels, the bitterness of cobras [is] in his heart.
15 У байлиқларни жутуветиду, бирақ уларни яндуриду; Худа уларни ашқазинидин чиқириветиду.
He has swallowed wealth, and vomits it. God drives it out from his belly.
16 У кобра иланниң зәһәрини шорайду, Чар иланниң нәштири уни өлтүриду.
He sucks [the] gall of cobras, the tongue of a viper slays him.
17 У қайтидин ериқ-өстәңләргә һәвәс билән қаралмайду, Бал вә сериқ май билән ақидиған дәриялардин һозурлиналмайду.
He does not look on streams, Flowing of brooks of honey and butter.
18 У еришкәнни жуталмай қайтуриду, Тиҗарәт қилған пайдисидин у һеч һозурлиналмайду.
He is giving back [what] he labored for, and does not consume [it]; As a bulwark [is] his exchange, and he does not exult.
19 Чүнки у мискинләрни езип, уларни ташливәткән; У өзи салмиған өйни егиливалған.
For he oppressed—he forsook the poor, He has taken a house away violently, And he does not build it.
20 У ачкөзлүктин әсла зерикмәйду, У арзулиған нәрсилиридин һеч қайсисини сақлап қалалмайду.
For he has not known ease in his belly. With his desirable thing he does not deliver himself.
21 Униңға жутувалғидәк һеч нәрсә қалмайду, Шуңа униң баяшатлиғи мәңгүлүк болмайду.
There is not a remnant to his food, Therefore his good does not stay.
22 Униң тоққузи тәл болғанда, туюқсиз қисилчилиққа учрайду; Һәр бир езилгүчиниң қоли униңға қарши чиқиду.
In the fullness of his sufficiency he is constricted. Every perverse hand meets him.
23 У қосиғини тойғузиватқинида, Худа дәһшәтлик ғәзивини униңға чүшүриду; У ғизалиниватқанда [ғәзивини] униң үстигә яғдуриду.
It comes to pass, at the filling of his belly, He sends forth against him The fierceness of His anger, Indeed, He rains on him in his eating.
24 У төмүр қуралдин қечип қутулсиму, Бирақ мис оқя уни санҗийду.
He flees from an iron weapon, A bow of bronze passes through him.
25 Тәккән оқ кәйнидин тартип чиқиривелгинидә, Ялтирақ оқ учи өттин чиқиривелгинидә, Вәһимиләр уни басиду.
One has drawn, And it comes out from the body, And a glittering weapon proceeds from his gall. Terrors [are] on him.
26 Зулмәт қараңғулуқ униң байлиқлирини жутуветишкә тәйяр туриду, Инсан пүвлимигән от уни жутувалиду, Униң чедирида қелип қалғанлириниму жутуветиду.
All darkness is hid for his treasures, A fire not blown consumes him, The remnant is broken in his tent.
27 Асманлар униң қәбиһлигини ашкарилайду; Йәр-зиминму униңға қарши қозғилиду.
The heavens reveal his iniquity, And earth is raising itself against him.
28 Униң мал-дунияси елип кетилиду, [Худаниң] ғәзәплик күнидә кәлкүн улғийип өй-бисатини ғулитиду.
The increase of his house is removed, Poured forth in a day of His anger.
29 Худаниң рәзил адәмгә бәлгүлигән несивиси мана шундақтур, Бу Худа униңға бекиткән мирастур».
This [is] the portion of a wicked man from God. And an inheritance appointed him by God.”